Müller Róbert: Szentgyörgyvár története (Zalai Kismonográfiák 7., Zalaegerszeg, 2002)

Szatlóczki Gábor: Szentgyörgyvár a török időkben

mentek rabolni, amiről számtalan Mánd és Szentgyörgyvár elleni támadásról szóló forrás tanúskodik. A fogságba esett katonák egyetlen esélye az volt, hogy a hozzátartozók, vagy a bajtársak összeadják a török által megszabott váltságdíjat. Nemes Györgyöt gabonahordás közben ejtették fogságba, és csak 120 forint lefizetése árán szabadulhatott Kanizsáról. A pénzt az őrség két tagja, Lázár Mihály és Gergely adták össze. Cserébe szabadulásakor Nemes György szőlőjét és földjét kötötte le nekik.

86 A vár felszereltségéről, tüzszerszámairól és azok állapotáról Török István 1643-as Haditanácshoz intézett beadványából értesülünk. Eszerint a várban 18 elavult régi szakállas puska volt, többnyire azok is rosszak. A végvárak közti kommunikálásra egy kicsit szakadozott hírlövő mozsár szolgált, aminek alig hallatszott el a hangja Zalavárra, Keszthelyre és Szentgrótra. Ólom és puskapor nem volt. Török István kérte, hogy a puskákat vigyék Bécsbe megjavíttatni, vagy adjanak pénzt neki, és ő megcsináltatja. Egy jobb mozsárra és egy fél fontos sebes tarackra is szükség volt. A vár építéséről és karbantartásáról helyben gondoskodtak ekkor, mert a mándi molnár mesterember volt, ő csinálta meg Kiskomár erődjének kapuját és az ottani fából készült szentegyházat is.

87 Szentgyörgyvár jelentőségéről ezidáig általában mindig az a vélemény fogalmazódott meg, hogy a török kori vár nem nevezhető jelentősnek, szerepe másodlagos volt. Ezzel szemben, ha a Kanizsa elleni végek rendszerét alaposan szemügyre vesszük, egy lényegében decentralizált, az egyes feladatokat egymás közt megosztó várláncolatot látunk. A többségében kis létszámú őrséggel ellátott és gyengén megerősített palánkvárak, csak együttműködve, közösen fellépve állhatták sikeresen útját a kanizsai töröknek. Ezt figyelembe véve a kialakult erődláncolat valamelyik tagjának kiesése is komolyan veszélyeztette a védelem alapjait. A közös hírközlés és a csapatösszevonások biztosították, hogy a végházak egymást kiegészítve funkcionáljanak. Szentgyörgyvár ebben a rendszerben nélkülözhetetlen szerepet töltött be, hiszen Kehida, majd Csány várának pusztulása után egyedül védelmezte a mándi és kehidai átkelőket. Mivel a végvárvonal egyik legalapvetőbb feladata a török csapatok betöréseinek megakadályozása volt, a vár kulcspozíciójához kétség sem fér. Szentgyörgyvár - Kiskomár, Zalavár, Kapornak és Pölöske mellett - a frontvonalban helyezkedett el. A Kiskomáromot és Zalavárt könnyedén megkerülő törökök ugyanis elsőként itt akadtak fenn a védvonalon. Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a vár jelentős szerepet töltött be a mindennapi védelemben, ezért jelentőségének mércéjeként nem a vár vagy őrségének nagyságát kell alapul vennünk, hanem azt hogy szerepének menynyire tudott megfelelni. A sorozatos török támadások és a magas veszteségek mind azt bizonyítják, hogy szerepkörét többnyire sikeresen betöltötte. 43