Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-14 / 11. szám
2 MAGYAR PAIZS 1907. márczius 82. Blschitzky Miksáné Nagykanizsa. 32 év óta fennálló legjobb hírnévnek örvendő hangszer raktárában Nagykanizsán 18-62 ) 1 ,1W1UUU U) ujak és kijátszottak nagy választékban kaphatók részletfizetésre is, a legjobb Régi zongorák mindenkor becseréltetnek. esetleg bérbe vehetők. gyári árak mellett kaphatók, Levélbeli megkeresésre azonnal válaszol. A művészi ipar fogalmát azonban ne tessék a gazdagok fényűző kívánalmaival azonosítani. A művészi ipar ki tudja azokat is elégíteni, de a legszegényebb viszonyokhoz is tud alkalmazkodni. Az iparművészet az emberi műveltség szükségleteinek szülötte és agyszeismind kielégítője. Ha az embert körülvevő tárgyak összessége bármily egyszerű is, de őszinte é3 céltudatos, vagyis szép és jó; az ember olyan környezetben van, melynek hatása, a legnemesebb értelemben véve, nevelő. Az i'y környezet neveli az ember lelkét minden szépre szomjuzni, rúttól tartózkodni. Ez a környezet varázsolja át az állat — anyagnak, a fáradt testnek pihenő helyét a lélek szeletet*; otthonába. A lakásból otthont csinál. A kiknek lakása vásári, hazug nyeglén czifrá'kodó tárgyakkal van tele, azt nekem jogom van elitélni, mert ö maga is csak hazudja a müveit embert, de nem az. Annak az embernek nincs otthona! Pedig — íalán mondanom sem kellene — az embernevelésben, a társadalom fejlesztésében, a nemesebb érzések és gondolatok kialakításában, legnagyobb szeiepe az otthonnak van. Iparművészeti kiállítást rendeltünk Sopronban. Hazai termékeket mutattunk be. Volt köztük sok olyan, mely bátran megállhat a müveit világ iparművészeti alkotásai mellett, de voltak kezdetlegesebbek, téíovázóbbak is. Egyenletesen magas színvonalú kiállítást rendeznünk csaknem lehetetlen lett volna, meit a hazai iparművészet eddig mostoha gyermeke lévén a társodalomnak, nyugod;. biztos erőre még nem kaphatott. Azért mikor az államkormányzat tervszerű gondolkodása lehetővé tette a magyar művészi ipar bemutatkozását, egy szebb jövő előftejíeimónek öröme költözik lelkünkbe. Fajunkat — jelenségek igazolják — oly gazdag erű művészi tehetséggel áldotta meg a természet, hogy ha ennek általános megértéséig eljuthatunk, az ipari és művészeti lendüle : szárnyain, eddig nem is sejtett kulíurai magasságokba emelkedünk. Az újkor nagy nemzeteit a produktin munka tette naggyá. A műszaki tudományok vezetése mellett az ipar és kereskedelem. Ez alapja Anglia hatalmának, ez Amerika dicsőségének ós fejlődésének megdönthetetlen nyugvó pontja, és ez Németország nagygvá fejlődésének biztositéka. Vajha minél több magyar megértené az idők intő jelét, és annyi nemes és jó tulajdonsággal ékeskedő nemzetünk szunnyodó ős ereje felriadna százados^ tespedé-sébőí, és két kézzel ragadná fel a heverő pörölyt, a munka szimbólumát. Előttünk állnak a szerető példák, a st. Louisi ós Milánói csarnokokban láthatatlanul és láthatóan, ott lebeg a munka szelleme, hallgassuk meg hivó szavát és — kövessük. Aki az életet ismeri, tudja, hogy a kivándorlásnak legnagyobb ügynöke a sorozó bizottság. Iparostanonczainkről iparos 5 a 31. Országos mozgalom a magyar ipar pártolása, fejlesztése ; hazafias cselekedet a magyar iparososztálv sorsának fellendítése. A tulipánszövetség és védő egyesület karöltve a hazafias közönséggel dolgozik ez érdemben; a nemzeti kormány törvényeket hoz e gyönyörű czélból. Minden valamire való ember hazai ipartermékeket vásárol hazafias kötelességérzetből. Földművelő állam vagyunk ugyan, de a magyar ipar fellendülése nem kevésbé nemzeti érdek. A magyar föld termette nyers anyagot magyar iparos keze dolgozza fel! Lehet e azonban magyar ipart magyar iparosok nélkül gondolni? Lehet e hazai iparról beszélni hazafias iparosok nélkül? Magyar iparpártolás-e a magyartalan iparos kitartása, pénzelése? Hazafias cselekedet e a magvar haza ellenségének pénzbeii támogatása? Síámithat-e jogosan hazátlan iparos a haza pénzére ? A józan ész és tisztességérzet azt felelik: nem ! Ezerszer nem : Tisztességes magyar iparosnak kell, hogy büszkesége legyen a hazafiassá?. A hazai ipart pártoló magyar közönség joggal elvárhatja, hogy az iparososztály szivében éljen és szent legyen a haza, éljen a haza iránt való lángoló, ragaszkodó szeretet. Jogos közóhaj, hogy necsak az ipar, hanem az iparososztály is magyar legyen gondolkodás módjában, érzelemvilágában, cselekvésében, testében-lelkében. Mert t haza virágzása nemcsak a iöldmives. hanem az iparososztály hazafiasságától is függ. A haza minden fiától várja s követeli az áldozatot, a szeretetet ! A hazafias érzüh-t kifejlődése a jó nevelés gyümölcse. Az iparososztálynak tehát érdeke, sőt — ha magyar pénzre számit — legfőbbik kötelessége már az iparostanonczok hazafias szellemű neveléséről gondoskodni, az ipa-ostanonczokban a hazafias érzületet táplálni, eró'siteni és minden alkalmas eszközt megragadni, hogy a tanonczok szivében a hazaszeretet mélységes gyökeret verjen. Mert hazátian tanonczból sohasem lesz hazafias iparos, amiut vad csemetén nem terem nemes gyümölcs. Ezeket tudva tessék betekinteni a zalaegerszegi iparostanoncziskola négy osztálya közül akármeMkbe. Legelső tekintetre feltűnik a táblára óriási betűkkel felirt „jogot a népnek" s „éljen a a forradalmi szocziáldemokráczia" hazaés vallásellenes jelszó, az elbo'onditott csemeték ajkain a vadember gunymosolya, mellyel lekicsinyelnek mindent, ami a tisztességtudás, emberbecsülés rovata alá tartozik. Arczul csapva 9 műveltség legelső és legalsó követelményét, a belépő elöljárót vadállati üvöltéssel fogadják. Midőn a becsületesség elemeiről, a lelkiismeretességről, az igazságról, a felebarát szeretetéről, az önzetlenségről, a legnemesebb czélokért való önfeláldozásról, a magunk képességeinek tökéletesítéséről esik szó a magyarázatban, a legnagyobb fokú szórakozottság, nemtörődés, unatkazás, sőt a megvetésnek hangos sjelei mutatkoznak. A jóadaratu figyelmeztető re makacsul ellenálló arczok, ildomtalan közbeszólások válaszolnak és nem egyszer az az egyenes kijelentés, hogy nekünk hiába van minden szép és jó beszéd, mert valamennyien szociáldemokraták vagyunk! Kétségbeejtő nemtörődömséggel hallgatták végig alu'irtnak magasztaló szavait az aradi vértanuk önfeláldozó hazaszeretetéről, Kölcseynek a haza fogalmát meghatározó gyönyörű szavainak fejtegetéséről, mintha ez a dolog nekik teljesen idegen s érdektelen volna . . . Kérdem most már Zalaegerszeg józan gondolkodású iparosait, kik közül — ugy tudom sokan — szeretnek jó hazafiaknak is tartatni, vájjon közömbös dolog lehet-e rájuk nézve s a magyar ipar becsületése, ha már a tanonczkorban a hazát és mindent, ami nemes és szent, megtagadó, lerombolni törekvő, nemzetközi és forradalmi szoczíáldemokrácziától megmételyezett s elvadított iparosok kezébe kerül a magyar ipar? Érdemesnek tartják-e utána nézni, vájjon tanonczaik tisztességtudó, becsületes, Isten és ember előtt elismerésre méltó, lelkiismeretes s épen ezért egyúttal hazafias iparosokká fejlődnek-e? Saját jól felfogott érdekükben üdvösnek tartják-e, hogy a jövő iparosai annak a nemzetölő szocziáldemokrácziának rabbilincseibe jussanak, mely a kisiparosok sorsáról igy beszél: „Ne ámítsuk magunkat és ne ámítsunk senkit. Mi nem kegyelmezünk a kisiparosnak, a kiskereskedőnek . . . nem vagyunk szánalommal irántuk, nem a kisbirtokosok iránt sem, hanem czélunk ezentúl is: közössé tenni az összes termelő eszközöket .. . ?" Miskolczon a „Csizmadiamesterek Egyesülete" ezen határozatával foglalt állási a tanonczok tulkapasai ellen: „Azon tanulót, akire rábizonyul, hogy agitált a társai között, azt örök időkre eltiltják szakmája ki Képzésétől." Lesz-e erély a mi iparosainkban, hogy legaiabb a hazai ipar becsületéért megakadályozzák tanonczaik elvadulását? Szándékozik-e talán a heiybeli ipartestölet segédkezet nyújtani e hazafias czéira a nevelésre szánt iskola falain belül is a tanonczoktatóinak? Vasárnaponkint délelőtt 8—9 óráig és délután 2—3-ig érdeklődő, ügybuzgó és hazafias iparosokat szívesen látok előadasaimon az iparost&noncziskoUban. táblán Gábor bitokía'ó. Minden fillérrel, melyet külföldi czlktcért kiadunk, magunkat szegényitjük s viszont minden fillér, mit belföldi iparczikkre adunk ki, közvetve saját zsebünkbe vándorol vissza. A kamat történetéhez. Kérdezzük meg a történelemtől, mit mord nekünk a kamatról s általában a bérleti pénzről. A zsidó nép történelme a Kánaánba való bevándorlása idejéből példát nyújt nekünk olv gazdasági körről, a mely megközelítőleg a mi normá'is gazdasági körünknek felel meg. Mózes megtiltotta a zsidóknak, hogy kamatot ^egyenek egymástól, megtiltotta a belkereskedelemben a rászedé-t, a megcsalást; a talaj volt Jehova birtoka (tuüajdonképen törzsvagyon) ps a netalán megszerzett mozaikus rabszolgákat szabadon kellett bocsátani hét év múlva, az idegeneket pedig a jubiláló évben. Ezen kitilnő gazdasági törvényhozás elatt Palaestina valóban oly ország va!a, a hol tej és méz folvt. Csakhogy a birák idejében kevéssé volt kifejlődve az állam kör, laza volt az egyes törzsek
