Magyar Országos Tudósító, 1933. május/3

1933-05-30 [076]

/Nadányi Enil temetése. Folytat ás,2./ J ' 9 - Az 6 publicisztikai nüködéso - fejezte be bcszádót Csajthay Ferenc - folytonosan nyonon követte a nagyarság őrzéseit, vágyalt, eszményeit. A közéleti vozérférflak, akiket lapja és tolla erejével támogatott, sohasem fognak megfeledkezni az ő törhetetlen hűségéről* Eletének e vég jelenetén a tavasz pompája ragyog, 3 ez mintogy szimbolikusan arra int, hogy a halál voltaképpen nem jelent elmúlást, hanem örök'életet. Nadányi Emilre vesződséges, küzdelmes pályája után az örök"élet, a halhatatlanság boldogsága vár. Nadányi Emil, kedves jó barátunk, Isten velcdl Már k u 3 Miksa udvari tanácsos, a Magyar Újságírók Egyesületének elnöke volt a következő szónok: - Amikor huszonhárom nenzet újságíróinak a legkiválóbbjai vannak Budapesten, akiknek fára dságos munkája váltakozik a fényesnél fényesebb ünnepségekkel,- ugyanakkor a Magyar Újságírók Egyesületének széldaázáh fekete lobogót lenget a szél. Vasárnap a magyar újságírók közgyülé3ükro sereglettek; caupa fény és ragyogás volt ott nlndon, hiszen tudtuk, hogy körünkbe érkeznek azok a kiváló kartársaink, akik sokat tehetnek meggyötört hazánk javára. S ebben a ragyogó, fényos, ünnepi hangulatban ért bennünket a gyászos hir, meglegyintette homlokunkat a zordon enyészet hideg lehelete: Nadányi Emil, a magyar újságírás büszkesé- . go nlncsofi többéi A magyar Újságírás hősét lesújtotta a halál szörnyű dárdája... S most itt állok, fejet hajtva, hogy elbúcsúzzam tőle,- Örökről A Magyar Újságírók Egyesülete, az Újságírók Nyugdíjintézete, a Hírlapírók Szanatórium-Egylete 03 Otthon Köre nevében veszek'bucsuz Nadányi Emiltől. Megpróbálom felidézni lelkemben azt a pillanatot, miképpen nyilallott agyamba e halálhír, mit éreztem a gyász első percében. Folzaklatott idegeim kopogtatták a morzejolekot: Nadányi, a hü bajtárs, a kitűnő lapszerkesztő, a kiváló ember,- továbbá: Erdély... Erdély... ós újra: Erdély... Igcnl Nadányi Enil onnan jött. Ott kószálok vele lelkileg azon a kolozsvári nagytéren, ahol na rabságban ül a nagyárok világverő Mátyása, Ugy tartom, minden magyar embernél: van egy városa, ani többet, a legtöbbet jelenti szánára, amiért Jcüzd, lelkesedik, él, fárad és dolgozik ogy életen át. Igy vagyok én Komáromnál, ifjúságon ragyogó emlékeinok színhelyével, Jókai örökszép városával. Ugy vélen, Nadányi Enil, oz a csendes' ember is hasonlóképpen érzett. Ezerféle gondja között folyton csak erro, folyton .csak egyre, Kolozsvárra gondolt; mit kellene tenni, hogyan kellene cselekedni, hogy minél clóVq-áiszabaditsuk Mátyást, a nagy magyar királyt szomorú rabságából?! Nadányi Emilnek minden idegszála ezért remegett. - A szokás megparancsolná, hogy a ravatalnál azt kívánjuk: "Nyugodjál békében!" Ám én, Igenis, azt kívánom neked, Nadányi Enil,hogy ne nyugodj békében'add lg, amig ol non jő reád, a te városodra nézre is az idők teljessége!. Te onnan túlról is azt fogod figyelni és azt kell figyelned, vájjon a nagyar újságírók nogteszlk-o ezzel kapcsolatosan a kötelességüket?! Igenis, nap-nap után vonj bennünket felelősségre, hogy anlért te éltél és haltál, ni se hagyjuk kialudni a szent tüzet, a nagy gondolatot! Mindaddig figyelj'bennünket, áriig egyszer mégiscsak elzarándokolhatunk a ti sírjaitokhoz, a Nadányi Enil, a Jókai Mór, a Rákóczi Ferenc sírjaihoz, s boldog-büszkén jelenthetjük ncktok: "Annuntio vobis", jelentjük néktek, iné, bctellott az idők teljosségel Fclröppont' a zászló, s szabaddá lőn a to rabklrályodl Fogadjuk neked, Nadányi Enil, hogy a te sírodhoz külön is elzarándokolunk és nogüzonjük néked, hogy most nár nyugodjál békességben..» Ezt kövotőleg Berkes Róbert dr., a Napilapok Szindiká. tusának képviselője nondott búcsúztató beszédet; - Fist ing váljunk - nondotta Nadányi Enil anikor porondra lépett. Ine, distingválunk, anikor utolsó útjára kísérjük a toll szorelnesét, a lapkladá_s hősi héroszát, hivatásának legyó'zhotctlcn harcosát* List ingválunk, amikor ogy emberről erűékezünk, aki kömény volt az orősökkel, szénben, s mindig gyengéd a fölkarolásra szorulók irányában. Disting£ válunk, amikor'az érden és olisnerés hálaköveit faragjuk, azok közt a kö1 rülnényck közt, anclycknek keretében Nadányi gigantikus feladatát mcgol] dotta: két nagy lapját virágzásra fakasztotta. /Folyt. köv./