A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve 1950-1960 (Zalaegerszeg, 1960)

Néprajz - Barabás Jenő: Zalai pajták

278 BARABÁS JENŐ hetetlenek voltak ezek az épületek, s a tűlevelű erdők övezetében mindenütt meg is találjuk őket. Kialakulásuk nyilván a földművelő gazdálkodás fejlettebb szintjéhez kötődhetett, de létük az ókorban mindenesetre kimutatható már. Strabo időszámításunk kezdete körüli időből tudósít arról, hogy Észak-Európában a germánoknak nagy épületeik vannak, amelyekben csépelni szoktak.

2 De múltjuk feltételezhetően még távolabbi időre is visszakísérhető, legalábbis a szárítóházaknak Skandináviában, a Balti tenger, valamint Kazán környékén ie. 500 körül való jelentős mértékű előfordulása ezt valószínűsíti.

3 amely a csűrös gazdálkodásnak nem jellegzetes területe, s így ezek az épületek nálunk minden bizonnyal csak mai hazánkban honosodtak meg. Pajta szavunk szláv és csűr kifejezésünk német eredete arra vall, hogy a szlávok és germánok egyaránt közvetíthették hozzánk. A pajták eltérj edettségét a XIV. században mindenesetre jelentős mennyiségű forrás bizonyítja már. Az Alpesek vidéke, a Dunántúl s a felföldi dombvidékünk — keletebbre Erdély — a csűrös gazdálkodás övezetéhez tartozik, s így a zalai terület is szervesen illeszkedik bele egy nagyobb táj gazdasági — építkezési rendszerébe. Tekintettel arra, hogy a zalai, különösen a göcseji pajtáknak sok szép régi példánya maradt meg napjainkig, érdemes ezeket az építményeket kissé közelebbről is tanulmányozni, mert a helyismeret szabta jelentőségen túl általánosabb kultúrtörténeti problémákhoz is jó dokumentációt nyújtanak. Ismeretük szépen illusztrálja a nálunk több mint félezer éves mezőgazdasági rendszer egyik fontos elemét, s bevilágít parasztságunk múltjának, hétköznapjainak kevéssé ismert évszázadaiba. Zala megyében a XX. századig az építkezés anyaga nagyobbára fa volt. Ebből készültek a lakóházak, istállók, ólak, pajták, kástuk pálinkafőző kunyhók, szőlőhegyi hajlékok, haranglábak, kerítések, kutak, kapuk és egyéb falusi építmények. A pajták építési anyaga és technikája hasonlít a többi épületekhez. Már Plánder Ferenc, Göcsej első tudományos ismertetője azt írja 1838-ban, hogy a göcsejieknek tágas pajtáik vannak a legszebb szurkos fenyő boronából.

4 A zalai pajtákat forma szerint három csoportra oszthatjuk. Az elsőbe tartoznak a lakóházzal, istállóval, kamrával, présházzal összeépített tartozékpajták, a kispajták, a másodikba a lábaspajták, a harmadikba a cséplővagy torkospajták.

5 A két utóbbi önálló épület, s nagysága a paraszti gazdaság méretét is jelzi. A kisebb gazdák, akiknek nem volt sok csépelnivalójuk és takarmányuk is csak kevesebb — tehát rakodó- és munkahelyre kevésbé volt szükségük — beérték az első típussal is. A 10—15 holddal rendelkező 2 Schier, В., Hausuäodschaften und Kulturibewegungen im östlichen Mitteleuropa. Reichenberg, 1030. 381. 3 Laid, E., Üiber den Ursprung der nordosteuropäisehen Riege. Folk-liv. 17—18. (Ш53^Э4) 27. 4 Plánder F., Göeseineik esmérete. Tudományos Gyűjtemény 1838. VI. 28. 5 Gönczi F., Göcsej. Kaposvár, 1914. 484. mint kihaló formáról tesz említést a pajtáskarnirákról.