Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

IV. fejezet: Az új Véged - Véged a 19. században

sük. Elégett Okolicsányiék minden zsúppal és náddal fedett épülete, de az előző napon befejezett cséplés után a gabonát már cseréppel fedett épületben tárolták, így az nem veszett kárba.

312 Később rendszeres feljegyzéseket vezett a zalabéri plébános a falvaiban lezajlott tüzekről, így megtudhatjuk, hogy szinte minden évben akadt munkája a tűzoltóknak a faluban. Általában csak kisebb tűzesetek fordultak elő Végeden, a 20. század eleje után pedig csak három komolyabb tüzet ismerünk. 1903. augusztus 2-án pusztított nagy tűz, ekkor a következő gazdáknak szinte mindene elégett: Ferencz János, Kígyós József, Kozma István, Kóbor Vincze, Politzer Adolf, Takács János, Cséve János, Szabó Ignácz, Szalay Károly, Molnár Gyula, Tóth Márton, Kóbor Mihály, Tóth János, Molnár Antal, Horváth István, Németh Lajos, Rúzsa István és Kocsis Ferenc. A nevek alapján valószínű, hogy a tűz a mostani Dózsa utca közepén tombolt leginkább. 1907. április 19-én újabb tűzvész volt a faluban. Ekkor a következő gazdák házai égtek le: Pintér József, Sorok József, Takács Gyuláné, Dávid Ferenc, Bandi István, Takács Ferenc, Tóth Rozi, Máté Vendel, Kormos Sándor, Kovács Péter, Takács József, Bangó János, Osbáth József, Torma József, Tánczi Rozi, Horváth János, Horváth Sándor, Gergály Jánosné. Az itt felsoroltak talán a mai Dózsa utca felső részén lakhattak. A következő nagyobb tűz 1915. december 12-én ütött ki a faluban. Ekkor pedig Németh Sándor, Horváth István, Soponyai István, Vég Lajosné, Nagy Sándor, Fekete József, Osbáth József, Lisztes Sándor, Kozma Sándor, Máté Vendel, Nagy Józsefné, Horváth Józsefné és Bolla Rudolf gazdákat érte a legnagyobb kár. Az idősebbek elbeszélései és a korabeli újságok cikkei szerint a rengeteg tűzeset nagy részének hátterében biztosítási csalásokra lehet gyanakodni. Ezek úgy történtek, hogy a gazda bebiztosította a házát és minden vagyonát, majd hamarosan elrejtették a nagy értékű tárgyakat és a pénzüket. A megfelelő napon elmentek a hegyre vagy a földekre dolgozni, de úgy, hogy otthon egy égő gyertyát hagytak vagy az asztalon vagy valamilyen könnyen gyulladó helyen. Amint a gyertya a végéig égett meggyújtotta az alatta lévő anyagot és máris égett a tűz. A biztosítási csalásnak ez bevált módja volt az emberek egy részénél. Akiknek a háza a csalókéval együtt égett le, de nem volt biztosítva, azok teljesen tönkre mentek.

313 Amint azt a könyv elején már megtudhattuk, falunk neve 1907. október 23-tól a Véged helyett a Zalavég lett, így a továbbiakban a mostani nevén szerepel a falu. A 20. század eleji, a később boldog békeéveknek nevezett időszakban falunk lassan fejlődésnek indult. Ezekben az időkben években kezdték kiépíteni a közutakat, de nagy teret hódított a környéken Stephenson találmá131