A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában

kellett, nem tudott megmaradni!" Jószágokat gyógyított ki, de el is tudta őket rontani. Elbeszélő édesapjának volt két szép, „riska ökre". Az egyiknek úgy bedagadt a torka, hogy nem tudott enni. Az állatorvos nem tudott segíteni rajta, és attól kellett már tartani, hogy az ökör megdöglik. Elhívatták a pásztort. Ez azt mondta, vegyenek 1 m gyolcsot és egy új fazekat. Mikor ezek megvoltak, tejet és vizet kért, ezeket összevegyítette és az új „csuporban" feltette forrni. Ekkor mindenkit kiküldött a szobából. Később kijött ő is, és a gyolcsot a csupor tartalmába mártva, azzal az ökör torkát kimosta. ,,Az ökör egy hét múlva evett!" — Tóth Gyula, fm. 1923, Bézs, Ung megye. 649. A szerelmes nő, ha a boszorkány, paripa képében megy szerelmesének lakására. Az valami erőnek engedve kimegy, és felül a lóra. Csak reggel tud leszállni róla, de addigra a sok lovaglás annyira összetöri, hogy aznap dolgozni nem tud. Előfordult az is, hogy megfogták a lovat és megpatkolták. Másnap valamelyik fehérnép kezén-lábán patkó volt. — Árva Ferenc, rk. kéményseprősegéd, 1923, Szeged. 650. Nagyanyja bátyja agyonvert egy legényt. Egyszer mikor ment haza, az udvarukban egy disznót talált, amelyik szét akarta szedni. Egy kapát fogott, és alaposan megverte a disznót. Áldozata anyját másnap kékre-zöldre verve látták. — Vargha András, rk. fm. 1923, Szurdokpüspöki. 651. Kunszentmárton melletti Istvánházán lakott egy nagyon zsugori ember, aki a koldus által kért kenyeret annak szeme láttára a disznóknak dobta. Erre a koldus megátkozta: ,,Ne tudjon másból enni, mint a disznók vályújából!" A fösvény az átok után csakhamar meghalt. Halála után egy hónapig minden etetésnél eggyel több disznó evett, de mire behajtották őket, a felesleg mindig eltűnt. — Bokor Ferenc, rk. gyári munkás, 1913, Salgótarján. 652. Elbeszélő nagyanyja bábaasszony volt. ö mesélte, hogy egyszer egy nagy fekete kutya igen megkergette. Amikor végre haza tudott menekülni, a kutya kétlábra állva bámult be az ablakon. — Vargha András, rk. fm. 1923, Szurdokpüspöki. 653. özv. Tühert Lajosné letenyei lakos így mondta el lidércnyomását: „haragba keveredett egy öregasszonnyal. Ennek megtörténte után éjjel mindig arra ébredt fel, hogy nagyon nyomja valami a mellét, nem kap levegőt és majdnem megfullad. Egyik éjjel, amint kifulladva felriad, egy nagy fekete macskát látott leugrani az ágyáról. Másnap este az ablakba, amelyen át a macska elmenekült, úrnapi sátorból szakított virágot tett. Többet nem tapasztalta a fulladást". — Csizmadia Ferenc, rk. tanító, 1920, Nagykanizsa. 654. Ha macska keresztezi az ember útját, nem lesz szerencséje. — Fülöp János, ref. cipész, 1923, Páva, Háromszék m. 655. Macska vagy nyúl fut át az ember előtt, szerencsétlenség éri. — Imrich István, rk. kőműves, 1919, Pereces, Borsod m. 656. Macska vagy nyúl keresztezi az ember útját, nem lesz szerencséje. — Katona Ferenc, rk. fm. 1923, Andrásfalva, Románia. 657. Macska vagy nyúl fut át az ember előtt, szerencsétlenséget jelent. — Miklóssy István, rk. tisztviselő, 1919, Brassó. 658. Ha macska vagy nyúl vagy „vadállat" keresztezi az utat, az utasnak nem lesz szerencséje! — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 659. Ha fekete macska vagy varangyosbéka keresztezi az ember útját, nem lesz szerencséje. — Csizmadia Ferenc, rk. tanító, 1920, Nagykanizsa. 660. Valaki előtt nyúl szalad át, „elvitte a szerencséjét", szokták mondani. Ha balról jobbra szalad, talán meghozta a szerencsét, de ellenkező irány esetén biztosan elvitte. — Berkes Béla, rk. fm. 1923, Tiszapolgár, Szabolcs m. 661. Fekete macskával álmodni „irigy, haragos embert jelent". — Fülöp Gyula, ref. cipész, 1923, Páva, Háromszék m. 662. Két barát kerékpáron ment haza. Egy útkereszteződésnél az egyik kerékpár elromlott. Amint javították, egy nagy fekete macska ugrott rá az egyiknek a hátára. A másik egy karóval meg akarta ütni a macskát, de a barátját találta el. Ekkor meg az ő hátára pattant a macska és a másik akarta megütni. Végül úgy megverték egymást, hogy haza sem tudtak menni. — Szikóy Géza, ref. tisztviselő, 1919. Nemti, Nógrád m. 663. „A hegyben lakott egy öreg ember, akinek volt egy babonáskönyve". Az elbeszélő nagyapja ettől akart tanulni, mert ez az ember annyira öreg volt, hogy „nem folytathatta a mesterségét". „Mondta az öreg a nagyapámnak, vigyázzon, mert a hegykapuban rettentő sok nyulat fog találni, de azoktól ne ijedjen meg!" A nagyapja azonban úgy megijedt az öreg által beígért nyulaktól, hogy nem mert elmenni az öreghez. — Iván Kálmán, rk. fm. 1923, Vöckönd, Zala m. 664. Az embernek néha éjszakánként „meg szokott kövesedni a melle". Azt tartják, ilyenkor „a boszorkány szopja". Ez ellen fokhagymakoszorút akasztanak a nyakába. — Sata Mihály, rk. villanyszerelő, 1923, Pécska, Arad m. 665. Az elbeszélőnek panaszkodott az egyik barátja, hogy a „boszorkány szopja a mellét". Az elbeszélővel egyidős földműves mutatta is a bal mellét, amely meg volt dagadva. Azt a tanácsot kapta akkor a barátja, aki másoknak is panaszkodott, hogy fokhagymával dörzsölje be a mellbimbó környékét. így tett és meggyógyult. — Szikszóy Géza, ref. tisztviselő, 1919, Nemti, Nógrád m. 666. Olyan emberről is hallott az elbeszélő, aki azt tartotta, hogy „őt boszorkányok szopják". Az ilyen embernek a bal vagy jobb mellbimbója meg van dagadva, mint a nőknek. — Berkes Béla, rk. fm. 1923, Tiszapolgár. 667. Szomszédék tehenének elapadt a teje. Ekkor azt a tanácsot kapták, hogy vizes lepedővel takarják le a tehenet, „aztán egy suta emberrel veressék a tehenet, de úgy üsse, ahogy csak bírja". Ezt meg is tették. Egyszer csak szalad ám „Gyulay néninek az ura", hogy megtéríti a kárt, csak tovább „ne verjék a tehenet, mert agyonverik a feleségét". — Farkas Árpád, rk. fm. 1923, Szamosangyalos. 393