H. Boros Vilma: Stein Aurél ifjúsága: Hirschler Ignác és Stein Ernő levelezése Stein Aurélról 1866–1891 (A MTAK kiadványai 61. Budapest, 1971)

II. Stein Aurél ifjúsága

22 1884 őszén Aurélra nagybátyja, Stein Márk örökséget hagyott végrendeletében. Hirschler Ignác kissé aggódva nézi ezt a szerencsét, fél ugyanis attól, hogy Aurél nem ismeri meg idejében a létért való küzdelem keménységét és igy nem lesz eléggé felkészült az életre. Most még miniszteri szubvenciót is kilátásba helyeztek számára. Attól félt tehát Hirschler, hogy a sokfelől kapott segítség még utóbb megakadályozza Aurélt abban, hogy számyrakeljen és önálló legyen. És vajon mi lesz Aurélból? Mit kezdhet szanszkrit tudományával? Pozsonyban most állítanak fel egyetemet, ott lehetne esetleg katedrája az összehasonlító rryel23 vészetnek. Alkalmilag megemlíti ezt Trefortnak.* Hirschler Ignác látásának romlásával gyakran szorul arra, hogy olvasáshoz, íráshoz mások segítségét vegye igénybe. Egy különösen kedves olyan levelet is találunk tőle, amelyet Stein Aurélnak diktált, Ernőhöz intézve, Pesten 1881. okt. 7-én. A levél végén csipkelődve magáról az Íródeákról is megemlékezik, amit az engedelmesen, szép kallig* 24 rafikus gót betűkkel le is ir. A levél hangja tréfás, kötekedő. Hirschler megköszöni öccsének a Medveczky Frigyes-féle brosúra elküldését. Hirschler pedagógiai felfogásáról szólva emiitettük, hogy véleménye szerint a korai meg nem érdemelt sikerek és dicséretek előriytelenül hatnak a fiatalra. E felfogása indítja őt arra, hogy Aurél számára éppen ellenkezőleg, kemény és szigorú nevelést kivánjon. Levelében azt is szóvá teszi: milyen kár, hogy az iskolában a felolvasást elhanyagolják (mig a zongorázásra oly sok felesleges időt pazarolnak olyanok, akiknek arra semmi tehetségük nincs), de nem gondolta, hogy valamikor ez a kérdés számára olyan életbevágóan fontos lesz. Nővére Pepi (Josephine) szépen olvas, de kímélnie kell a hangját. Állandó, fizetett felolvasót viszont még nem sikerült kapnia, s igy hol ennek, hol annak a segítségét kell igénybe vennie. Aurél sem gyakorlott a felolvasásban: az olasz neveket egész rosszul ejti, a frandiákat és az angolokat is nagyon bizonytalanul, és krónikusan dugult orrürege miatt sokszor hanggal sem győzi. Egyébként megnyugtathatja unokaöccsét: nem kell tartania attól, hogy Aurél újságíróvá lesz, annyira távol áll tőle minden felületes általánosítás, inkább kell félteni őt az egyoldalúságtól. De nem akarja íródeákja türelmét túl hosszú ideig i-