„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Móra Magdolna: Zalaegerszegi emlékeim

ZALAEGERSZEGI EMLÉKEIM gatónőmet is áthelyezték, ő ragaszkodott hozzám, és vitt magával. Ennek a fordulatnak igen örültem, visszakerülhettem régi kedves iskolámba. Nagyon jó pedagógusközösség dolgozott akkor ott, mindannyian régóta ismertük és szerettük egymást. A tanári kar többségének volt valami „bűne", ki klerikális reakciós volt, kinek férje, testvére nyugaton élt, ki katonatiszt volt a Horthy­rendszerben, s ez összetartott bennünket. Két kolléganőnkkel szemben azon­ban óvatosabban viselkedtünk, az egyikük az úttöró'csapatot szervezte, a másikuk férjéről, Bödei Jánosról 15 köztudomású volt kommunista elkötelezett­sége. Biztonságban nem érezhettük magunkat, de nem féltünk, mivel a tantes­tület többsége hasonló helyzetben volt. Úgy éreztük, ki kell bírni, túl kell élni, s a megpróbáltatásokat hitünkért, meggyőződésünkért viseljük. Ez erőt adott mindannyiunknak. Pedig az 1949-50-es tanév rossz előjelekkel kezdődött. Október elején megérkezett a hivatalos rendelkezés, hogy a tantermek faláról le kell venni a feszületet, és a tanítás előtti imát meg kell szüntetni. Egy kiváló pedagógus kol­léganőmnek - Lábas Erzsébetnek - egyik osztályban első órája volt, és miután a szükséges tudnivalókat elmondta, annyit mert hozzáfűzni, „Azért a jó Istent ne felejtsétek el!" Két nap múlva táviratilag elbocsátották, pedig Erdélyből mene­kült, és két leányt nevelt. 16 Október 6-ra, az aradi vértanúk halálának évfordulójára készültünk. Minden iskolában, ahol tanítottam, rendre engem bíztak meg az iskolai ünne­pélyek megszervezésével. Most is így történt. A műsor összeállításánál úgy igye­keztem, hogy a mondanivaló nagy írók és költők versein keresztül han-gozzék el. Én beszéltem a gyerekeknek a történelmi eseményekről, az ünnepség befe­jezéseként pedig - egy kislánnyal - Ady Endre: Négy-öt magyar összehajol című költeményét mondattam el. A műsor végén odajött hozzám az igazgatónő, és sajnálkozva azt kérdezte, hogy lehetett egy ilyen verset szavaltatni. Értetlen­kedve visszakérdeztem, miért, nem ezt gondolhatták, érezhették 1849 őszén? Igen - válaszolta ő, de most a reakció hangjaként értelmezhetik. Hát én ezzel az aggyal nem tudtam gondolkodni! Ekkor mondta meg azt is az igazgatónő, hogy egy rendőrtiszt is jelen volt az ünnepségen. A megemlékezés után a gyerekek hazamehettek, mi pedig ott marad­tunk az iskolában a könyvtárat rendezni. A jobboldali jellegű könyveket kel­lett kiszórnunk. Egyik kollégám javasolta, hogy vegyünk magunkhoz néhány könyvet, vigyük haza, aztán majd egyszer talán visszahozhatjuk. így is tettünk. Emlékszem, egy Sík Sándor és egy Kárpáti 17 kötetet tettem el, nehogy a tűz 15 Bödei János (1915-1984) tanító, néprajzkutató. A 40-es évek második felében a szabadművelődési fel­ügyelőségen dolgozott. 1 Lábas Erzsébet leányai voltak a már emlegetett Popescu Magdolna és Mária. 17 Kárpáti Aurél (1884-1963) színházi szakíró, kritikus 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom