Horváth László szerk.: Zalai Múzeum 17. (Közlemények Zala megye múzeumaiból, Zalaegerszeg, 2008)

SRÁGLI LAJOS: Az olajipar Zalában az ötvenes évek első felében 1950-1954

1952. augusztus 19-én megkezdődött az építkezés. A Zalaegerszegi Aszfalt és Gázolajüzem (Zalai Aszfaltgyár) feladatául azt határozták meg, hogy a nagylengyeli kőolajból bitument és „mezőgazdasági olajat" (gázolaj) állítson elő. 1952. októberében átadták a NagylengyelZalaegerszeg közötti 10"-os csővezetéket. A termelés az ú.n. „kisdesztilláció" üzembe helyezésével november 15-én kezdődött. A gyár szervezeti felépítése ebben az időszakban kezdetleges volt, tekintettel a mindenütt fennálló nagy szakmunkaerő hiányára. A személyzet legnagyobb része 3 és 1 hónapos tanfolyamon előképzett szak- és betanított munkásokból állt. A szakképzett munkaerő hiánya és a kivitelezési hibák ellenére a nagyvolumenü bitumengyártás 1954-ben már elkezdődhetett, mert megépült az akkor korszerűnek számító atmoszférikus-vákuum desztillációs üzem, valamint az aszfaltfúvató berendezés, az aszfaltletöltő állomás, a gázolaj letöltő, a kiegészítő üzemrészek, mint a vízmű, kazánház, furnírdob üzem a bitumen göngyölegekhez, a TMK műhely, irodaépület, kulturális és szociális létesítmények. A nagylengyeli mező egyre növekvő termelése - az 1954. évi termelés 787.900 t volt - nemcsak mennyiségi növekedést okozott a bitumengyártásban, hanem a bitumen kedvező összetétele miatt jó exportcikknek is bizonyult.

37 Eredmények és következmények A népgazdasági terv nagyszerű távlatokat rajzolt fel, de a gyakori módosítások elérhetetlenné tették a túlzottan magasra helyezett célt. Az olajbányászatban ez a népgazdaság többi ágazatához hasonlóan jelentkezett: mivel mindent központi utasítások szabályoztak, nem érvényesülhettek sem a szakemberek tudományos alapokon nyugvó véleménye, sem a pozitív helyi kezdeményezések, a termelés növekedett, de az erőltetett ütemű termelés káros hatással volt az olaj mezőkre.

38 A termelendő kőolajmcnnyiséggel kapcsolatos központi elvárások nem alkalmazkodtak az olajbányászati tervhez. Már 1950. május 23-án módosították az 1950. évre tervezett mennyiséget, a korábbi 5 10.000 helyett 517.000 tonnában állapítva azt meg.

39 A terv, ha a meglevő mezőkre támaszkodhatott volna csak, egyértelműen kudarcra lett volna ítélve. A felgyorsított kutatási tevékenység eredményeként 1951-ben felfedezték a gazdag nagylengyeli olajmezőt, s a Nagylengyel-2. sz. kút már márciusban termelt.

40 Ennek az olajmezőnek köszönhető, hogy a hazai termelés 1955-re elérte az 1,6 millió tonnát, melyből Nagylengyel 1,2 millió tonnát adott,

41 s 1954ben a zalai olajtermelésből 65,9%-kal részesedett.

42 A nagyszabású kutatásoknak köszönhetően az ország kitermelhető szénhidrogénkészletét a tervidőszakban évente mintegy 2,7 millió tonnával tudhatták többnek.

43 A nagylengyeli kőolajmező termelése (tonna)

44 1951 3 310,6 1952 90 432,6 1953 378 308,9 1954 787 900,0 1955 1 219 097,1 1956 891 321,0 Az 1951-53. évben a fúrási teljesítmény csúcsértéket ért el: 1951-ben a fúróberendezéscnkénli évi teljesítmény 14.877 méter volt, mely több, mint a 25 éves dunántúli fúrási tevékenység során bármikor.

45 Csak részben sorolható az eredmények közé, hogy 1953-ban az emelkedő termelés ellenére az előző évihez képest felére csökkent a levegőbe menő gáz mennyisége, 1954-ben pedig már csak tizenheted részét tette ki46 Ebben közrejátszott az is, hogy a korábbi évek erőltetett termelésének köszönhetően a mezőkben lévő gázenergia jelentősen lecsökkent. A fúrási teljesítmények és a termelés emelkedése a tervezettet meghaladó beruházásokat követelt. A tervben az 1952. évi- beruházási mérték volt a legmagasabb, de 1953-ban és 1954-ben már csökkenő beruházással számoltak. Ennek ellenére még az 1952. évi 97.1 millió forint sem közelítette meg az 1953. évi 246, és az 1954. évi 149 milliós tényleges bemházási összeget,

47 Ahhoz azonban, hogy az ötéves terv valamennyi célkitűzését megvalósítsák, még ez is kevésnek bizonyult. Túlzottan sokat vártak a munkaversenytől is, de a gazdasági és a termelési propaganda fokozódó mértéke sem oldotta meg a gondokat. Meddők maradtak a különböző mozgalmak: „Termelj ma több olajat, kevesebb segédgázzal, mint tegnap", „Harc minden csepp olajért", „Szállíts ma többet, mint tegnap"; stb.

48 A munkaverseny, amely mércéjévé a termelés túlteljesítését tette, az önköltség növekedéséhez vezetett. Hasonlóképpen az elképzeléssel ellentétesen hatottak a teljesítmény-bérezés és a normák is. Azok a politikai szempontok, melyek az olajbányászatban meghatározó módon érvényesültek ebben az időszakban, nem-voltak újkeletüek. Kialakulásuk közel egy évtizedre nyúlik vissza. 1948-49-re már egyértelműen megfogalmazódott, hogy a termelés mennyiségét meghatározó kérdésekben közvetlenül „a párt legmagasabb fóruma" hivatott dönteni.

49 Ezen szemlélet káros hatása már 1954-ben tapasztalható volt. A nagylengyeli mezőben vizesedés indult. A bajok okait a következőkben látta a jelenséget 1954-ben vizsgáló újságíró: „Megdöbbentő volt mindaz, amit megtudtam. Megfellebbezhetetlen forumok írták elő az olajbányászat - pontosabban a legnagyobb, a nagy-