Magyar Földmivelö, 1910 (13. évfolyam, 1-43. szám)
1910-07-10 / 27. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 5 a szüreti időt. A bor ára emelkedik, törkölvös mustra 36 koronával történt előjegyzés. Múlt évi bor hektoliterenként 44—50 koronán kel. A nagyenyedi kerületben (Alsófehér vármegye Maros jobbparti része, Kisküküllő és Nagyküküllő vármegye): A peronoszpora és jégverés sok helyen igen nagy kárt okozott, úgy hogy sok községben nem is lesz számbavehető termés. Általában gyönge, Nagyküküllő vármegyében igen gyönge termés ígérkezik. Marosvásárhelyi kerület (Torda-Aranyos, Ma-, rostorda, Kolozs, Szolnok-Doboka, Besztercenaszód vármegye): A peronoszpora nagy mértékben föllépett és sok kárt okozott. Szolnok-Doboka és Maros- torda vármegyében sok község határát teljesen elverte a jég, úgy hogy 30—50, sőt 100 százalékra is tehető a kár. Ménesi kerület (Arad vármegye): A fürt-pero- noszpora mindenütt nagy kárt okozott, jégeső volt majdnem minden községben, de nagyobb kárt csak Magyarád mintegy 120—200 hold kiterjedésű szőlőiben okozott. Aradhegyalján átlag 18—20 hektoliter termés várható. Beregszászi kerület (Bereg, Ung és Szabolcs vármegye): A hiányosan permetezett szőlőkben a peronoszpora a leveleken, mint a fürtökön sok helyen föllépett, különösen Munkács, Ungvár hegyi szőlőiben és Szabolcs vármegye homoki és síkvidéki kötött talajú szőlőiben. Nagy jégverés volt Mező- kászony, Szerednye és Bene községben, a hol 50—80 százalék a kár. Számottevő borkészlet nincs. A vám. Elment a malomba a falusi atyafi, hogy az őrletést hazavigye. A molnár kérdi az inast: — Kivetted-e a vámot ezen becsületes ember lisztjéből ? — Igenis, kivettem. — Vedd ki még egyszer, hogy lássa ! Éljen Jókai Mór ! A követválasztásokon egész sor iró és hírlapíró került be a képviselőházba, de bizonyára nem annyi, ahány oda vágyott. Egygyel, a legnagyobbal mindenesetre kevesebb jutott be: Mikszáth Kálmánnal, akinek szervezetét a márama- rosszigeti kortes-ut őrölte meg. Jobban mint ő, még csak Jókai Mór vágyott egykoriban a képviselőházba, és bizony csak igen sok és keserves baj árán jutott nem egyszer mandátumhoz. Ha ma élne Jókai, bizonyára mosolyogva venne tudomást a hódmezővásárhelyi esetről. Ebben a hatalmas föld- mivelő-városban a nyáron volt a pótválasztás; Kun Béla Justh-pártira és Papp József munkapártira szavaztak a magyarok. Beállít az egyik szavazatszedő küldöttség elé egy 80 esztendős magyar is, és elaggult tüdejének minden erejével ^ ‘kiáltja: — Éljen Jókai Mór! — Jó, jó, — csendesíti az elnök — de hát kire szavaz ? Ez most a fontos! — Hát Jókai Mórra! — vágta ki az öreg. — Polgártárs, arra nem lehet, már csak azért sem, mert jelölve sincsen. — Bánom is én, — kötötte meg magát a hódmezővásárhelyi patriarcha — már csak Jókaira szavallok, senki másra. És azzal ott hagyta a választási helyiséget. Künn aztán elfogták az öreget és megkérdezték tőle, hogy hát miért akar épen Jókaira szavazni ? — Miért, miért ? — pattogott az öreg — avót a követünk 1873-ban is. Azóta nem szavaltam. Most azonban, a sir szélén, még egyszer leszavaztam rája. Szép szál ember volt, jó hangú és úgy mosolygott a szeme, mint a kék ibolyáé. Aztán még sokat, igen sokat beszélt Jókairól az öreg, csak épen arról nem tudott semmit, hogy Jókai — iró is volt. Fél tőle. Pistagyereket az olvasókönyvből silabizáltatják az iskolában. Épp ez a szó következik az olvasmányban: »béka« ; de Pista itt egyszerre csak megáll. A tanitó készteti: »Olvass tovább !< — de a gyermek feleli: — Nem merek, félek tőle! Az idei népszámlálás. Az 1910. évi népszámlálásról szóló törvényjavaslat már átesett a szokásos előkészítő utakon s már a képviselőház közgazdasági bizottsága is elfogadta, rövidest a Ház is törvénybe iktatja. Most már csak a 18.000 számláló-biztos a több ezer ellenőrző felügyelő kinevezése s begyakorlása van hátra, hogy 1910. dec. 31. napjának éjféltől 1011. január 1-éig pontosan és fennakadás nélkül végbemehessen a népszámlálás nagy munkája, melyből tiszta számképet fogunk nyerni Magyarország népességének számbeli, gazdasági s kulturális állapotáról. A törvényjavaslat szerint az idei népszámlálás is, mely alkotmányos életünk visszaállítása óta az ötödik lesz, az előzők csapásán fog haladni, de két irányban mégis mutat újítást, még pedig oly újításokat, miket igaz örömmel kell üdvözölnünk. Az egyik újítás népesedési mozgalmunk szempontjából bir nagy jelentőséggel, mert az összeírás most gondosan fogja kutatni azt a kérdést is: vájjon a házasságok termékenysége valóban hanyatlók-e ? Nagyon fontos és nagyon szomorúan aktuális lesz e kérdésben egyszer már hű képet kapnunk akkor, mikor a köztudat évek óta tapasztalja az egyre romboló hatását népünk szaporodásában s amikor épp most olvassuk a hivatalos »Statisztikai Közlemények« május havi füzetében, hogy az idei május havi születések 5557-tel csökkentek a tavalyi május eredményéhez képest. Másik újítása az idei népszámlálás módszerének a műveltségi viszonvok megállapithatása szempontjából bir nagy fontossággal. Az uj összeírás tudniillik az irányban is fogja az adatokat gyűjteni, hogy a nép- és középiskolát az ifjúság közül hányán s mely társadalmi osztáshoz tartozók végezték. Ebből aztán könnyű lesz megállapítani, hogy mennyi egyént szolgáltatnak s mennyi kulturerőt rejtenek magukban az egyes társadalmi osztályok. Korunk nagy társadalmi alakulásának idején nagy- fontosságú az erőtényezők ilyen meghatározása, mert
