Dávid Lajos (szerk.): Nagybánya és környéke - Bányavidéki kalauz 10-11. (Nagybánya, 2020)

Tartalom

rendre papírra veti változatos, gazdag életének sok-sok mozzanatát. A 1880-as évek elején költözött be Nagybányára, ekkor építteti fel Zazar-parti házait.

Az 1894-ben megjelent Nagybánya és környékében olvashatjuk: „a Zazar mentén [...] egy szerény, de előkelő ízlésre és eredetiségre valló földszintes házat találunk, mely előtt nyolc szál fenyő őrködik [...] A két év előtt elhunyt Teleki Sándor gróf barátságos háza tája ez, ahol a tisztes öreg úr élete utolsó éveit csendes visszaemlékezésekben, s azoknak a közönség élvezetére való megörökítésében töltötte.” A ház „szekercékből és lándzsákból összerótt” faragott kapuján (a fiatalon elhunyt, nagy tehetségű Maticska Jenő festőművész édesapjának alkotása) Teleki Sándor koronás monogramja áll. Az „ezredes” lakosztálya (dolgozó-, valamint hálószoba) a kisebbik, alsó épület utcára néző részén volt, az itt felhalmozott sok műkincs és ereklye valóságos kis múzeummá tette a lakást. „Ha híre futamodnék a világban - írta Jókai Mór, aki mindezeket még a kohói kastélyban látta -, hogy minő szisztematice rendezett gyűjteménye van itt a világhírű ritkaságoknak, az képes volna egy angolt ruinálni, - vagy — minthogy ezek pénzért nem eladók - betörővé tenni.”

Az egykori Teleki-házon először 1992 májusában, a „szabadságharcos ezredes” halálának 100. évfordulóján helyeztek el emléktáblát, amely akkor még az udvar egyik oldalsó falára került. Az épület utcai homlokzatán ma látható bronz emléktábla (Dinyés László szobrászművész alkotása) 2014 óta emlékeztet arra, hogy Teleki Sándor mellett a család másik két jeles tagja - a nőnevelő Teleki Blanka és a tragikus sorsú politikus Teleki Pál - élete is vidékünkhöz kapcsolódik.