Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások I.

IX. Cselekményre utaló kijelentés+elküldés, fenyege-tés /árpa gyógyitása/

184 IX. 14.3. U.az Árpa, én tégöd löaratlak, zsákba raklak, malomba viszlek, megőröllek, teknyőbe töszlek, mägdag asztlak, kemencébe vetlek, ott vessen föl a lebl +=lob, tűz/ /Szegvár, Cso/ 14.4. U.az Árpa, én téged learatlak, kévébe kötlek, keresztbe is raklak, el is csépellek. IDebrecen, Be/ 14.5. U.az Árpa, árpa, lekaszállak, kazalba raklak, kévébe kötlek, kicsépellek, malomkő alá raklak, fehér ló seggibe duglak. /Szöllősgyula, Ug/ 14.6. U.az Árpa, árpa learatlak, kévébe kötlek, kalangyába raklak, szekérre raklak, hazaviszlek, meg csípellek, malomba viszlek, megőröllek, hazaviszlek, meg szitál lak, meg dag asztalak, meg sütlek, s megeszlek; phö, phö, pfhö, meg is eszlek! ISzék, Szo/ 14.7. U.az Kezükkel arató mozdulatokat végeznek, s közben mondják: Árpa, árpa, szarom a szádba, learatlak, kévébe kötlek, elcsépellek, megővellek,