Magyar Hirnök, 1967. január-június (58. évfolyam, 1-26. szám)
1967-05-11 / 19. szám
8. OLDAL MAGYAR HÍRNÖK Thursday, May 11, 1967 Képeslap a nagyvilágból • Meg akarják vásárolni a nagy Johnson elnököt RÁBÁUL, New Guinea. — A nagy sziget ausztráliai kormányzat alatt álló részében egy pápua törzs — amelynek korábbi generációi emberevők voltaik — mindenáron meg akarja vásárolni Johnson elnököt. Furcsa dolog, de nem puszta fantázia; komoly elgondolást árul el. A pápuák elhanyagolt embereknek tartják magukat és joggal. Úgy vélekednek tehát, hogy ha fehér elnökük lesz, olyan jó életnek örvendhetnek, mint a fehér emberek. És ha fehér elnökük lehet, hát legyen az a legnagyobb fehér ember: Lyndon B. Johnson, az Amerikai Egyesült Államok elnöke. A vásárlási kampány a békesség jegyében folyik. A Johnson tábor tagjai egyszerűen megtagadják az adófizetést, hivatkozva arra, hogy minden nélkülözhető pénzüket a vásárlási alapba fizetik be, tehát nem jut adóra. Rendzavarásra csak akkor kerül sor, amikor a rendőrök benszülötteket az adófizetés megtagadása miatt lecsuknak. De még ezt is kedélyesen fogják fel. A napokban dárda párbajt vívott egy pápua egy fehér rendőrrel s a rendőr győzött, jutalmat kapott. A Johnson-kultusz a kis Hanover szigeten kezdődött 1964- ben, ahol amerikai néger katonák állomásoztak akkor. A pápuák elragadtatással hallgatták az amerikai katonák dicsérő szavait a nagy elnökről, aki pártfogásába vette az amerikai négereket. ❖ ❖ • Pisztolyos asszonyság RIO DE JANEIRO, Brazília. — Elbio dós Santos Reis taxisoffőr 35-ik születésnapját ünnepelte. Jókedvben volt, egész nap rádió muzsikát hallgatott. A rádiótól egy percre sem volt hajlandó elmozdulni, bármennyire kérlelte is a felesége, a 29 éves Ecila. De Ecilának tudnia kellett a pontos időt s mert óra nem volt a házban,a rádió időjelzését szerette volna lehallgatni, hogy idejében küldíhesse a gyerekeket az iskolába. Elbio nem tágított, születésnapján azt teszi, ami jól esik neki — mondta. Egy percre sem engedte át a rádiót feleségének, hogy az beállítsa az időjelzést. A perpatvar egyre hevesebb lett. Az asszony kiszaladt a konyhába, egy tállal jött be a szobába, azzal fenyegetőzött, hogy a férje fejéhez vágja, ha nem mozdul el a rádiótól. A férje fejéhez vágta a tálat, a tál darabokra tört, de a férj sértetlen maradt. És szólt: “Ha meg akarsz ölni engem, vedd a pisztolyt és lőj j le, végezzél velem egyszersmindenkorra.” Ecila asszony engedelmeskedett, vette a pisztolyt és leőtte a férjét. Elbio haslövést kapott, a kórházban meghalt. Eeilát gyilkosság cimén őrizetbe vette a rendőrség. :*í * Hí • Mindenki lehet a Rothschild bankház ügyfele PÁRIS. - Rothschild Freres, a Rothschild nemzetközi bankárcsalád francia ága, megalapításának 150-ik évét ünnepelte a napokban. Ez alkalommal Guy de Rothschild báró, a francia bankház feje, bejelentette, hogy a bankház, amely eddig kevésszámú kiválasztottak pénzügyeiben segédkezett, ezentúl olyan bank lesz, mint a többi, takarékbetéteket elfogad bárkitől, csekkszámlát nyit bárkinek. Banque Rothschild lesz a neve, főirodája Párisban lesz és fiókjai az ország sok részében. Polgári rangra léptek le a pénzvilág arisztokratái. * * * • Az orosz birodalom — matuzsálemek hazája