„Sívó évek alján” Történetek az ötvenes évekből (Zalaegerszeg, 2006)

Illés László: Emlékezés múlt időkra

ILLÉS LÁSZLÓ körültekintve bevont szobájába, és bocsánatot kért, amiért nem állt ki mellettem a tortúrák során, de mint mondta: „én is féltem." Volt egy másik tanár is, Pándi Pál,

18 aki szintén bocsánatot kért tőlem, noha nem neki volt erre leginkább oka. Azok azonban, akik tevékenyen részt vettek üldözésemben, sohasem kísérelték meg, hogy kezet nyújtsanak, igaz, nem is fogadtam volna el. Volt egyetemi társaimmal csak ritkán és véletlenül találkoztam, évek múltak el, hogy nem léptem át a Nagykörút vonalát. Nem egy volt köztük, aki elfordította a fejét, amikor meglátott. A leginkább az fájt, amikor hírül vettem, legjobb barátomat azzal a feltétellel vették fel a pártba, ha engem nyilvánosan megtagad. És ő ezt megtette. Az egyetlen, aki - dacolva a kizárással való állandó fenyegetettséggel - mindvégig kitartott mellettem, menyasszonyom Strauss Ilona, későbbi feleségem volt. 1954-ben házasodtunk össze. 1956 nyarán aztán rehabilitáltak, közölték velem, hogy semmi sem igaz abból, amit ellenem felhoztak. 1958 őszén „utánam nyúltak" régi egyetemi pályatársaim, és így 1993ig a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének munkatársaként, később osztályvezetőjeként dolgoztam. Közben 1970-75 közt a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója voltam, s folytattam irodalomtörténészi tudományos munkámat. Mint pártonkívüli főigazgató a Minisztérium és a Pártközpont, gyakran személyesen Aczél György

19 folyamatos vegzálása közepette igyekeztem dolgozni, a korábban teljesen lezüllött múzeumot a szakterület elismert intézményévé fejlesztettem. Miután már nem tudtam elviselni az állandó tortúrákat, 1975. december végén visszatértem az akadémiai intézetbe. Akadémiai éveimben német, orosz és francia nyelvtudásomra támaszkodva bejártam fél Európát, Párizstól Rómáig és Berlintől Moszkváig; több irodalomtörténeti tárgyú könyvem jelent meg és több száz tanulmányom magyar és idegen nyelveken. Az Akadémián szereztem meg tudományos minősítésemet is. Nyugdíjazásom után, 1994-től 2004-ig a Miskolci Egyetem Bölcsészéttudományi Kara Német Irodalmi Tanszékének tanára voltam. Itt kell, úgy érzem, egy lényeges körülményt megvilágítanom: feltűnhet az olvasónak életrajzomban, hogy miután mindez velem és szüleimmel megtörtént, mégis stúdiumaim egyik fontos tárgya a két világháború közti emigráció, 17 Lutter Tibor (1910-1960). Irodalomtörténész, egyetemi tanár. 1948-50-ben az Eötvös Kollégium igazgatója, 1952-től a budapesti egyetem tanára, mellette az Idegen Nyelvek Főiskolája angol tanszékének vezetője. 1 Pándi (Kardos) Pál (1926-1987). Irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, 1949-től 1983-ig az ELTE Bölcsészkarának oktatója, 1967-től tanszékvezető egyetemi tanár. Az 1960-70-es években az MSZMP vezető művelődéspolitikusai egyike. 19 Aczél György (1917-1991). Kommunista politikus, ideológus. A Kádár-rendszer nagy befolyású kultúrpolitikusa, a „három T" (támogatjuk, tűrjük, tiltjuk) néven ismertté vált művelődéspolitikai irányelvek megalkotója. 30