Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)
1985-10-12 / 21. szám
ÍScfiffiEi MAGYAR-JAPÁN KORMÁNYFŐI TÁRGYALÁSOK Kultúra - tudomány ARAD Lázár György miniszterelnök hivatalos látogatást tett a szigetországban. Személyében első ízben látogatott magyar kormányfő Japánba. „A magyar—japán kormányfői tárgyalások lényeges szerepet töltenek be a kétoldalú politikai és gazdasági kapcsolatok további fejlődésében” — ezt hangsúlyozta Nakaszone Jaszuhiro a tokiói találkozón. Lázár György szállásán fogadta a Japán—Magyar Baráti Társaság képviselőit. Ennek a szervezetnek a hazánk iránt különösen érdeklődő politikusok, tudósok, művészek, gazdasági szakemberek a tagjai. A látogatás fontos eseménye volt, hogy Hirohito császár audiencián fogadta Lázár Györgyöt, majd díszebédet adott a császári palotában. Most fordult elő először, hogy a japán császár magyar vezető politikust fogadott. FRED SINOWATZ AZ ELTE DÍSZDOKTORA Az alapításának 350. évfordulóját ünneplő Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktorává avatták dr. Fred Sinowatz osztrák kancellárt. — Magyarország számomra nem egyszerűen szomszéd ország — hangsúlyozta ez alkalomból tartott beszédében a koncellár. — A szüleim még magyar iskolába jártak, gyermekkoromban a magyar vasutak, a győr-soproni vasút a falu életéhez tartozott. Mindez arra indított, hogy behatóan foglalkozzam Magyarország történelmével és kultúrájával Megismertem e nemzet önfenntartó Közélet — diplomácia Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének és feleségének meghívására Suharto, az Indonéz Köztársaság elnöke és felesége hivatalos látogatást tett hazánkban. A két elnök áttekintette a fejlődő magyar—indonéz kapcsolatokat. Az indonéz elnök mezőgazdasági és ipari létesítményeket látogatott meg, és ismerkedett Budapest történelmi, kulturális és művészeti nevezetességeivel. * Az ENSZ-közgyűlés 40. ülésszakán New Yorkban tartózkodó Várkonyi Péter külügyminiszter találkozott — többek között — Giulio Andreotti olasz, Hans-Dietrich Genscher NSZK-beli, Dante Caputo argentin és Jichak Samir izraeli külügyminiszterrel, s eszmecserét folytatott velük a nemzetközi élet és kétoldalú kapcsolataink időszerű kérdéseiről. * Sarlós Istvánnak, az országgyűlés elnökének vezetésével magyar parlamenti küldöttség tett hivatalos látogatást a Román Szocialista Köztársaságban. A magyar képviselőkkel megbeszélést folytatott Nicolae Giosan, a Nagy Nemzetgyűlés elnöke. A delegációt fogadta Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, államfő. * Washingtonban folytatott megbeszélést Barcs Sándor és Bíró József. A képviselők, az országgyűlés külügyi bizottságának tagjai találkoztak akaratát, alkotó erejét és politikai kreativitását is. A szövetségi kancellár beszélt a két ország mai kapcsolatáról is. Kiemelte: „jó érzés, hogy lépésről lépésre helyreállítottuk az egymás iránti bizalmat. Ma joggal beszélhetünk a békés szomszédság példájáról. Közös fáradozásaink révén nyugalmat teremtettünk Európának abban a részében, amely a történelem során a legérzékenyebbek egyike volt, s így tevékenységünkkel hozzájárultunk az európai békepolitikához”. Tom Lantos képviselővel, az amerikai képviselőház külügyi bizottságának tagjával. Barcs Sándor, aki tagja az Interparlamentáris Unió Tanácsának, az IPU ottawai tanácskozása után New Yorkban tett látogatást. Találkozott Javier Pérez de Cuellarral, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárával. * Hans A. Engelhard, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi igazságügy-minisztere, dr. Márkája Imre igazságügy-miniszterrel Budapesten folytatott megbeszéléseket a két ország jogi kapcsolatainak továbbfejlesztéséről. * Ábrahám Kálmán államtitkár, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke Kurt Steyrer osztrák egészségügyi és környezetvédelmi miniszter meghívására Ausztriában tartózkodott. Kicserélték a magyar—osztrák államközi környezetvédelmi szerződés ratifikációs okiratait. Űjabb műhellyel gyarapodott a magyarságtudomány. A torontói egyetem (University of Toronto) kebelében megalakult a Hungarian Research Institute of Canada. Működésének anyagi alapjait a Széchenyi Társaság és a Rákóczi Alapítvány közösen biztosítja. A független tudományos intézmény olyan kutatómunkákat kíván kezdeményezni, illetve támogatni, amelyek a magyar nemzet és a Magyarország határain kívül élő magyar nyelvi közösségek helyze-Köpeczi Béla művelődési miniszter, Keith Joseph brit oktatási és tudományügyi miniszter meghívására egyhetes látogatást tett Angliában. A megbeszélések témái között szerepelt az új angol—magyar kulturális csereprogram előkészítése, a hazánkban folyó angol és a Nagy- Britanniában történő magyar nyelvoktatás, az