Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)
Szatlóczki Gábor: Szentgyörgyvár a török időkben
regbírával is találkozunk, de vajdával ekkor sem, holott 70 szentgyörgyvári katona tett vallomást. A vitézlő rend több rétegből tevődött össze. Az 1550-60-as években még egyszerű jobbágyok szolgáltak a várban, akiket forrásaink servitoroknak neveznek. A vár XV. századi eredetű szervezeti formájának felbomlásával párhuzamosan megjelent a fizetett őrség, melynek többségét továbbra is a korábban jobbágyi sorból kiemelkedett katonacsaládok adták, ugyanakkor számtalan földönfutóvá vált, egytelkes nemes is a várban keresett menedéket és beállt katonának. A XVII. századból egységes vitézlő rendről szólnak forrásaink, de bizonyos hogy a királyi zsoldon tartott katonák között a földesúr által állított szervitorok is voltak. Haramiákkal egyetlen esetben találkozunk 1560-ban, amikor néhányan közülük Szentgyörgyváron leltek menedéket, de biztos hogy nem álltak szolgálatba Báthorynál. Az egykori vitézlő rend nagyrészt helyben maradt és még a Rákóczi szabadságharc alatt is Szentgyörgyváron lakott, sőt a harcok elől menekülő lakosságból sokan a török időkhöz hasonlóan ismét a már védművekkel nem rendelkező várban kerestek menedéket. A béke beköszöntével azonban az egykori katonacsaládok szétszéledtek és többségükben a környező településeken telepedtek le. A Tik család Alsópáhokon, a Csepeliek részben Reziben, de sok család került Felsőpáhokra, Keszthelyre, Sármellékre és még jó néhány más településre. 1711-ben még 20-25 szabados, egykori katonacsalád élt helyben. Bár a megyei összeírás csak 13 családfőt említ, azonban az összeírás a pestisjárványt követően készült, melynek 50 % felett volt a halálozási rátája. Ennek megfelelően 1725-ben 25 egykori zsoldost és 14 szabadost írtak össze. 84 A várőrség létszámára vonatkozóan a XVI. század második feléből nincsenek adataink. Valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha 30-40 főre becsüljük a várban tartott katonaság létszámát. Sokkal kedvezőbb a helyzet a XVII. században, mikor pontos összeírások, zsoldjegyzékek készültek és egy esetben a kapitány jelentése is megerősíti az azokban foglalt adatokat. 1630 táján 6 lovas és 40 gyalogos, 1638 januárjában 40, decemberében pedig 47 fő, 1641ben 5 lovas és 25 gyalogos vett részt egy portyán, a várban kb. 15-en maradhattak, 1650 körül 10 lovas és 40 gyalogos, 1678-ban 70 fő, 1690-ben 47 fő és 1696-ban 36 zsoldos volt az őrség száma. 85 A viszonylag állandó 40 fő körüli létszám ellenére, mégis nagy volt a mozgás a seregben. Az állandó török támadások miatt a várőrség létszámához mérten nagyon magas a volt veszteség. A törökök által megölt vagy elhurcolt katonák száma az 1630-40-50-es években, esztendőként 8-10 fő körül mozgott. Ehhez hozzászámolva az őrségből önként távozókat, évente akár a katonaság egyharmada is kicserélődött. Ennek okaként elsősorban a mándi átkelő védelme miatt a várra nehezedő terhet tekinthetjük. A török portyázok Zalavárt sokszor megkerülve Szentgyörgyvár mellett 42
