S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)

Fogl Krisztián Sándor: A plébános és az egyházközség kapcsolata a veszprémi egyházmegyében 1847 és 1849 között az egyházkormányzati iratok tükrében

Iának nyomtatva nagy betűkkel: Mit kíván a magyar nemzet. ” Ami Francsics naplójából kiemelhető, és a témával, azaz a plébános és a hívők pasztorális viszonyával releváns, az az április 24-ről szóló tudósítása, ahol előadja, hogy a robot már megszűnt, és ezzel kapcsolatban a parasztok is jól informáltak. Peremarton, Rátót, Kádárta a veszprémi káptalan kegyurasága alá tartozott. „Ezen bárom helységnek lakosai nem mennek robotra, és sem az uraság törvényes jogánál fogva, sem a bíróság nem merik e népet századok óta kötelezettségeik teljesítésére erőltetni félvén a forradalmi és lázadási kitörésektől ’,4 Peremarton esetében az ügy hamar rendeződött, amely kiderül Fodor László szolgabíró 1848. július 18-án kelt jelentéséből. A hívek között akadtak olyanok, akik ígéretet tettek, hogy lelkészükkel szembeni tartozásaikat ki fogják egyenlíteni, ahogy gabonáját részes aratókkal már ekkorra letakaríttatták, amit a saját marháin, cselédjeivel a plébános be is hordatott. A község lakossága kötelezte magát a tartozások kiegyenlítésére, így nem volt szükség retorzióra.34 35

A veszprémi egyházmegye plébániáiról sorra érkeztek a plébánosok panaszlevelei, hogy híveik a kötelezettségeiket nem hajlandók teljesíteni. A panaszok orvoslása érdekében 1848. április 26-án a veszprémi esperesi kerület papsága Márkon Milfart József plébános elnökletével gyűlést tartott. A hívők megtagadták a plébániák földjeinek megmunkálását. Több helyen a canonica visitatiók során előírt kötelezettségeiknek (párbér, léiekgabona, lélekpénz, stóla, 1834- től ebédpénz, tűzifa) sem voltak hajlandóak eleget tenni. A közösségek lelkipásztorai élelmiszerhiánnyal és jövedelem-kieséssel küszködtek, ráadásul az év azon szakaszában, amikor április 24-én36 elkezdődött a mezei munka, nem is beszélve a nyári aratásról.37 A megjelent kerületi papság arra kérte Zichy Domonkos38 megyéspüspököt, hogy tegyen intézkedéseket a

34 HUDI2001,157.

35 MNL VeML IV. 101. b. 1425/1848 Fodor László szolgabíró jelentése, Veszprém, 1848. július 18.

36 Április 24-én ünnepli a katolikus egyház Sárkányölő szent György ünnepét, ez a tavasz kezdő napja, a gazdák ekkor hajtották ki a legelőre az állatokat. Az aratás, azaz a termény betakarításának időszaka Szent Péter és Pál napjától Nagyboldogasszony ünnepéig tart (június 27- augusztus 15.)> vö. BÁLINT 2004.

37 VFL V. 13. A veszprémi kerület iratai.

38 Zichy Domonkos (1808-1879) megyéspüspök (1842-1849) kiállt az

új nemzeti alapú polgári berendezkedés és az azt képviselő Batthányvármegyei hatóságnál, annak érdekében, hogy szorítsa rá a híveket kötelezettségeik megtartására.

Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter 1848. május 22-ei körlevelében meghagyta, hogy a megyéspüspökök utasítsák egyházmegyéjük papságát a kormányrendeletek szószékből történő kihirdetésére és azok megmagyarázására.39 Zichy Domonkos május 26-ai főpásztori körlevelében tett eleget a kérésnek, július 17-én már a törvények magyarázatát is elrendelte. A miniszteri rendeletben foglaltak nem voltak új keletűek. II. József kormányzati stratégiájának fontos eleme volt, hogy egyrészt a plébánosok, lelkészek, valamint a helyi tanítók révén egyfajta társadalmi integrációt valósítson meg, másrészt hogy az egyházi infrastruktúra használatával kialakítson egy kommunikációs hálózatot, melynek segítségével az állami rendeleteket úgy tudja elmagyaráztatni a népnek, hogy azoknak kellő foganatjuk legyen. Ezáltal gyakorlatilag az alsópapság jelentette a kommunikációs stratégia kulcsát.40 Ez azt a helyzetet mutatja, hogy a papságnak nem csak a hívő közösség lelki gondozása lett a fő feladata, hanem azok nevelése, tájékoztatása is egyben.41 A forradalmi helyzet kereszttűzében a fentebb említett 1848. május 22-kelt miniszteri körlevélben foglaltak gyakorlati megvalósítása konfliktushelyzetet idézhetett elő az egyházközösség és lelki vezetője között. A veszprémi

kormány mellett. Ezt bizonyítja 1848. április 20-án, egyházmegyéje papságához szóló körlevele is, mely nagymértékben hozzájárult a katolikus papságnak az 1848 tavaszán megalkotott törvények és az új polgári berendezkedés iránti lojalitás megteremtéséhez. A püspök alapvetően, akár csak a papság, valamint a nagybirtokos arisztokrácia a megyében a Habsburgok feltétlen híve volt. Alig akadt az egyházmegye felsőpapsága között olyan személy, mint Guzmics Izidor bakonybéli bencés apát (1832-1839) aki a reformok lelkes szellemi híve volt. A főpásztor testvérét, Zichy Ödön székesfehérvári alispán helyettest 1848. szeptember 29-én a Hunyadi szabadcsapat katonái elfogták, mikor a horvátok által elfoglalt Székesfehérvárról Kálozra sietett. Ekkor találtak nála egy Jellacic horváth bán által aláírt menlevelet és számos iratot, amiből kifolyólag Görgey Artúr, akkor még honvéd őrnagy hazaárulás vádjával rögtönítélő bíróság elé állítatta és szeptember 30-án a Csepel-szigeten kivégeztette. A dinasztia hű nézeteiről ismert püspök is kompromittálódott az ügyben. Az OHB (Országos Honvédelmi Bizottmány) 1848. november 26-án megfosztotta püspöki méltóságától, vagyonát zár alá helyezték. Vö. MESZLÉNYI 1941, 5-14.; PFEIFFER 1987, 64-65, M. TÓTH 2013, 45-47, CSERNY 1970, 128., GÖRGEY 2004.; Zichy Ödön gróf politikai szerepéről lásd. MELKOVICS 2016, 132-153.; A Zichy-per legátfogóbb elemzése: lásd. HERMANN 1994. p. 108.

39 VFL 1.01.02. 1848. május 2.

40 FORGÓ-GŐZSY 2018, 118.

41 Vö. FORGÓ-GŐZSY 2018; KATUS 2007.

263