A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (Veszprém, 1982)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában

668. Elbeszélő dédanyja mesélte, hogy a bölöni (Háromszék m.) boszorkányok úgy fejik meg a tehenet, hogy a „kapufélfába fejszét vágnak, és a fejszenyelet fejik meg". „Mikor észreveszik, hogy a tehén elveszti a tejét, megvesszőzik. Az ütéseket nem a tehén, hanem a boszorkány érzi." Addig kell a tehenet verni, míg a boszorkány vissza nem hozza a tejet. Dédnagyanyja is így járt. Amint verte a tehenet, egy haragosa, egy öregasszony rohant be: Asszony, hagyd abba, visszahozom a tejet!". — Miklóssy István, rk. tisztviselő, 1919, Brassó. 669. Észrevették, hogy a tehénnek reggelre mindig üres volt a tőgye, és nem ád tejet. A szomszédban lakó öregasszonyra gyanakodtak, akivel nagy volt a harag. A gazda meg a fia elhatározták, hogy végére járnak a dolognak. Vasvillával meg lapáttal felfegyverkezve elbújtak este az istállóban. Egyszer csak azt vették észre, hogy egy nagy fekete macska jött be az ablakon, és elkezdte a tehenet szopni. Erre a két férfi nekiesett a macskának, és mire az el tudott menekülni, irgalmatlanul elverték. Másnap hallották ám, hogy a szomszédasszony beteg. Látogatói mesélték, hogy kékre-zöldre verve fekszik az ágyban. Kukoricafosztáskor hallotta. — Csizmadia Ferenc, rk. tanító, 1920, Nagykanizsán. 670. „Régen voltak, akik meg tudták fejni a kapusast, és ezzel elvitték a tehén tejét." — Veress Miklós, unitárius, fm. 1923, Vargyas, Udvarhely m. 671. Egy szomszéd falusi ember lakodalomba érkezett. Amikor hajnalban kiment az istállóba bekötött lovát megnézni „látja ám, hogy egy boszorkány béka képében feji a tehenet. Amíg a boszorkány nem végzett a fejessel, nem tudott megmozdulni!" — Tóth Gyula, Bézs. 672. Volt két juhász, akik versenyeztek egymással. Erre az egyik beállt boszorkánynak. Ez aztán meg tudta gyógyítani a beteg állatokat. Tehéntől a tejet is el tudta venni. „A boszorkány békává változik, mikor elveszi a tehén tejét. Dédnagyapám keresztülszúrta a békát vellájával az istállóban. Másnap hallották ám, hogy egy öregasszonyt keresztülszúrt valaki." — Tóth Gyula, fm. 1923, Bézs, Ung m. 673. Egyszer felébredt az elbeszélő, és hallja ám, hogy fejik az egyik tehenet és a „zséterbe suhog a tej". Felkelt, felcsavarta a lámpát, mire azonban a fejés megszűnt. Reggel az egyik tehén csak V

2 1 tejet adott! Többet nem fordult a dolog elő, mert jelentette a dolgot a tehenesgazdának, aki „kiseprűzte a boszorkányt". Ez abban állott, hogy vett egy vadonatúj seprőt, ezzel kiseperte az ajtók közét, valamit morgott, majd a seprűvel megverte az ajtókat. — Sulák István, rk. tehenes, 1923, Sur, Veszprém megye. 674. Az elbeszélő ismert egy asszonyt, akinek két kis „görhes" tehene volt, öklömnyi tőgyekkel. „Annyi tejet-vajat hordott mégis a piacra, hogy az csuda". — Sulák István, rk. tehenes, 1923, Sur, Veszprém megye. 675. Az öregek azt tartják, bal kézbe vett „gatyamadzaggal" hurkot lehet vetni a boszorkány nyakára. Boszorkányok általában állatok képében szoktak megjelenni. Egyszer éjjel 12 órakor egy sárga csikót láttak nyerítve az utcán szaladgálni. Elbeszélő nagyapja ,,bal kézzel viszájáról" hurkot vetett gatyamadzagával a nyakába. A csikót megpatkolták. Reggel sült csak ki, hogy egy vén asszonyt patkoltak meg. — Berkes Béla, rk. fm. 1923, Tiszapolgár, Szabolcs m. 676. Legénykorában egyik cimborájával ment haza az elbeszélő. „A zsidó ajtajában egy akkora kakas állt, mint egy birka! öklömnyi, tűzben égő szemei voltak. Felkattantottam az öngyújtómat, pont 12 volt az idő! Volt nálam egy jó bot, meg is akartam ütni a kakast, de a barátom nem engedte!" Az ui. a helyzet, hogy az ilyen lényeket „kéztü" (visszájáról) meg lehet ütni, de ha valaki „kézre" (rendesen) akarja megcsapni, „ugyancsak kibabrálnak vele". Sulák István, rk. fm. 1923, Sur, Veszprém megye. 677. Ha tavasszal keresztet festenek mésszel a kapukra, akkor a boszorkányok kerülik a házat, és nem viszik el a tehén tejét. — Szakács János, rek. lakatos, 1923, Székelypetőfalva, Háromszék megye. 678. Lókoponyát kell tenni az istállóba, hogy az ördög a ló sörényét „ne bontsa össze". Ha mégis „összebontotta", bal kézzel kell kibontani, és többet nem bántja. — Szakács János, rk. lakatos, 1923, Székelypetőfalva, Háromszék m. 679. Elbeszélő szölőbeli szomszédja a Szalacskai-hegyen úgy ötven év előtt ló- és kecskekoponyát szokott a szőlőkarókra feltűzni. Ennek okát nem tudja. „Kiment a divatból" tette még hozzá. — Nyers Károly rk. fm. 1897, Nagyberki. 680. Elbeszélő édesanyjától hallotta, hogy a múlt világháború idején, mikor a férfiak nem voltak otthon, az asszonyok igen féltek éjjelente a boszorkányoktól. Hogy ezek be ne tudjanak a lakásba menni, az ajtók kulcslyukai elé seprűket állítottak. — Füleki Benedek, rk. fm. 1923, Gyöngyössolymos. 681. Vannak, akik bizonyos jelek alapján észreveszik a boszorkányt, és meg tudják fogni. Két gyertyát szalaggal kereszt alakban összekötnek. Éjjel 12 és 1 óra közt meggyújtják ezeket a gyertyákat, aztán „pendel"-ből (alsószoknya) kivett „kötővel" bekötik a kilincset, a seprőt meg keresztbe teszik a küszöbön. „így aztán a boszorkány nem tud kimenni a szobából". — Dobi Géza, rk. fm. 1923, Atkár, Heves m. 682. Ha valakihez boszorkány jár, akkor belülről az ajtót seprűvel betámasztják, ami azt eredményezni, hogy a boszorkány nem tud kimenni. A seprűt „visszakézzel" kell odaállítani. — Gál János, rk. fm. 1923, Atkár, Heves m. 683. A boszorkányok „befonják" a lovak vagy tehenek „haját". Az ilyen állat reggelre annyira fáradt, hogy munkára alig használható. Ez ellen úgy védekeznek, hogy keresztet szegeznek eléje a falra. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 684. A szobába került boszorkányt a baltával vállon át hátravagdalva, a sarokba lehet szorítani. — Fülöp Gyula, Cegléd. 685. Ha valami babonás szokást elvégzett valaki, nem szabad elárulnia, mert hatását veszti a cselekmény. Ezt az édesanyjától hallotta. — Esik Zoltán, ev. tanár, 1919. Tiszamagyarós. 394