NEWTON, Connecticut. — Az állami egyetem “Gerontologist” cimü folyóirata, amely az öregek és az öregedés problémáival foglalkozik, érdekes összehasonlító értekezést közöl az amerikai és az oroszországi öreg-problémáról. A cikk Írója, Dr. Walter C. Mc- Kain professzor, néprajzi statisztika alapján közli, hogy Amerikában többen vannak 80 éves és idősebb emberek, mint a Szovjetunióban, viszont a szovjet vezet a 106 évesek és idősebbek listáján. McKain beszélt egy tucat oroszországi matuzsálemmel Georgiában és Aszerbejdzsánban. Ezek közt csak egyet talált, egy 130 esztendőst, aki gyenge és beteges volt. A többiek egészségesek, aktivak voltak. És inkább a jelen és a jövő, mint a múlt foglalkoztatja ezeket a matuzsálemeket. “Öten cigarettáztak jelenlétemben — jelentette be a professzor — a legtöbben mérsékletesen ittak, főleg bort.” A Szovjetuniónak az 1959. évi népszámlálás szerint 22 ezer 100-on felüli lakosa volt. Eredetileg 28,000 matuzsálemet számoltak, de ezt a számot később alapos vizsgálat után 22,006-re redukálták. Az életkor megállapítása az orosz birodalom egyes részeiben nehézkes, nem könnyű kiszámítani. Azokban az országrészekben az életéveket ciklusokban számítják. Első az egér ciklusa, ezt követi a tehén ciklusa, és igy tovább. Az, hogy valaki a ló ciklusában született, jelentheti ezeket a születési éveket: 1846, 1858, 1870 vagy 1882. Az öregeket tisztelik Oroszországban. Az autóbuszban átadják nekik a helyet, sorbaállásnál előre engedik őket, ha nehéz csomagot cipelnek, azt átveszik tőlük. Az osztrák kancellár Pesten BUDAPEST — Josef Klaus osztrák kancellár, a magyar fővárosba érkezett hivatalos látogatásra. L á t o g atásának célja: uj osztrákmagyar határ-egyezményt kötni és javítani a két ország kapcsolatát. Kutyakaland Amikor 1756-ban bemutatták Vadász-szimfónia cimü müvét, Leopold Mozart — a nagy Mozart apja — úgy rendelkezett, hogy az első téteb nél vadászkutyákat vonultas-t son fel a pódiumra. A Festival Orchestra karmestere, Thomas Dunn a szerző utasításának megfelelően a • főpróbán 22 vadásztacskót állított be, s azok tisztességtudó kutyákhoz illően csaholással válaszoltak a vadászkürtök szavára. Annál kevésbé sikerült azonban az előadás. A tacskók itt már megfeledkeztek a partitúráról, s hiába hívogatták őket a kürtök, a kutyák vadul megugatták — a hegedűsöket, végignyaldosták fényes lakkcipőjüket, randalíroztak a színpadon, majd lerohantak a nézőtérre. Az előadás félbeszakadt, mert jóidéig eltartott, amíg a szeliditőknek a nézők segítségével sikerült összeterelni a renitens “szereplőket”. is irossr leú: HIRDESSÉTEK HARANGOK TÖRTÉNELMI REGÉNY — Nézd atya, ezek mind gyarló emberi cselekedetek, de mégis kihatással vannak az ország sorsára ... Én már mindent megkiséreltem, hogy kibékitsem egymással az ország nagyjait. De még az evégből kitervelt házassági kapcsolatok sem sikerültek. A nyolcéves Hunyadi Mátyáskával élj egyeztettük a négyéves Ciliéi Katát. Szerencsétlenségre, a Hunyadi várban vendégeskedő kislányt feketehimlő ragadta el. A pozsonyi gróffá kinevezett, pelyhedző állu Hunyadi Lászlót Garai nádor leányával, Annával akartuk összeboronálni. Ebből se lett semmi. Ellenben annál nagyobb felfordulást okozott Ciliéi házassága, aki