Magyar Földmivelö, 1904 (7. évfolyam, 1-50. szám)
1904-05-08 / 18. szám
VII. évfolyam. Szatmár, 1904. május 15. 18. szám. |^ókai^MXói^ialáIaJ Jókai Mór, a magyar nemzetnek legnagyobb írója meghalt. Azzal zártuk le múlt számunkat, hogy aggódva sejtjük: nagy halottja leszen a magyar nemzetnek, mire a mi újságunk ismét bekopogtat hozzátok, magyar nép. Az a nagy halott Jókai Mór immár a haza földjében pihen. Abban a földben, melynek történetét, rónáit, hegyeit, folyóit, zugó erdőit, magát a magyar népet oly andalítóan, olyan fülbemászóan, olyan zengzetesen, minden izében magyarosan leírta, jellemezte, aranyos sugarakkal megvilágositotta és világhírűvé tette. Úgy van, világhírűvé! Mert ez a lángeszű magyar író nyolcvan esztendős életpályája alatt nem csak nemzetének volt nagy, közkedvelt, hódító írója, de az ő nagyságát, tehetségének óriási megnyilatkozásait elismerte az egész világ. Könyveit a világ minden nyelvére lefordították. Nem csak a magyar közönség olvasta tehát az ő regényeit, édesen folyó elbeszéléseit, a sötét éjszakában is derűt fakasztó humorát, andalító meséit, hanem olvasta az angol, a német, az olasz, a spanyol, az orosz, olvasta az egész világ. De nekünk nem csak az tette az ő személyét olyan nagygyá, olyan tüneményessé, mert hirt és dicsőséget szerzett a világ előtt a magyarnak. Hanem azért, mert ő volt az utolsó kapocs, mely a magyart ahhoz a szent korszakhoz csatolta, melyen a nemzet nagy, néma kálváriáját járdalta. Mert a nagyok nagyjai közt, a márciusi tizenötödiki ifjúságból, egyedül őneki engedte meg a Gondviselés, hogy áthajózzon a nemzetnek uj korszakába, a második ezeredik esztendőbe, hogy valóságban láthassa azt, amiről egykor társaival egyetemben csak nagy busán álmodoztak. Mert hatvan esztendőn túl terjedő irói működése alatt ő támasztotta fel a magyar előtt a múltakat és ő biztatta és vigasztalta a nemzetet a jövőre. Azért a nemzetnek nagy halottja ő, ha ugyan meghalhat egyáltalán az olyan ember, ki lelkét nemzetének adta életében, hogy birtokában maradjon, mig csak magyar él a magyar földön! Jókai rövid életrajza és művei. Jókai Mól*, ásvai Jókai József ügyvéd és Pulay Máriának fia, született 1825. február 18-án Révko- máromban, ahol szülei 1831-ben adták az elemi iskolába. Ugyanott végzett négy középiskolát, 1835- ben Pozsonyba adták szülei, de 1837-ben már visz- szatért Komáromba (ekkor halt meg édes atyja). 1841—42-ben a pápai fó'iskolába ment. Itt ismerkedett meg többek között Petőfi Sándorral is. 1842- ben Kecskemétre ment. itt irta első darabját, a Zsidófiu cimü színdarabot. Ezzel el volt döntve pályája. Ott hagyta a jogi pályát s teljes erejével az irodalomra vetette magát. Jókai már gyermek korában erős hajlamokat érzett a toliforgatásra. Kilenc éves korában már nyomtatásban jelent meg egy verse, 1846-ban Frankenburg lapjánál vállalt foglalkozást, 1847-ben ugyanezen lapnak (az Életképeknél) szerkesztő lett. Az 1847-iki nagy napokban, mint az ifjúság vezére tevékeny szerepet vitt. 0 olvasta fel a 12 pontot is. Ugyanez évben augusztus 29-én lépett házasságra Laborfalvy Rózával. Jókai a szabadságharc alatt nem kötött kardott, tollal harcolt. A moóri csata után Debrecenbe menekült, a
