A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)
Laczkovits Emőke: Adalékok a falusi gyermekek életéhez Veszprém megyében 1868–1945
Főzésnél sámlira állva megkeverte a rántást. Tésztagyúrásnál kapott egy darab tésztát, amelyet kicsi gyúródeszkáján kisodorhatott. Édesanyja azzal buzdította, hogy az általa készített pogácsát a többivel együtt megsütötte. De ott volt a lányka a kenyérsütésnél is. Gyakran előfordult, hogy a munka elvégzésére — legkisebb lány lévén — nem került sor, azonban a gyakori látvány alapján mégis elsajátította ezeket a munkafolyamatokat és menyecske korában minden nehézség nélkül el is végezte. Olyan családokban, ahol sok gyermek volt, a 4-6 esztendős lánykák, fiúk a mezőre mentek az elhullatott gabonaszálakat összeszedni, így a szülők a csavargási lehetőségeket is megakadályozták. A 8-9 esztendős kislányok, főleg ha a gyermekek között a legidősebbek voltak, már mosogattak, segítettek a főzésben, a takarításban, de megdagasztották a kenyeret is. A mezőn összeszedték a krumplit. A legtöbb családban pedig ellátták és dajkálták kisebb testvéreiket is. Segítettek a kerti munkában, főleg gyomlálni. Később kis kapával kapálni is megtanultak. Nyáron ebédet hordtak az aratóknak. Olyan családban, ahol nem volt fiúgyermek, a lányok őrizték a marhákat és kialmoltak az állatok alól. A 10—12 éves lány már megfőzött, kenyeret sütött, önállóan elvégezte a takarítást, megetette az állatokat. Segített anyjának a mosásnál, mosogatásnál és a baromfinevelésben, de már varrogatott is. Hisz 6 éves kortól önállóan készítették a babaruhát, amivel a varrás tudományát sajátították el. 12 éves korukra már komoly varrnivalót bízhatott rájuk anyjuk. A házi munkán kívül a mezei munkában is részt vettek. Kapáltak, markot szedtek, kötelet terítettek. Ha kellett, csépeltek is. A nagyobb földterülettel rendelkező jobb módú családok gyermekei általában 1—2 évvel később kapcsolódtak be az egyes munkákba szegényebb (zsellér, kisföldű paraszt) társaiknál. A nehezebb mezei munkákban pedig csak az iskoláskoruk után vettek részt. A 14—15 esztendős lány teljes értékű munkaerőnek számított. Ha a család érdeke úgy kívánta, akkor elment szolgálni vagy napszámba járt. De a családi közösségben is minden munkát elvégzett. Egy hajdani jómódú gazdalány szerint: „50 hód födünk vót. Tíz íves vótam, amikor már vásárba mentem idesapámmal, meg vetettem vele. Tizenkét íves koromba' már hajtottam a marhákat a tallón. öt db-ot minden nap. Ismítlős koromba' 15 Ívesen má' szántottam egyedű'." Egy közepes földbirtokkal rendelkező család 8—10 éves kislányának az 1920-as évekből való napirendje jól érzékelteti a hasonló korú leányok napi teendőit: Télen: 1/2 6-kor felkeltek, felöltöztek 6—1/2 7-ig az istállóbeli munkákat végezték el, megmosakodtak, reggeliztek, 1/2 7-7 óráig a reggeli misén vettek részt, 7—12 óráig tanítás volt (előtte kitakarították, befűtötték a tantermet), 12—14 óráig ebédeltek, majd visszamentek az iskolába, 14—16 óráig ismét tanítás volt, 16—18 óráig otthon segítettek az állatok etetésében, utána játszottak, szánkóztak, 18 órakor hazamentek (harangszó) és vacsoráztak, 19-20 órakor lefeküdtek 81 . ősszel és tavasszal korábban keltek. Kihajtották a libákat legelni már reggel. Délután az esti harangszóig ismét. Libalegeltetés közben nagyszerűen tudtak játszani. Hazafelé lassan mentek a libák előtt, nehogy a délután megettet leszaladják. Vacsora után egy keveset tanultak, majd 21 órakor lefeküdtek. Nyáron még korábban, hajnali 5 órakor keltek. A napi teendők és a játék után este csak 21 óra körül feküdtek le. Ahogy a női munkát a családi munkaszervezetben a sokféleség jellemezte, úgy ez jellemezte a lányok tevékenységét is, a munkába való belenevelődését. Ezek a nők által végzett munkák ugyanolyan szükségesek voltak, mint a gazdaságot fenntartó férfimunka. Azonban ezek a nagy, több időt és erőt igénylő 28. ábra. Kislányok Cseténybó'l 1921. Győrffy-Viski felv. Néprajzi Múzeum. F 29789 Abb. 28. Mädchen in Csetény 1921. Aufnahme von Győrffy-Viski. Ethn. Museum F 29789 262