apósa, Brankovics segitségével, minden áron Bosznia királya akart lenni és titokban Magyarországot árulgatta a szultánnál ... Közben beérkeztek Váradra. A püspök megvendégelte a halálból kimentett jobbágyokat és az állatgondozókhoz osztotta be őket. — Köszönjük püspök atyánk — hálálkodtak azok, — hogy óvást adott nékünk, mert bizony kiitatták volna vélünk a Körös vizét. — Örülök — felelte a püspök, — hogy felétek hajlíthattam az igazságot, a ti hitetek pedig maradjon mindig ilyen tiszta! / Másnap, alig pity mail ott, Kapisztrán ismét lóra pattant. Bejárta Erdély egyéb részeit is és megismerkedett a magyar népiélek számos sajátosságával. Meghívták egy székely esküvőre is, amelyet azonban sem a kitűzött napon, sem másnapon nem lehetett megtartani. Csak a következő héten. Akkor derült ki, hogy milyen fortélyosság késleltette az esküvő megtartását. Előzőleg ugyanis Csobányosi Andris udvarolt évekig Bükkös Borbálának. A szép rakottyási lány azonban végül is kikosarazta, hogy Bóth Dániellel menjen a mennyegzőre. A volt vőlegény bánatában megbosszulta a lakodalmas párt. Előzőén farkasbőrt csempészett a hid alá, amelyen a lakodalmas menetnek kell áthaladnia. A lovak megbokrosodtak és semmi erőltetés sem tudta rávenni őket arra, hogy keresztülmenjenek a hidon. Nagy kerülőt tett a násznép és három faluval arrébb kisérelte meg az átjutást. De a cserbenhagyott legény ott is elrejtett egy megnyűzött ordast a közeli bokorban. Egy hétbe tellett, mire a mátkapár eljuthatott a csiksomlyói kegyhely oltára elé és a hűtlen Borbála főkötő alá kerülhetett. A nép kedélyének egészséges, pillangós és pajkos szeszszenései vidámsága, egyszerű, józan, reális, de szeretetreméltó észjárása fel-felderitette János barát szentségretörekvő lelkét, amelyet a természetesség, a világosság bája font körül. Gyönyörködő mosollyal szemlélte a kézifaragásos székelykapukat. . . s a favödrös, sajtáros gémeskutakat. Ellátogatott a háromszéki árvízkárosultakhoz is. Azok elpanaszolták neki szívfájdalmukat. Ahol az előző évben még búzát arattak, a tavaszi árvíz után csukákat és pontyokat halászhattak. De már sem gabona, sem hal! A jószág nem talál harapni valót, a legelőket leperzselte az aszály. És János barát reverendájából előkerültek a segélyösszegek s aranyszavával vigaszt nyújtott a vergődő sziveknek. Sokfelé hallotta felhangzani az ősi székely népdalt: Kiszáradt a tóbul mind a sár, mind a viz A szeginy barom is csak gazdára niz, Istenem, Teremtőm, adj egy csendes esőt, Artatlap baromnak jólegelő mezőt. Gyergyócsomafalván mély megilletődéssel és ámulattal nézétt végig Kapisztrán egy székely temetést. A halottat hatökrös szekér vitte fel a hegytetőn lévő kopjáfás temetőbe. Az ökrök szarván gyászfátyol lengett. Kapisztrán szivébe zárta a magyar népet. S a magyar nép őt. Eleinte nehezen értették meg. De a ferencesek gárdája gyors ütemben kitermelte a tolmácsok százait s a toborzásban a cseri barátok is nagy lelkesedéssel vettek részt Kapisztrán oldalán. Az ő lángoló beszédei lázbahozták egész Erdélyt, felgyújtották a néphangulatot. A lelkét ragadta meg a magyar népnek! — Ha Hunyadi vezérünk megfujatja a kürtöt, azonnal megyünk! — Ígérték a székely falvak. S amit a székely megígér, azt élete árán is teljesiti. A becsület mindenek felett! Az oláhlakta vidékeken nem ilyen rózsás ut várta János barátot. A keleti tartományokból beszivárgott szektát kellett ott leszerelnie a pápa külön megbízatásából. Ez a szekta, amely az adamiták szélsőséges csoportjához tartozott, megtagadott minden társadalmi rendet és az első ember életmódjához akart visszatérni. A vad oláh és szláv törzsek még nem ismerkedtek meg a krisztusi tanokkal, a pogányság sötétsége borította bárdolatlan lelkűket. A Szereth és a Pruth ingóványaiban éltek és halálra kínozták őket kígyók, legyek, bögölyök, mérges szúnyogok. Egy részük megunta a bölényekkel, őstulkokkal, vaddisznó falkákkal vívott harcot a mocsaras, sürü erdőkben, elővette jobbik eszét és felhagyott az első ember paradicsomi életének hetyke utánzásával. A magas pojánákon keresztül, a füves lankákra ereszkedtek le és fenyőboronás, szalmazsupos kalyibákban húzódtak meg. János barát sokakat téritett meg közülük. Azok el is indultak a crucifer-táborokba. Az agg szerzetes azonban elgondolkodott a kirívó különbségen. Nagy eüzes melegséget érzett szivében a magyarság iránt. Egy éjjel gyötrő szendergésből ébredt. Álmát megírta János vezérnek, majd hozzáfűzte: “Ez az oláh nép sunyi, tüskéslelkü faj. Úgy szitkozódik, hogy még az ördög is elpirulna attól, ha nem volna fekete . . . Vigyázzatok, mert félelmetesen terjeszkedik és amint a sáskahad, megeszi javaitokat. Szaporasága szolgává teheti a gazdát és úrrá a jövevényt. S a vendég egykoron fanyar mosolylyal fogja üdvözölni lenézett uj urát . . .” Erdély után a Duna-Tisza közének falvait, pusztáit járta. Szónoklataiból mennyei hang áradt. A serkentés harsonája. Féktelen tűz lobogott a szavaiból. Úgy hatott, mint a szökőkút, amelyet megcsillogtat a napsugár. Magyar sziveket dobogtató, nyájas hangját mohó szomjuhozással hallgatták a tömegek. Ó, hány magyar lélek keservét málasztotta szét és hány magyar szív elszunnyadt örömét verte fel. Boldog, amikor lépten-nyomon azt tapasztalta, hogy a nép bizalma és szeretete teljes Hunyadi iránt. És mi a titka e ragyogó népszerűségnek? Semmi boszorkányság! Egyszerűen csak az, hogy a hadvezér birtokain a jobbágyok sorsa hasonlíthatatlanul jobb és emberségesebb, mint más földesuraknál. János vezér humanitása példátlan. Bár ő az ország legnagyobb feudális birtokosa, jobbágyait munkatársainak tekinti és a legmesszebbmenően tiszteletben tartja emberi jogaikat. Nem gátolja őket szabad költözködésükben sem . . . S óriási vagyonát hazája megmentésére áldozza fel! A nép országszerte látja és érzi, hogy Hunyadi milyen erőt fejtett ki a hatalmaskodó főurak lefékezésére és milyen keményen szállt síkra a népen esett jogsérelmek miatt nádorral, országbíróval szemben. A nép atyjaként szerette János vezért és hálával tölti el, hogy egész életét a népet sanyargató török elleni küzdelmekben senyveszti . A hálából jutni fog még gyermekeinek is . . . Jellemének hősi vonásai lángra lobbantották a kétségbeesett tömegek lelkét. A magyar nép szemében a fővezér valóságos szent, a szent királyok szellemét öröklő, tüneményes hadvezér. És mikor Kapisztrán ajkáról leszálltak a török elleni harcra serkentő szavak, a nép ajkán Istenhez esengett a harcok tündöklő vezéért zengő ének: Te a tatároknak nagy megtörő je, Magokat szaggatád a havasokra, Te pogányoknak vagy rettenetük, Törökök mondanak föld félelmének. Te kivagdalád az eretnekeket, Elszaggatád, mind kigyomláltad, Nincs ezidőben gonoszul tevő, Mert híredet mindenek rettegék . . . A nép nem felejtette el a fővezérnek, hogy a törököt már harmincnyolc hadjáratban győzte le Balkán havasain, az eretnek cseh huszitákat kiszorította az országból és megtorlt minden erőszakot, gazságot németen, csehen, besenyőn, szaracénon, törökön, tatáron, szerben, bosnyákon, oláhon . . . Utonutfélen, erdőn-mezőn szájról-szájra röppent a dal: Amennyi fűszál van a tarka mezőbe, Amennyi csepp viz van Balaton medribe, Annyi áldás szálljék Hunyadi fejire! Szívesen kévánom . . . A két János a bátai bucsujáró helyen találkozott ismét. A hadvezér és a szellem fejedelme. Tizenöt évvel ezelőtt, ott szórta szét Hunyadi a pártoskodó Garai László seregét . . . Azóta a fővezér családja különös kegyelettel övezte e hires bucsujáró-helyet. Amikor Kapisztrán megérkezett a kegyhelyre, a fővezér már elvégezte havi gyónását és áldozását, amelyet háborúskodásai közeppette sem hanyagolt el. Buzgó, mély vallásosságával ragyogó példát állított katonái elé. Ütközetei előtt soha el nem mulasztotta a könyörgő istentisztelet tartását, győzelmei után pedig tábori misén mondott hálát, vitézeivel együtt, a magyarok Istenének. A Szüzanya oltára előtt térdelt buzgó imába merülten. Mögötte, a templomot betöltő ezernyi tömeg. Átszellemült áhitat, mély csend a hatalmas boltivek alatt. Aztán Hunyadi ajkáról az ég felé szállt az ősi fohász: Óh, Mária, hazánk reménye, Bus nemzeted zokogva esd, A távoli falvakból, tanyákról, pusztákról összesereglett nép könnyes szemmel énekelte vele: Magyarországról, romlott hazánkról, Ne feledkezzél meg szegény magyarokról. János atya is térdre borult az oltár előtt. — Isten Atyám, miért nem ajándékoztál meg azzal a keggyel, hogy magyarnak szülessek? — sóhajtotta. — Ez a nép megérdemli a Te különös segedelmedet. Évszázadok óta bástyája a kereszténységnek. Ne hagyd elveszni! Óvd meg az ellenségtől s engedd diadalra vezetni seregeit! . . . A futár aznap egyenesen Rómából hozott örvendetes hirt: a pápa kiadta az “Imádságok bulláját”. Isten segítségét és irgalma elnyerését csak a bünbánat, Istenheztérés hozhatja meg. Bünbánattal és imával kell kegyelmet nyerni a harcokhoz. Megkondultak a harangok . . . Az ércnyelvü égi hangszerek. “Vivos voco, mortuos plango, fulgura frango”, szavak vésetével súlyos fémköpenyükön. Igen, ezek a harangok valóban hívják az élőket, siratják a holtakat és elűzik a villámokat, amelyek oly borzongató félelmetességgel cikáznak át a magyar égboltozaton. Elhessegetik az omló sziklák dübörgésével érkező orkánt, amely zúz, pusztít mindent, amit útjában talál. És ezek a harangok zúgtak, kongtak Rómától Budáig, Bécstől Kolozsvárig, Frankfurttól Krakkóig ... A Karszton, az Alpokon, á Kárpátokon, a Pireneusokon keresztül mindenütt, ahol Jézus nevével ébredtek és nyugodtak le az emberek. A pápa elrendelte azt is, hogy amikor delelőjére hág a nap, a világ minden templomában háromszor konditsák meg a harangokat. A földi hatalmakban már nem lehet bízni . . .. Csak az Istenben! ... (Folytatjuk)
