Bertoti Péter - Dávid Lajos (szerk.): Schönherr Gyula breviárium - Bányavidéki kalauz 3. (Nagybánya, 2008)
Tartalom
SCHÖNHERR GYULA ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA 11 tanulmányait szülővárosában végző ifjú felett. Érdeklődését a családi könyvtár történelmi, természetrajzi és szépirodalmi művei is alakítják, másrészt a város környékén tett kirándulások egész életére beléoltják a természet szépségei iránti szeretetet. Gyerekfővel, 13 éves korában, a padlásokról és szekrényfiókokból előkerült „régiségekből” megrendezi élete első kiállítását, majd még ugyanabban az évben másodmagával szerkeszti és írja a Házi Értesítő és a Hajnal című, mindössze egy-egy számot megért diáklapokat. Tizenhat esztendős, amikor „Numizmatica” néven rendezett kiállításának katalógusában a Nagybányán ismeretes régi pénzek mellett már építészeti maradványok, régi edények és öltözetek is megjelennek. Édesanyja közveden irányításával zongorázni is tanul, és amikor 1880-ban a gimnázium VI. osztályát befejezi, kulturált zongorajátékát hallva, sokan sikeres művészi pályát jósolnak az ifjú Schönherrnek. A zene és a történelem iránti érdeklődése a gimnázium Szatmáron végzett utolsó két éve alatt is tart. A Thököly-féle fölkelés előzményeiről, lefolyásáról és következményeiről című, 254 lap terjedelmű pályamunkáját a szatmári Kazinczy Kör díjnyertesként jutalmazza. Ekkor azonban életében törés következik: családi elhatározásra 1882 őszén a bécsi Pázmáneumba kerül. Pártfogói fényes egyházi karriert jósolnak az értelmes és törekvő papnövendéknek, ő azonban hamar rádöbben, hogy ez a pálya nem neki való. A szakítás gondolatát még decemberben közli szüleivel, és ettől az időtől kezdve minden levelében panaszkodik az intézetben uralkodó „XVI. század elei viszonyok”-ra. Folyton bírálja a Pázmáneum nevelési elveit, nem érzi otthon magát az intézetben, ahol egyesek szemében a zenével, sőt a történelemmel vagy a régészettel való foglalkozás is bűnnek számít. Apja és az apai rokonság azonban hallani sem akar az intézet elhagyásáról, így áthidaló családi határozat születik: Gyula végezze el az első évet, s a többi őszig majd eldől. Alávetve magát a család akaratának, sikerrel vizsgázik, de már év közben minden szabad idejét zongorázással, valamint történelmi, művészettörténeti, régészeti és numizmatikai olvasmányokkal tölti. A következő év, 1883 őszén az apai támogatás megvonása árán is budapesti joghallgató lesz. A kötelező jogi tanulmányok mellett érdeklődése kezdettől fogva a
