Magyar Hírek, 1985 (38. évfolyam, 2-26. szám)

1985-10-12 / 21. szám

LINCOLN-DIJ SZIKLAY ANDORNAK NAGY KAZMER EMLEKE Az „American Hungarian Founda­tion” igazgatósági tanácsának köz­lése szerint az Alapítvány „Abra­ham Lincoln Award”-ját legköze­lebb dr. Sziklay (C. Klay) Andor kapja. Az éppen 30 .évvel ezelőtt megala­kult intézmény alapítói azért nevez­ték el a díjat Lincolnról, mert az Egyesült Államok 16. elnöke gyak­ran hangoztatta a bevándorlók tör­ténelmi szerepét. Mint az alapítvány elnöke. Molnár J. Ágoston profesz­­szor rámutat, „a díj kiemelkedő kul­turális sikerek elismerésére szolgál. A kitüntetettek magyar születésűek, illetve származásúak, vagy olyan Az egyházak életéből Hazánkban tartózkodott Jósé Ma­ria Balcells, a piarista rend új ge­nerálisa. A magyarországi piarista rendtartomány életével ismerkedett, látogatást tett dr. Lékai László bí­boros esztergomi érseknél. A piaris­ta rendi vezetőt fogadta Miklós Im­re államtitkár, az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnöke. Né Billy Graham amerikai egyházi személyiség a Magyarországi Szabad­­egyházak Tanácsa és a Magyarorszá­gi Baptista Egyház meghívására ha­zánkban tartózkodott. A pécsi ró­mai katolikus székesegyház előtti té­ren és a Budapest Sportcsarnokban istentisztelet keretében prédikációt tartott. •Né Dr. Bartha Tibor püspök, a Refor­mátus Zsinat lelkészi elnöke átadta rendeltetésének az állami támoga­tással létesült új, 150 ágyas egész­ségügyi gyermekotthont a Komárom megyei Almásneszmélyen. Érettségi találkozók Budapesten az V. kerület, Reálta­noda utcai Eötvös József Gimnázium­ban 1947-ben érettségizettek (osztály­főnök: Székely Károly) találkozót terveznek. Egyeztetés céljából érte­sítést vár: Korompay Attila 1211 Budapest, Ady Endre u. 5. Né Az 1945 tavaszán érettségizett volt fasori diákok november 9-én talál­kozót tartanak. Várják dr. Heltai András (USA), valamint minden más osztálytársuk jelentkezését. Ve­tő Béla 1085 Budapest, Üllői út 24. Né A Vas utcai volt Gróf Széchenyi István Felsőkereskedelmi Iskolában 1942-ben végzett, jelenleg valószínű­leg külföldön élő, volt osztálytársaim jelentkezését várom érettségi talál­kozó szervezése miatt. Cím: Fekete Erik 1182 Budapest, Lakitelek u. 10. A II. Rákóczi Ferenc kereskedelmi középiskola 1944-ben végzett, Teich­­mann Vladimir osztályának volt ta­tul ói jelentkezését várjuk; november 29-i érettségi találkozónkon való részvétel céljából! Szűcs Gyula, Bu­dapest, Pf. 37. H—1251. Telefon: 151- 912. amerikaiak, akik magyar sikerek elősegítése terén szereztek érdeme­ket'’. Az intézmény sorozatosan adott ösztöndíjakat és alapít.ott, vagy tá­mogatott magyar tanulmányi prog­ramokat az Indiana, Connecticut, New York, Elmhurst, Colgate, Cle­veland és Rutgers egyetemeken. Építés alatt áll új székháza amely­ben több mint 30 000 kötetes könyv­tár, számos olvasó- és tanácsterem, kiállítási pavilon és kulturális kutató helyiség lesz. Sziklay Andor írását és rövid élet­rajzát a 18—19. oldalon közöljük. Búcsúzunk André Kertész világhírű fotómű­vész New Yorkban elhunyt. 92 esz­tendős volt. Életművének méltatására következő számunkban visszatérünk. Né Tóth Dezső művelődési miniszter­­helyettes, irodalomtudós, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 60 éves korában, szívroham következtében váratlanul elhunyt. Tóth Dezső 1951-ben szerzett latin­­magyar szakos tanári diplomát a bu­dapesti egyetemen. Az 50-es évek óta jelentek meg cikkei és tanulmá­nyai az irodalomtörténeti és irodal­mi lapokban. 1957 és 62 között a szegedi egyetemen tanított, majd a Magvető Kiadónak volt irodalmi ve­zetője. ^ 80 éves korában Budapesten el­hunyt Csorba Tibor, a Varsóban élt író, műfordító és festőművész, az anyanyelvi mozgalom lelkes és oda­adó híve. Né Halász Miklós író, újságíró 90 éves korában elhunyt New Yorkban. Ha­lász 1940 óta élt az Egyesült Álla­mokban, ahol jelentős antifasiszta tevékenységet fejtett ki. A háború után számos nyelven kiadott könyvei közül kettő (Dreyfus kapitány, Tiszta szívű gyilkosok) Magyarországon is megjelent. Né Szegő Gábor, az ismert magyar származású matematikus Kaliforniá­ban 90 éves korában elhunyt. Sze­gő a Fejér Lipót nevével fémjelzett magyar matematikai iskola egyik ki­magasló képviselője volt, munkássá­ga főként a függvénysorok kutatásá­ban volt jelentős. A harmincas évek elején költözött az Egyesült Államok­ba, és a Stanford Egyetem matema­tikai tanszékének vezetője volt több mint két évtizedig. Né A rákoskeresztúri temetőben meg­emlékeztek Sós Endre újságíró, a Magyar Izraeliták Országos Irodája elnöke, a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagja születésének 80. év­fordulójáról. Címlapunkon: Szüreten FOTÓ: TÖRÖK LÁSZLÓ írásunk a 8-9. oldalon Egy nemzedékhez tartoztunk. Az újságírást is egy időben kezdtük. Csaknem harminc év után kiderí­tettük, hogy a negyvenes évek ele­jén ugyanannak az újságnak dol­goztunk, az egyetlen, s talán az első idegenforgalmi hetilapnak, a Csák Zoltán szerkesztette „Országjárás”­­nak, amelynek néhány sárgult pél­dányát Budapestről Ausztrálián át magával hozta Londonba is. De akkor még nem ismertük egy­mást. S több mint másfél évtizede voltunk jó barátok, amikor szemé­lyesen is találkozhattunk London­ban, 1970 őszén. Nagy Kázmér akkor már a BBC munkatársa volt, én meg afféle „sza­badúszó” újságíró. De mindkettőnk mögött ott volt egy hosszú, küzdel­mes emigráns szerkesztői múlt sok keserű tapasztalata. Több mint más­fél évtizedig szerkesztettünk magyar újságot az Óperencián túl — Káz­mér Ausztráliában á „Független Ma­­gyarország”-ot, én Brazíliában a „Dél-amerikai Magyar Hírlap”-ot. A földrajzi szélességi fok, ame­lyen éltünk, csaknem azonos volt. A térbeli távolság annál nagyobb. Gon­dolkodásban viszont nagyon közel kerültünk egymáshoz. Ez ívelte át a sok-sok ezer kilométert. Kázmér jelenség volt és egyéni­ség. Ahogy mondani szokás, „vér­beli újságíró”. A nyugati magyar sajtóban ama kevesek egyike, aki pontosan ismerte a leírt szó súlyát és felelősségét, aki a mesterségbeli tudást, színvonalat, tisztességet és becsületességet képviselte a maga egyéni hangján. A „Független Ma­gyarország” hasábjain nem ábránd­képet rajzolt olvasói elé, hanem a valóságot és az ésszerűséget. Nem érzelmektől fűtött illúziókat haj-Mester volt, akire tanítványok hosszú sora emlékezik