Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)

Tartalom

BALOGH BELA

10

másolatában fennmaradt, ma a Nagybányai Állami Levéltárban őrzött, majdnem 900 sűrűn írott lap terjedelmű, a maguk teljességében egy gazdag naplóval is felérő, főként a család tagjaihoz írott Schönherr-leveleket.1

Nagy segítség volt számunkra a Nagybányai Múzeum könyvtárában található több Schönherr-kézirattöredék és az általa összeállított oklevélgyűjtemény, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának kézirattárában őrzött Schönherr-hagyaték leltárának áttekintése is.

2

Schönherr Gyula 1864. szeptember 26-án született Nagybányán. Antal nevű apja a XVIII. század végén Pozsonyba és onnan Kapnikbányára szakadt bajorországi Schönherrek leszármazottja; jogot végzett, és a kezdeti írnokoskodás, illetve ügyvédeskedés után évtizedeken át Nagybánya választott, utóbb kinevezett rendőrfőkapitánya volt. Anyai nagyszülei - Csausz Bogdán, illetve Verzár Veronika - mindkét ágon az Erdélybe telepedett s innen a XVIII. század második felében Nagybányára került örmény telepesek unokái, akik révén a korán árvaságra jutott Csausz Anna a nagybányai Décsény nevű határrészben inkább jelképes, mintsem vagyoni értéket jelentő szőlőt örökölt. Sokkal számottevőbb útravalónak bizonyult anyja számára a pesti angol kisasszonyok intézetében szerzett magas fokú zenei képesítése; kitűnő zongorajátékával és idős koráig megőrzött szervezőkészségével évtizedeken át a nagybányai zenei élet vezéregyénisége volt. A szülőknek Gyulával együtt öt gyermekük volt, akik közül négy érte el a felnőtt kort.

A szülők széles körű műveltsége a korszak haladó jellegű társadalmi, politikai és művelődési eszméinek befogadására való törekvéssel párosult. A gyermek, majd serdülő Schönherr Gyula magára eszmélésének éveiben a szülői házban gyakran megfordult a száműzetésből hazatért „vad gróf’, Teleki Sándor, valamint az utóbbihoz látogató Türr István tábornok és ifjú Lendvay Márton színész. A Schönherr-házban szállt meg a városba látogató Jókai Mór is. Mindez nem múlt el nyomtalanul az elemi és gimnáziumi