Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1906-03-11 / 10. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 79 mékenyeket pedig a kotlók alá osztjuk, melyek azo­kat egyidőben kiköltik, az üresen maradt kotló, vagy kotlók alá friss tojásokat rakunk. De még más előnye is van a több kotlónak egyszerre, vagyis ha egyidőben költenek. Mikor a csirkék kikelnek, akkor azokat vezetés végett a tyú­kok közt lehet elosztani és így a csirkék nélkül maradt kotlókat vagy még egyszer azonnal elültet­nek — ha nem vagyunk az állatvédő-egylet tagjai — vagy pedig szabadon bocsájtjuk és akkor sokkal ko­rábban kezdenek tojni, mintha csirkéket vezetnek. M I ÚJSÁG? Csalárd hitegetés .... ügy látszik, ma már nálunk a legzsirosabb és leg­könnyebb kereset az emberkufárság. Kicsábitani a magyar népet ebből az országból... ez most valóságos, nemcsak kenyérkereset, de . . . legbiztosabb ut a megtollasodásra. Az Amerikába való hajszolás csak kis Miska. Az már nem elég tér. Más csalárdsághoz kell nyúlni, hogy a csalárd hitegetés piaca jó tágas legyen. Hallatlan, mire vetemednek márezek az emberkufárok. Arról kaptnnk hirt ugyanis, hogy az Alföldön. de más vidékeken is azzal hitegetik, bolonditják a népet, hogy Japánban, ahol a háború annnyi pusztítást vitt végbe vagyonban és emberben, több ezer munkásra lenne szükség. És pedig magyar munkásokra. Hihetetlen magas munkabér van ott kilátásban — sziszegik ezek a kígyók — olyan napszámbérről még álmodni se’ lehet. Mese ez. magyar népem. Csalárd hitegetés. És vesze­delmes csábítás. Mert már most is vannak áldozatai e gálád rászedésnek. Akadt már munkás ember, aki felült e gonosz hazugságnak : tartózkodnak itthon munkát vállalni. Azt hiszik szegény elámitott emberek, hogy majd Japánországban gaz­dagodik meg a mesés napszámbérből. De mi a célja ezen szemen szedett hazugságnak '! Mi ? Hát hogy elvonják a magyar munkást az itthon való idejében elvállalandó alkalmazástól. Hogy a becsületes munkás emberektől közvetítési dijat csikarjanak ki. Aztán, hogy mi történik azzal a rászedett, kenyér nélkül maradt munkással, ők nem törődnek. Mit bánják ők, ha éhen vesz­nek is Am, ha csak kissé gondolkozunk is, be kell látni, hogy itt képtelen, beválhatlan Ígéretről van szó. Csalárd hite­getésről. A japán-orosz háború nem Japánban volt. Hát Japán­ban nem okozhatott ez a háború semmi pusztítást. Azt is tudjuk, hogy Japán országban oly sürü a népesség, akár a jó, dús buzavetés. Ebben az országban kétszer annyi ember él és dolgozik akkora nagyságú földön, mint a mi hazánk­ban. És dolgoznak ám kisebb napszámért, mint Magyaror­szágon. És tegyük még a mérőre azt is, hogy a japáni mun­kás dolgos, munkabíró, takarékos. No hát mit keresne ott a magyar munkás ? Miért menne oda a rémitő bizonytalan­ságba. a hiztos elpusztulásba ! ? Hát magyar nép! Ne engedjétek, hogy benneteket ily csalárd módon teljesen földönfutókká tegyenek. — Halálozások. Prielle Kornélia hírneves színésznőt, az agg művésznőt márc. 1-én temették el. — Zichy Mihály, az orosz cári udvar festője, meghalt. Orosz földön halt meg ez a hires magyar festő. Orosz földön élt sokáig, mégis a mi gyászunk, mert vérünkből való vér, ki bár idegen világba ment magának nagyobb tért teremteni, de azért nem szakadt el hazájától. Született 1827. évben. 1894-en ülte meg pályájának félszázados jubileumát. — Száz éves pár lakodalma. Marysvillben (Ohio állam) világraszóló lakodalmat ünnepeltek a napok­ban. A vőlegény Kuhus kapitány, a polgárháború veteránja, százegy éves, mig a menyasszony, aki most vetette le az özvegyi fátyolt, a napokban lesz száz éves. A »fiatal pár« hetven évvel ezelőtt ismerkedett meg ! — Korai égiháboru. Temesvárról jelenlik, hogy Valadia községben a minap éjjel nagy zivatar volt A villám egy bérest és négy ökröt agyonütött. — A vigyázatlanság áldozata. Szász Ábra­hám 80 éves kistokaji lakos reumatikus fájdalmait denatu­rált szeszszel szokta gyógyítani. A múlt este is leánya bedörzsölte a szeszszel a 80 éves öreg testét és mielőtt elaludt volna, pipájára akart gyújtani. Egy pillanat alatt lángban állott az öreg teste és csak leánya lélekjelenléte akadályozta meg, hogy az öreg teljesen össze nem égett. AJleány