Kéki Béla (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1973 (Budapest, 1975)

Az V. Vándorgyűlésen, Zalaegerszegen elhangzott előadások és korreferátumok - Kéki Béla: Stílusirányzatok századunk magyar könyvművészetében

Már 1920-ban megjelent egy kötetben Petőfi két kisebb elbeszélő költeménye (Szilaj Pista, Salgó) Márffy Ödön litográfiáival díszítve, 1921-ben pedig nagy eseményként került a könyvpiacra a Kozma Lajos illusztrációival Gyomán nyomtatott „Régi balladák könyve". De a sorozat profilja hamarosan megváltozott, a klasszikusok helyét olyan sikamlós, pajzán históriák foglalták el, mint a „Trimalchio lakomája" vagy a „Szép lányok egymás közt". Ezzel szemben a hazai képzőművészeti kultúrának felbecsülhetetlen szolgálatot tett az Amicus tanulmánysorozata, amelynek a köteteit a legjobb fiatal művészettörténészek (Kállai Ernő, Rabinovszky Márius, Ybl Ervin, Genthon István és mások) írták, de feltűnt a szerzők közt a nagy tekintélyű Petrovics Elek és Réti István neve is. A témák pedig - ne feledjük, a húszas évek elején vagyunk — valóban izgalmasak: Van Gogh, Cézanne, Vaszary, Csontvári, Gulácsy Lajos, Boromissza Tibor és így tovább. A kötetek nyomdai kiállításának a színvonala azonban ingadozó volt, a nyomdászok lelkiismeretességétől és a szerzők gondosságától, hozzáértésétől függött. Ugyanis Reiter László idejéből nem tellett arra, hogy az előállítás munkafolyamatait figyelemmel kísérje. Érthető tehát, hogy az Amicus kiadványai közül az a két mű minősíthető könyvművészeti szempontból legsikerültebbnek, amelynek nemcsak írója, hanem nyomdai gondozója is Keleti Arthur volt. Az egyik, a „Pax vobiscum" című kötet, a különlegesen gondos tipográfia és Fáy Dezső kőre rajzolt illusztrációi miatt egyaránt figyelmet érdemel. Az „Angyali üdvözlet" című második kötetnek a szedés, tördelés szépsége és Molnár C. Pál fametszetei biztosították a hangos sikert. Itt említjük meg, hogy Füst Milán „Advent" című kötetéhez Derkovits Gyula készített kitűnő rajzokat. Meg kell emlékeznünk végül arról is, hogy Reiter László 1920-ban részt vett a Magyar Bibliophil Társaság alapításában, és vezetőségének később is egyik legtevékenyebb tagja volt. Ez az egyesület szervezte meg évente a hazai könyvtermés bírálatát, és díjazta az év legszebb könyveit. Ha időnk és helyünk volna reá, természetesen Cserépfalvi, a Rózsavölgyi cég, az Officina, Sacelláry Pál és a határokon kívül az Erdélyi Szépmíves Céhnek Kós Károly nevéhez fűződő sikerei is megérdemelnék a méltatást. Moholy-Nagy László útjelző szerepe A két világháború között azonban Morris kezdeményezésén messze túlmutató új irányzat bontakozott ki a tipográfiában. Nem talált azonnal olyan élénk visszhangra, mint Morris szép könyv mozgalma, de sokkal mélyebbre hatolt, új stílus kibontakozását jelezte. A Bauhausra gondolunk, az 1919-ben Weimarban alapított és 1925-ben Dessauba áttelepült művészeti iskolára, amelyet a kor egyik legnagyobb építésze, Walter Gropius vezetett. A Bauhaus tanárai közt két magyar is volt: Moholy-Nagy László (1895-1946) és Breuer Marcel. Közülük Moholy-Nagy László művészetelmélettel is foglalkozott, és abban a tanulmányában, amelyet „Zeitgemässe Typographie - Ziele, Praxis, Kritik" címmel az 1925ben megjelent Gutenberg-Festschriftben közölt,

16 a 20. századi könyvnyomtatás leglényegesebb kérdését vetette fel. írásának tanúsága szerint már 1925-ben érzékelte azt a problémát, amely körül négy évtized múltán MacLuhan könyve támasztott vihart. MoholyNagy azonban határozottan megjelölte annak útját-módját is, hogyan válaszolhat a nyomdászat leghatékonyabban a tömegtájékoztatás akkori új eszköze, a rádió kihívására. Elég cikkének egyetlen rövid passzusát idéznünk: „Az újságokat már részben pótnlia a rádió, a 54