oktatási és kulturális intézmények együttműködése. Né Rákóczi-emlékünnepséget rendeztek a Párizs környéki Yerres városában. Az idén is megemlékeztek arról, hogy II. Rákóczi Ferenc franciaországi emigrációja idején több évet töltött a város kolostorában. Az emlékünnepségen megjelent Palotás Rezső párizsi magyar nagykövet. Suzanne Szász fotóiból nyílt tárlat Zalaegerszegen a városi hangverseny- és kiállítóteremben. A New Yorkban élő magyar fotográfus százötven fekete-fehér képét mutatta be. * Az Angliában élő Puskás László fotóművész képeiből nyitottak kiállítást a nyíregyházi papírgyárban. * A SOS Gyermekfalu javára adott hangversenyt Pécsett a pécsi Vasutas Koncertfúvószenekar és a norvég fővárosból érkezett Jenbanens Music Corps. ■Né A lindeni Magyar Kerekasztal Társaság, a Rathway-i Amerikai Magyar Polgári Kör és a Woodbridge-i Magyar—Amerikai Polgári Kör magyar napot tartott Woodbridge-ben. A rendezvényen mintegy háromezren jelentek meg. Né Az egészségügyi miniszter utasításban rendelte el az AIDS (szerzett immunhiányos tünetegyüttes) megbetegedések kötelező bejelentését és az esetleges betegekkel kapcsolatos teendőket. Augusztusban Budapesten két homoszexuális férfinál a vizsgálatok fertőzöttséget állapítottak meg. Né „Pest megér egy estet” címmel, Biricz Tibor szervezésében az Intercontinental Promotions LTD rendezésében nagy sikerű műsoros esteket tartottak az Egyesült Államokban. Ezeken fellépett Németh Marika, Galambos Erzsi, Horváth Tivadar és Harangozó Teréz. tével foglalkoznak. Tervezik konferenciák szervezését, ösztöndíjak létesítését és az University of Toronto magyar könyv- és irattárának fejlesztését. A Magyar Intézetet az az egyetem fogadta be (történetében az első, nem természettudományos vagy műszaki intézetként), ahol 1978 óta már magyar tanszék is működik. A két intézmény révén Torontó a magyarságtudományok egyre fontosabb központjává válik. Jóformán azt sem tudom biztosan, tulajdonképpen mikor kezdődött 1849. október 6. és mikor ént véget, ha egyáltalán bármilyen személyi vagy történelmi tragédia befejeződhet a sírgödörbe zuhanó utolsó rögökkel, a hóhérkötél rándulásával, a sortűz eldördülésével vagy a veszteseknek ajándékozott bőségszaru sikolyával ... Nos, az a bizonyos történet, amelyet az idő földhullámai most a mély távolból felém sodornak, hajdani családom egyik legmeghittebb délutánját idézi föl emlékezetem tetovált homlokán. Attila fiam akkor készülődött fölvételizni a marosvásárhelyi Művészeti Iskolába, s így nem véletlenül voltam kíváncsi arra, hogy miként kapcsolja össze ismereteit. Játékba kezdtünk tehát: én mondtam egy-egy helységnevet, feleségem és fiam pedig röviden elmondták, amit tudtak az adott faluról, községről vagy városról. Asszonyom többnyire egy-egy író, költő, képzőművész vagy zeneszerző nevét hozta kapcsolatba az illető helységgel, míg Attila fiam a vesztett csatákat, a hősöket, a vértanúkat ... Aradtól indultunk s hoszszú történelmi utazás után Aradhoz tértünk meg. Ténylegesen és jelképesen is. És fiam fölsorolta név szerint mind a tizenhármat és a többit is: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lázár Vilmos, Láhner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagy-Sándor József, Poltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly... Igen, a fiam ismerte a Tizenhárom Aradi Vértanú nevét, pedig ő akkor csak 11 éves volt és soha az iskolában nem tanult magyar történelmet. Ekkor ötlött eszembe, jó volna széttekinteni a gyermekek és a felnőttek között is: ki mit tud Aradról és a Vértanúkról? Terepmunkám, gyakori utazgatásom nyújtott rá lehetőséget, hogy ilyen vonatkozásban is elbeszélgessek brassói öntőmunkással, csíkszentdomokosi erdődöntővel, marosvásárhelyi diákkal, aradi földművessel, szatmári gépkocsivezetővel, besztercei mérnökkel, temesvári orvossal és sokan másokkal, akiknek különböző foglalkozásuk volt és különböző korosztályokhoz tartoztak. És kiderült: szinte valamennyien lelkűk legmélyén hordják-cipelik az Aradi vértanúk emlékét, s október 6-án, ha nem is tudnak elzarándokolni Aradra, de gondolatban egyegy szivárványcsokrot „lopnak” a vértanúk szívére. Egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a tizenhárom aradi vértanú között hány magyar volt és hány olyan nem magyar, aki vállalta a magyar sorsot. Mert mindenki ahhoz a nemzethez tartozik, amelynek a sorsát vállalja, és: a szabadság mindenkié, minden nemzeté, minden népé. S ezért szegődtek a magyar szabadságharc zászlaja alá más ajkúak is, hiszen tudták: a világszabadságért harcolnak. S október 6-án ezért kellene világszerte megemlékezni az Aradi Tizenhárom Vértanúról, s vélük együtt Másokról is .. . BARTIS FERENC MAGYAR INTÉZET TORONTÓBAN 2