ugyanis, midőn látta a veszedelmet, az összes ágyruhát atyjára rakta és nagynehezen elfojtotta a tüzet. Az öreg a súlyos égési sebek következtében aligha marad életben. — Székely bakák dala. Morvaországban énekelik most a székely bakák ezt a dalt, melyet egy levél nyomán közölnek a lapok most: Nem jó föld ez, pajtás, Nem jó itten lakni, Szegény hazánk felé Kéne már ballagni. Nem is arról virrad, A merről hajnallik, Szegény hazánk felől Szomorú hir hallik. — Meghalt felesége betegágyánál. Megható' esetről adnak hirt Székesfehérvárról. Szitter János nyugal­mazott gazdatiszt felesége, született Hochfeiner Terézia, akivel több évtizeden keresztül boldogan élt, súlyosan megbetegedett. Napokon keresztül odaadó szeretettel, meg­ható gyöngédséggelel ápolta beteg hitvesét, s éjjeleken át aggódva virrasztóit a beteg ágya mellett. Felesége hiába kérlelte, hogy térjen pihenésre, mert meg fog neki ártani a sok virrasztás, az öreg ur csak nem tágított. — Látom a leselkedő halált — mondta környezetének — de én nem engedem, nem hagyom magára. S tovább is ott maradt szí­vós elhatározással. A sok virrasztás végre is kimerítette a gyenge szervezetű öreg urat s hirtelen összeesett. Mire az orvos megérkezett, már csak a beállt halált konstatálta. Szivszélhüdés ölte meg. Neje, bár el akarták titkolni férje halálát, valahogy mégis megtudta s állapota hirtelen rosz- szabbra fordult. Csakhamar elvesztette eszméletét s anélkül, hogy egy percre is visszanyerte volna, néhány óra múlva ó is meghalt. Temetésük vasárnap ment végbe nagy részvét mellett. — Gyújtogató kis fiuk. A vidékről két hely­ről adnak hirt olyan gyújtogatásokról, melyeket apró gyer­mekek követtek el. Obád, temesmegyei községben az utóbbi időben sűrűn voltak tüzesetek, amelyeknek okát a hatóság nem tudta kinyomozni. Tegnap rajta kapták a hét éves Watz Istvánt, amikor Wein István obádi lakos házát fel­gyújtotta. A gyermek azt vallotta, hogy Wein házát azért gyujtotla fel, mert gyönyörködni akart a lángokban. A fiú beismerte azt is, hogy eddig két házat gyújtott föl. A vizs­gálatot folytalják. — Pécsről Írják: Rugasdon a napokban kigyulladt Tóth Ferenc gazdálkodó udvarán egy szalmakazal. A csendőrség a vizsgálat során kiderítette, hogy Tóthnak ötödfél esztendős fiacskája a konyhából gyújtót hozott ki s azzal fölgyujtotta a szalmauazalt. Az apát gondatlanság miatt perbe fogták. — Hét gyermek tűzhalála. Nagy szeren­csétlenségről adnék hirt Ziraonyból. Stublima községben gondatlanság következtében hét gyermek tüzhalált szenve­dett. A Stankovics testvérek este elmentek a korcsmába s otthon hagyták gyermekeiket és az asszonyokat. Ezek sok szalmát raktak a tűzre, amitől a kéménybe felaggatott sza­lonna is tüzet fogott az egész kémény bedőlt. Az asszonyok megmenekültek, de hét gyermek bennégett. — Csendőrök és rablók. Nagyőszön a múlt éjjel harcot vívtak a rablók a csendőrökkel. Két odavaló gazda házából a csendőrök batyukkal mégrakodott gyanús alakokat láttak kisurranni. A csendőrök a rablók után lőt­tek. akik eldobták a rablott holmikat és szembeszálltak a csendőrökkel. A csendőrök és rablók kölcsönösen egymásra lőttek, kilenc lövést váltottak. Két rabló és egy csendőr megsebesült. — Agyonkuruzsolták magukat. Békéscsa­bán a múlt héten történt, hogy egy család veszedelmes bőr­betegségbe esett. így Faragó Mátyásné, Tóth Mária, Forgách Imre és felesége, Kovács István, Forpách Anna, és ennek másféléves István nevű fia. A szerencsétlen teremtések hon­nan, honnan nem, azt hallották, hogy a kénesőben feloldott zsir meggyógyítja bőrbajukat. Szereztek is kénesőt, azt össze­kotyvasztották és azzal mindnyájan bekenték magokat tetó- töl-talpig. A mérges anyagtól azonban valamennyien súlyos betegségbe estek; kelten olyan súlyosan, hogy talán meg sem menthetők az életnek. — Eladó borkészleteket nagy mennyiségben tart nyilván a Szatmármegyei Gazdasági egyesület titkári hivatala (Szatmár, Verbőczi-u. 5.); ugyanott mintaüvegek is rendelkezésre állanak. — ■NTa.irv viláe-ból APr°-hirek- Becsben kisebbszerü - wagy vuagoox. földrengés volt _ A görö(f király négy napig Bécsben időzött. — Edvárd anyol király Párisban volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom