„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Móra Magdolna: Zalaegerszegi emlékeim

ZALAEGERSZEGI EMLÉKEIM gatónőmet is áthelyezték, ő ragaszkodott hozzám, és vitt magával. Ennek a fordulatnak igen örültem, visszakerülhettem régi kedves iskolámba. Nagyon jó pedagógusközösség dolgozott akkor ott, mindannyian régóta ismertük és szerettük egymást. A tanári kar többségének volt valami „bűne", ki klerikális reakciós volt, kinek férje, testvére nyugaton élt, ki katonatiszt volt a Horthyrendszerben, s ez összetartott bennünket. Két kolléganőnkkel szemben azonban óvatosabban viselkedtünk, az egyikük az úttöró'csapatot szervezte, a másikuk férjéről, Bödei Jánosról

15 köztudomású volt kommunista elkötelezettsége. Biztonságban nem érezhettük magunkat, de nem féltünk, mivel a tantestület többsége hasonló helyzetben volt. Úgy éreztük, ki kell bírni, túl kell élni, s a megpróbáltatásokat hitünkért, meggyőződésünkért viseljük. Ez erőt adott mindannyiunknak. Pedig az 1949-50-es tanév rossz előjelekkel kezdődött. Október elején megérkezett a hivatalos rendelkezés, hogy a tantermek faláról le kell venni a feszületet, és a tanítás előtti imát meg kell szüntetni. Egy kiváló pedagógus kolléganőmnek - Lábas Erzsébetnek - egyik osztályban első órája volt, és miután a szükséges tudnivalókat elmondta, annyit mert hozzáfűzni, „Azért a jó Istent ne felejtsétek el!" Két nap múlva táviratilag elbocsátották, pedig Erdélyből menekült, és két leányt nevelt.

16 Október 6-ra, az aradi vértanúk halálának évfordulójára készültünk. Minden iskolában, ahol tanítottam, rendre engem bíztak meg az iskolai ünnepélyek megszervezésével. Most is így történt. A műsor összeállításánál úgy igyekeztem, hogy a mondanivaló nagy írók és költők versein keresztül han-gozzék el. Én beszéltem a gyerekeknek a történelmi eseményekről, az ünnepség befejezéseként pedig - egy kislánnyal - Ady Endre: Négy-öt magyar összehajol című költeményét mondattam el. A műsor végén odajött hozzám az igazgatónő, és sajnálkozva azt kérdezte, hogy lehetett egy ilyen verset szavaltatni. Értetlenkedve visszakérdeztem, miért, nem ezt gondolhatták, érezhették 1849 őszén? Igen - válaszolta ő, de most a reakció hangjaként értelmezhetik. Hát én ezzel az aggyal nem tudtam gondolkodni! Ekkor mondta meg azt is az igazgatónő, hogy egy rendőrtiszt is jelen volt az ünnepségen. A megemlékezés után a gyerekek hazamehettek, mi pedig ott maradtunk az iskolában a könyvtárat rendezni. A jobboldali jellegű könyveket kellett kiszórnunk. Egyik kollégám javasolta, hogy vegyünk magunkhoz néhány könyvet, vigyük haza, aztán majd egyszer talán visszahozhatjuk. így is tettünk. Emlékszem, egy Sík Sándor és egy Kárpáti

17 kötetet tettem el, nehogy a tűz 15 Bödei János (1915-1984) tanító, néprajzkutató. A 40-es évek második felében a szabadművelődési felügyelőségen dolgozott. 1 Lábas Erzsébet leányai voltak a már emlegetett Popescu Magdolna és Mária. 17 Kárpáti Aurél (1884-1963) színházi szakíró, kritikus 15