jó szívvel. Tanítványok, Svédország-szerte. Az 1909-ben, Pécsváradon született mű­vész negyvenöt éven át élt és dolgo­zott új hazájában. Iskolát alapított Göteborgban, képei nagy múzeu­mok és magángyűjtemények becses darabjai, hatalmas gobelinek, zo­máncképek születtek tervei nyo­mán, kitüntetések sorával ismerték el. Svédország magáénak tekintette művészetét, ha a szakértők mindun­talan utaltak is kelet-európai gyö­kereire. „Magyarországon meg in­kább skandináv művésznek tarta­nak ...” — jegyezte meg márciusi találkozásunkkor, amelyen oly de­rűsen bölcsnek, oly fiatalosan kíván­csinak ismertem meg. Prágában vált festővé, művészete Svédországban teljesedett ki, ahová már mint jónevű alkotó érkezett. Művei azonban az óhazában, Pé­szolt, hanem tárgyilagosan mérte fel a világot és a magyar életet. 1968-ban már mint a BBC munka­társa arról tudósított, hogy „újra be­rendeztünk egy otthont, ki tudja már hányadikat.” Ezekben az években keveset írt, mert „most jött ki raj­tam az elmúlt 17 ausztráliai év, a megfeszített, öt ember helyett folyta­tott szerkesztés-kiadás minden fára­dalma és valljuk be: csömöre-undo­­ra is.” Ám a hetvenes évek első felében mégis sajtó alá rendezi már alap­vető munkáját a politikai emigráció­ról, az „Elveszett Alkotmány”-! Vi­hart kavar, akárcsak a „Független Magyarország”-ban megjelent cikkei, melyekről azt írta egyik régebbi le­velében: „csak azt teszem, amit a lelkiismeretem diktál." Nem könnyű, tragédiákkal átszőtt magánéletének új, nyugalmas szaka­sza kezdődött a hetvenes évek vé­gén és 1981-ben, amikor a BBC nyugdíjazta, számtalan tervvel, nagy munkakedvvel, de egy végzetes be­tegség árnyékában települt haza, Bu­dapestre. Ismét othont teremtett, könyveket írt, öt-hat lapnak, folyó­iratnak volt munkatársa. Amilyen bátran és keményen állt ki meggyőződéséért, oly szerény em­ber volt. Nem használta „doktori” címét, pedig Ausztráliában még egy diplomát szerzett hozzá. Néhány éve. szinte csak véletlenül tudtam meg, milyen jelentős szerepet játszott az ellenállási mozgalomban. Tavaly nyáron még együtt vettünk részt a Magyar Fórum konferencián. Az idén tavasszal már a nagy beteg­től búcsúztam el azzal az érzéssel, hogy ez volt utolsó találkozásunk. Ügyszólván az utolsó percig dolgo­zott. KUTASI KOVÁCS LAJOS LONDON esett találtak először állandó, önálló otthonra. Mozgalmas életéről, embe­ri-művészi küzdelmeiről is beszélt abban a — talán utolsó — interjújá­ban, amit a Magyar Híreknek adott. Kérdésemre — miért nem írja meg életregényét? — elárulta: ő is gon­dolt rá, mi több, már magnóra is mondta. Meleg otthont teremtő fe­lesége, művésztársa Britt-Louise Írogatta le a felvételeket. Szeretném hinni, hogy egyszer közkinccsé lesz a hajdan költőként, karikatúrista­­ként is sikeres festőművész önélet­írása is. Űjra és újra elővette sok éve elkez­dett vásznait, finomított, változtatott rajtuk „míg hatásuk fokozható, pon­tosabbá tehető”. Ezután csak mi, a közönség fokozhatjuk a hatást: kép­zeletünk erejével, asszociációs ké­pességünkkel, amit Nemes Endre el­várt, elvár művészete barátaitól. B. I. NEMES ENDRE HALÁLÁRA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom