Magyar Országos Tudósító, 1933. május/3

1933-05-30 [076]

/NADÁNYI EMIL TEMETÉSE. Folytatás 3./ - A magyar lapkiadás, a szervezőképesség, a törhetetlen akarat, a nehézségek helyes felismerőjének és eredményes leküzd-őjónok kimagasló 'alakját siratja el benne. Merészen ivolo pályája a Zonlthen tört ketté, akkor roppant össze, amikor küzdőiméinek ós szakadatlan mUnkc#sá<gának'alkotásai leginkább áhítozzak az ö teremtő orejét. Nagyságát igazolja, hogy rang és méltóság külső jelvényolt nem helyezhetjük diszpárnára, mikor fájdalmas örökbucsut kell vennünk tőle,- pedig végoavégig hatalmasoknak volt Íródeákja, kik nőm egyszer érezték szükségesnek,hogy kitüntessék'szellemének kiválóságát, de őszinte szerénysége azt mindenkor clháritotta. Erezte, vallotta, hogy a névnek szorzott megbecsülés a lognagyobb disztinkció, s valóban Nadányi Emil neve tölgykoszoru a nnrschal11 mentén, melyet az egyetemes magyar sajtó kényes disztingválása varrt fel oda. - Aki mindenkinek olőre köszönt, most váratlanul előre 'köszönt az életnek, amelynek zakatoló ütemébe annyira beletartozott• Alig tudjuk elhinni, hogy ez a mi fekete, bus seroglésünk a régi magyar ólct fanatikus szószólójának kldőlését jelenti a sorból. Alig tudjuk szolgálni mesterségünket, hogy a vitalitás megtestesítőjének halólát a történések anyagába illesszük. Bizonyos - fejezte be búcsúztató beszédét Berkes Róbert dr.- hogy eltűnő, markáns egyénisége súlyos veszteség' a Budapesti Napilapok Testületében, mely benső kegyelettel őrzi meg omlókét annak, ki az emlékek megőrzőjének mestere volt, s csak a Gondviselés .-akaratában -talál igaz vigasztalást és a jól végzett ólct tengernyi'munkájának, szép és nagyra tartott eredményeiben vigasztaló Igazságot, Áldás lebegjen felette és a megszolgált béke kísérjél s Sorrendben utolsónak T ö r s Tibor, a 8 órai Újság felelős szerkesztője lépett a fekete lepellel takart cmolvényro, s a következő megható, közvetlenhangu gyászbeszéddel búcsúzott Nadányi Emiltől: 1 - Negyvennyolc óra kétségbeesett kábulaton át tompa fájdalommal 'állja körül e ravatalt a 8 órai Újság elárvult gárdája. Tizenkét nap keserves aggódása, amely a vergődő sziv egyre halkuló dobbanását kísérte, nem tudta megmásítani a legfőbb végzést: főszerkesztőnk, tanítómesterünk, barátunk elhagytál bennünket, - Milyen tragikus kényszerűség az újságíró tragikus sorsában; Két évtizede'viseli homlokán a 8 órai Újság a Te szeplőtlen novedet. Két évtizede, hogy a sűrű sorokból bölcs ós tiszta sáellemod árad ' a köz önzetlen szolgálatában. 3 e két évtized alatt o nőv, Nadányi'Emil, csak az eszme, harcait, vagy mások Igazságos ügyét jegyezte anélkül, hogy a maga számára bármit ls kért volna a küzdelmek dicsőségéből. Flnon"lelked éles tiltakozása volt a válasz,'ha munkatársaid a Te egyéni szerepedet ki akarták emelni. Nem engedted, hogy magad számára ugródeszka legyen az, amely pedig annyi nóv magas ivolósét 1 end 1 tetto. Sokszor elgondoltuk magúnkban, hogy sor kerül'majd ogyszor Tc rád Is, a Te ogyónl kiválóságod, sikereid méltatására. - S Íme most, valóban minderre sor korült. Méltathattuk tehetségedet, páratlan munkaerődet, puritán tisztességedet, baráti szived oly sokszor érzett megnyilatkozásait: de könnyeinkkel kellett áztatnunk a gyászos kéziratot. - Akiknek a nevében búcsúzom tőled, azokbenned legnagyobb veszteségüket siratják. Hisz tanítványaid voltunk, barátaiddá fogadtál bennünket,- mint annyit, akiknek To mutattad meg az újságírás tiszta eszméjét:'az clyhüségot és az igazság keresését. Te nem ismertod a megalkuvást, de annál jobban a kötelességet. S mindon kötelesség felett azt, amely számodra szerteágazó munkásságod közepette szived mélyen 'a leggyengédebb érzésokkel volt övozve ós ez: igazi hivatása szörint yezetni te71 hetsóged é>3 verejtékes munkád szülöttjét, a Te lapodat. y - -A Te vezéred mártír Tisza István volt. Most utána mentél ' in at>ba a n

"sil: világba, ahol már nincs harc, nincsenek küzdelmek. De amint ;| a Te számodra mindvégig ólő valóság maradt halhatatlan eszményképed,ugy il maradsz meg Te is a. mi számunkra, /Folyt, köv,/