Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)

1910-10-02 / 39. szám

MAGYAR FÖLDMIVELÖ

7

börtönre ítélte s büntetése után a szolgálatból azonnal elbocsátják.

Huszár Károly a legnagyobb örömmel és köszönettel veszi tudomásul a miniszter válaszát úgy a nyíregyházai esetre, mint általában véve a katonai brutalitásokra nézve s egyhangúlag tudomásul veszi a Ház is.

— Az aradi vértanuk csontjai. A lapok

közölték, hogy az aradi vesztőhelyen a vértanuk csontjaiért folyó ásatásokat beszüntették. Varjassy Árpád tanfelügyelő azonban az ásató-bizottság nevében kijelenti, hogy az ásatások folynak, mert alapos az a remény, hogy jó nyomon vannak.

— Meghalt a bihari parasztkirály. Vájná József, a hires bihari parasztnábob ötvenkilenc éves korában Nagyváradon szélütésben meghalt. Az elhunytnak ötezer holdas birtoka volt a Tisza-dominiumok körül és ezenkívül két testvérével bérlője volt a gróf Rhédey-féle hatezer holdas birtoknak. Vajnát az egész megyében ismerték és parasztkirálynak hívták, mert több millió koronát kitevő vagyonával is állandóan mándliban, parasztruhában járt.

— A miniszterelnök tehenesgazdája. Ötven évig szolgált Héderváry Károly gróf miniszterelnök héder- vári uradalmában Takács József tehenes-gazda. A hűséges cseléd megjutalmazására Győrmegye főispánja fölterjesztést intézett a földmivelésügyi minisztériumhoz, a mely elis- merő-irást és száz korona jutalmat adott Takács Józsefnek. A kitüntetés azonban későn érkezett, mert a tehenes-gazda néhány nappal ezelőtt meghalt. A száz korona jutalmat igy hozzátartozói kapják meg.

— A kuruzslás halottja. Sátoraljaújhelyről Írják: Leczó Józsefné hercegkuti lakos a napokban erős fejfájásról és fülhasogatásról panaszkodott szomszédasszonyainak. Egyikük azt ajánlotta a betegnek, hogy a nadragulya gyökér biztos orvossága az ilyen fájdalmaknak. Leczó Józsefné el is küldte a flát az erdőbe, hogy hozzon nadragulya gyökeret, azt megfőzte és este kiitta. Reggelre Lecó- nét halva találták. Az orvosok megállapították a nadragulyamérgezést és a szomszédasszonyok között keresik a kommendáló asszonyt.

— A Balaton áldozata. Balatonboglárról Írják : Török Lajos, Révfülöpön állomásozó halászfelügyelő, néhány nappal ezelőtt két munkással csónakon a Balatonra ment. A viharos időben a csónak fölborult és a benne ülők a vízbe estek. A két munkásnak sikerült valahogy kiúszni, a felügyelő azonban ott veszett a hullámok között. Minap reggel vetette partra a viz Török Lajos holttestét Boglár mellett.

— 79 éves vőlegény, 68 éves menyasszony.

Szombathelyen érdekes párnak adta meg a kihirdetés alól való felmentést a vasmegyei alispán ; az uj párnak érdekessége az, hogy a vőlegény, Cziczer József szombathelyi birtokos 79 éves, a menyasszony, özv. Molnár Istvánné, szül. Máthé Rozália 68 éves.

— Nagy tűz Malackán. Vasárnap délben

Malacka pozsonymegyei községben kigyuladt a ferencrendi szerzetesek kolostorának teteje. A tűz valószínűleg a kéményben az egyik kályha túlfűtése folytán keletkezett, minthogy azonban a tetőt vastag hóréteg borítja, a láng nem tudott kicsapni és a padláson terjedt tovább. A szerzetesek a reflektórtumban épen ebédnél ültek, amikor kívülről figyelmeztették őket a tűzre. Csakhamar megérkezett a malackai tüzérség és a szomszédos községek tűzoltósága, mig Pozsonyból egy szakasz utászkatonát küldöttek. Az épület még hétfőn reggel is égett. A kolostor és a templom csaknem teljesen leégett s csak a Pálffy hercegi család kriptája és a Lorettói kápolna, a kolostor déli része maradt sértetlen. A berendezés nagy részét megmentették.

— A nagy világból. A világlapok angol válságról Írnak. Az anglusoknál izzó harcokkal bővelkedő képviselőválasztás folyik. Nem hiányoznak a botütésekkel való politizálások sem. A higgadt angolt a politikai szenvedély egészen kizökkentette rendes kerékvágásából. A képviselőházat trónbeszéddel oszlatták fel. — A török kormány lemondott. Az uj kormány megalakulása folyamatban. — A nagybeteg belga királyné egészége jobbra fordult.

A szerb trónörökös is meggyógyult.

■ A KANDALLÓNÁL. ■

BOB

A paraszt nábob leánya.

Eredeti népies regény. Irta :

(5) Bodnár Gáspár.

IV.

A nábob, már mint Tóbiás uram büszke is leányára. Bár öröme, boldogsága nem teljes. Egy fiú után epekedett.

Oh, úgy estenden, mikor a lány ott aludt már hófehér párnái közt, s álmodott ... ki tudja mit ? s a nábob az ő hűséges élete párjával... Zsuzsával családi dolgaikat beszélgették ... hányszor és hányszor csúsztatta ki száján lelkének sokszor elnyomott vágyódását.,.

— Ha fiú volna!

— Ha még egy fiú volna. A gazdaságban látnám őt. Tüzes lóhátán. Ringó búzaföldek közt. Zugó cséplőgépek mellett. Ha fiam volna!

Zsuzsa hallgatott ilyenkor. Szinte ugv képzelte, hogy az alvó Esztike megmozdul puha ágyában. És látni vélte, hogy csukott szemei megnyílnak, mint a virágok kelyhei, melyekben harmat rezeg.

— Legalább tanulna — folytatta komolyan a nábob. Legalább úri leányzó lehetne.

— ’Iszen, mindent elkövetek, szólott félénken Zsuzsa. És elfutotta a köny bánatos szemeit.

* * *

Úgy is volt. Mindent elkövettek. Esztit bevitték a városba. Nem adták volna fél világért, ha ott ragad. A nevelő-intézetben. Drága ruhákat varrattak számára. Nem néztek az áldozatok nagyságára ... A nevelő intézetben.

Lám, szegény zsellérek gyermekeiből tanult emberek vállnak. Tehetetlen, szegény gazdák leányai tanítónőkké nevelődnek.

De Eszti nem született arra, hogy belőle tanult, urikisasszony legyen. Egy esztendőt nem tudott kihúzni a nevelő intézetben. Elfogta a hazafájás. A honvág}’. Az erdő mező, a kalászos mező után való hazafájás. A nevelőben is be-beszökött a konyhába. Boldog volt, ha ott segíthetett a szakács- nénak. Titokban még a kenyeret is megdagasztotta. Aztán, ha a séták alkalmával a szabad természetbe, a mezőkre juthatott... Mint a kalitkából kiszabadult madárka, mint a hálóból menekült pillangó röp- desett... Messzire ... messzire a többi leányoktól. A kik ott a nagy mezőségen is anyámasszonyként üldögéltek. És munkáltak, horgoltak, kötöttek, regényt olvastak.

...Egy ily kiránduláskor Esztike messze el- borongott a leányoktól. Ő maga se tudta, hova merre vezet útja. Csak ment, haladt, mint a szellő. Lépése fecske suhogása, levélnek rezgése.

Hirtelen, váratlanul szembe találkozik ... Lacival. Mintha az a fiú kalászos földből ugrott volna eléje.

— Laci, szólott a leány meglepetve, szinte összerezzenve. Hát mit keres itt?

A fiú ajkára szó nem jött. Némán nyújtotta át a kezében levő virágcsokrot. És távozni készült.