Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

SRÁGLI LAJOS: Az olajipar Zalában az ötvenes évek első felében 1950-1954

ezért javasolták tartalékok képzését. Megvizsgálandónak tartották a nyersolaj és nyersolaj termékek exportjának szükségességét, s annak a magyar népgazdaság érdekével való összeegyeztetését.

26 A kőolajjal való takarékosság egyik lehetőségét a feleslegben kitermelt propán-bután üzemanyagként való felhasználásában látták. Javaslatuk: elsősorban az autóbuszokat és a Teherfuvar Nemzeti Vállalat jármüveit, valamint minden rossz hatásfokkal dolgozó belsőégésű motort folyékony gáz hajtóanyagra kellene átalakítani. Szükségesnek ítélték a nyersolaj korszerű feldolgozását, belőle nagy oktánszámú benzin és jó minőségű kenőolaj előállítását. Hasonlóképpen felhívták a figyelmet a nagy mennyiségben rendelkezésre álló földgáz hasznosítására, nemcsak tüzelőanyagként, hanem sűrített állapotban motorhajtásra és vegyipari alapanyagként. Itt említenénk meg, hogy a földgáz felhasználásával kapcsolatban létezett is elképzelés a levegőbe menő földgáz vegyipari alapanyagkénti hasznosítására,

27 de 1952-ig a kitermelt földgáz harmad része mégis a levegőbe ment.

28 A tervjavaslatot értékelve megállapítható, hogy az előkészítő bizottság - bár a tervszámokban alkalmazkodnia kellett a népgazdaság elvárásaihoz racionális javaslatot dolgozott ki, melyben külön figyelmet fordított arra, hogy az olajtermelést mindenáron növelni akarók figyelmét felhívja az erőltetett termelés következményeire. Nem jelentéktelen ez, hiszen a MAORT szabotázs-per

29 után kevesen vállalták a kockázatot, hogy ellenvéleményt nyilvánítsanak a termelés mennyiségi előírásaival kapcsolatban. Az egyéni, a helyi kezdeményezés ilyen szempontból jobbára csak arra korlátozódott, hogy hány százalékkal teljesíthetik túl a tervet. Ezt mutatja az is, hogy a vállalati, üzemi tervek a kollektív szerződésekben fogalmazódtak meg, mint az igazgató és az üzemi bizottság vállalásai a terv teljesítésére és túlteljesítésére.

30 A tervvel kapcsolatban érdemes futólag áttekinteni azokat az elképzeléseket, véleményeket, melyek az olajipari sajtóban napvilágot láttak. Az olajbányászati szakembereknek már a háborús túltermeltetés időszakában komoly gondot okozott, hogy a kitermelt olajjal együtt nagyobb mennyiségű földgáz jön felszínre, s ezzel fokozott ütemben csökken a tároló rétegekben az olajat felszínre segítő energia. Évente többszázmillió köbméter mennyiségben ment a levegőbe a földgáz, mert hasznosítása jelentős beruházásokat igényelt volna. Hasznosítására 1948-49-ben még Budapest földgázellátására való felhasználást látták megoldásnak. A MAORT mérnökei kidolgozták a gáz olajtávvezetéken történő szállításának módját, s 1949. május l-re a fővárosba érkezett a földgáz.

31 Most új elképzelések születtek: az ,,5 éves tervben: új vegyipar születik meg Magyarországon, amelynek alapanyaga a földgáz lesz", vagy: „Ötéves tervünk során kívánjuk biztosítani Nagykanizsa és Zalaegerszeg városok, valamint a közbecső községek zavartalan fütőgáz ellátását."

32 A MAORT vállalatvezetői beszámolójában hangzott el, hogy a tervgazdálkodás nemcsak a termelő üzemekben, hanem az íróasztal mellett is keresztülvihető, s így az irodai dolgozók „nemcsak teljesíthetik, de túlteljesíthetik a tervet és kitermelik majd magukból az adminisztráció sztahanovistán /.s".

33 A dolgozók a politikai propaganda hatására bizakodtak, hogy az ötéves terv megszünteti az olaj vidék elmaradottságát, úgy szakmai, mint ipari, vagy életszínvonal emelésnél felülmúlja majd a várakozásokat, nagy gondot fog fordítani a dolgozó nép életszínvonalának emelésére, s hogy „az 5 éves terv a terveknek a terve, amelynél szebbet, jobbat munkásember el sem képzelhet"}

4 Az. csak később derült ki, hogy az életszínvonal jelentős emelkedésével kapcsolatos vélemények túlzottan optimisták voltak. Nem kedvezett ennek a nemzetközi helyzet alakulása következtében egyre inkább a hadigazdálkodás irányába forduló gazdaságpolitika, de a zalai olajvidék fejlődését, s ugyanígy a termelő munkát is jelentősen befolyásolta a Jugoszláviával szemben kialakult ellenséges viszony is.

35 Egy új kőolajfinomító épül Zalában Az új kőolajfinomító létesítését több tényező sürgette. Egyrészt, hogy a hazai finomítók nem tudták volna feldolgozni az egyre növekvő mennyiségű kőolajat. Másrészt a nagylengyeli kőolaj sajátos összetétele, ugyanis ezekben a kőolajtclepekben tárolt kőolaj gáztalan, paraffin-intermedier jellegű, gyantás anyagokban gazdag, könnyű frakciókban szegény, magas aszfalttartalmú, nagy sűrűségű volt. Az erősen viszkózus, alacsony dermedéspontú kőolaj termelése, szállítása, tárolása, feldolgozása új technológiai megoldásokat igényelt. A finomító helyének kijelölését viták előzték meg: eleinte a nagylengyeli olajat csővezetéken szállították Bakra, s onnan tartálykocsikban Pétre és Csepelre. A gazdaságossági szempontok azt kívánták, hogy a kőolajat a kitermelő hely közelében dolgozzák fel. Ehhez a szükséges feltételek, infrastruktúra eleve csak Zalaegerszegen volt adott. Ezenkívül a már működő csővezeték a finomítót nem tudta volna ellátni elegendő mennyiségű kőolajjal, hiszen napi 1000 tonna szállítási mennyiséggel is kellett számolni. Végül az Országos Tervhivatal Területrendezési Intézete 1952. május 31-én jelölte ki a felépítendő finomító helyét Zalaegerszegen, a Zalaegerszeg-Rédics vasútvonal és a Válicka-patak - amely a finomító nagy vízszükségletét is biztosította - közti területen.

36