A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. (Veszprém, 1984)

Sági Károly: Takács Ferenc: Két flamingó. Madarász László (1811–1909) – Madarász József (1814–1915). Könyvismertetés

hogy felszaladt az előadói emelvényre és bele­kiáltotta a Ház üléstermébe: Jókai Mórt hazám ellenségének lenni vélem! A kormány életjára­dékul akarta megszavaztatni a költőkirálynak azt a fizetést, amit az Osztrák Magyar Monarchia című mű szerkesztőjeként kapott és Madarász ezen háborodott fel oly mértéktelenül." Takács Ferenc ismerteti Teleki László egyik levelét, amiben ez áll: ,.Madarász pedig tolvaj." Pálffy János, aki az Országos Honvédelmi Bi­zottmányban együtt dolgozott Madarász László­val, betűrendbe szedve jellemzi azokat, akikkel a szabadságharc idején találkozott. írása ugyan Kuthy Lajos nevével zárul, a Madarász testvér­pár ismertetése nem került már be kéziratába, de így is sok, éppen nem hízelgő adat vonatkozik rájuk. Balogh János bemutatásánál olvashatjuk:" „Madarászok vak eszközévé aljasult, lesüllyedve az erkölcsiség azon legalacsonyabb fokáig, me­lyen a hóhérinas áll. Mert tagadhatatlan, hogy ő a Lamberg tábornok meggyilkoltatásában tényle­ges eszköze volt Madarász Lászlónak." „Kétségtelen, hogy a végleges lökést a forra­dalom balfelé fordulásához, kiegyezés helyett a szabadságharc vállalásához, a pesti nép fellépése adta meg" mondja Ember Győző. 12 A véres ese­mény mérlegét Pálffy nyilván másként vonta meg! Egyszerűen gyilkosnak tekinti Madarász Lászlót, a gyilkos fegyver meg a pesti proletariá­tus. Ennek aztán pompás leírását adja: 1 '* ,,Az egész hosszú híd, a hídfő mindkét oldalról, s a MADARÁSZ ЬкВША t*9 éves кот&Ьап í. ábra: Madarász László korabeli fényképe Abb. 1. Das zeitgenössiche Photo über László Madarász pesti és budai part körüle, megrakva volt embe­rekkel, oly hirtelen teremve elő e nagy, roppant tömeg, mintha valamely gonosz szellem a földből bűvölte volna elé, s ezek között a puskával, kard­dal, bottal, vasvillával fegyverzett, nyers, ron­gyos, meztelen nyakú és karú vad alakok, melye­ket én sem azelőtt, sem azután soha sem láttam Pesten." Pálffy János egyébként leírja saját véleményét is: 14 ,,. . . én, ki Madarász Lászlót Isten legnyo­morultabb teremtményének tartom ..." Kemény Zsigmond „Madarász vérszomjazó természetéről" ír. A gyűlölet olyan izzó a Madarász testvérek ellen, hogy a kortársak néha torzítják a tényeket, a testvérpár bemocskolása érdekében. Lássunk erre is példát! Takács Ferenc Bohusné Szőgyény Antónia naplója alapján beszéli el, hogy a világosi fegy­verletétel előtti napon miként nyilatkozott Gör­gey Bohusék kastélyában: ,,. . . nem sikerült neki a világot két gazembertől megmenteni, kiket felakasztatni akart". A napló szerint hozzátette: „A két Madarászt szerette volna kipusztítani." Bohusné naplója szerint a világosi fegyverle­tétel előtti napon, ebédnél hangzott el Görgey kijelentése. Ennél a bizonyos ebédnél Görgey Artúr és Froloff orosz tábornok volt Bohusné szomszédja. Ezt Bohusné is írja, de leírja Görgey István is, lf> aki ugyancsak vendége volt az ebéd­nek. Tőlük tudjuk, hogy Froloff, kivel Görgey a fegyverletétel részleteit beszélte meg, keveset beszélt ebéd közben, pár szóval dicsérte csak a magyar csapatok vitézségét. Udvariatlanság lett volna az orosz vendég jelenlétében magyarul diskurálni, így aligha eshetett ott szó a Madarász ügyről! Lényegesebb ennél, hogy Görgey István idézi Bohusné naplójának hiteles, helyszíni részleteit, majd hozzáteszi: „A miket ezen idézeteken kívül még följegyzett Bohusné: többnyire azt már nem mint szemtanú beszéli, hanem mások — talán szintén nem szemtanúk — elbeszélései nyomán jegyezte fel -- szemlátomást különböző időt és helyet együvé is tévesztvén." A Madarász test­vérpárról Görgey István nem szól. Az ellenségek, ellenfelek után, a barátok véle­ményét Újházi Klára naplójából 17 ismerjük meg: „New Buda, június 3. 1851. Kit sose gondoltam volna, az érkezett meg Ujbudára: Madarász László. Hosszan tanácskozott apánkkal, de négy­szemközt, s így nem tudom, miről. . . . Bizonyosan Kossuthról. Apánk váltig írja a leveleket Wa­shingtonba a kongresszusnak a kormányzó török fogsága miatt; Madarász sem kisebb barátja és híve Kossuthnak, mint apánk, de közöttük a ba­rátság, ha töretlen is, keserves próbát állott. Komáromi elzártságunkban nem ismerhettük részleteit, csak utóbb hallottuk kósza és kevéssé megbízható elbeszélésekből ama zűrzavaros his­tóriát, amely az áruló Zichy gróf elkobzott gyé­mántjai körül zajlott. A gyémántok szőrén-szálán eltűntek, s mivel Madarász kezére voltak bízva, a Békepártnak jó alkalmul szolgáltak arra, hogy a forradalmi rend e radikális őrét kompromittál­ják, a gyémántok eltulajdonításával vádolják. Így lesz ám a legbecsületesebb emberből a rágal­828

Next

/
Oldalképek
Tartalom