A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 15. – Történelem (Veszprém, 1980)

Laczkovits Emőke: Adalékok a falusi gyermekek életéhez Veszprém megyében 1868–1945

hosszabb munkafolyamatokat mégiscsak kiegészítették. A közvélekedés a nők munkáját alacsonyabb rangúnak, másodrendűnek ítélte. A fiúk munkára nevelésében, a munkafolyamatok elsajátításában az apának volt döntő szerepe. Csak a nagy munkafolyamatokban vettek részt, őket a férfias munkákra nevelték jövőbeni szerepüknek, a családban elfoglalt helyüknek megfelelően. A kisebb, 6 év alatti fiúcskát kiküldték fáért, 6 esztendős kora után azonban nem. Akkor már apja foglalatosságát figyelte, s kezdett belekapcsolódni ezekbe a munkákba. Az apa, a nagyapa beszéltek a gyermeknek a gazdasági tevékenységről, a termelés rendjében teljesítendő feladatokról, a gazdálkodás körforgásáról. A 4—5 esztendős fiúcska már szorgoskodott az apjával az állatok körül, 5—6 éves korától pedig már legeltette az állatokat. A módosabb családoknál csak 6—8 esztendős korukban kezdték az állatok legeltetését és még 14 éves korban is csak ez volt a feladatuk az állatok etetésén kívül. A mezei munkába csak 14 esztendős koruktól kapcsolódtak be, bár apróbb feladatokat már korábban is végrehajtottak. Pl. szántásnál az apjával ment az eke után, fogta az ostort. A középbirtokos paraszt 6 év körüli fia kiment az apjával szénát gyűjteni. Kisméretű favillát is készítettek neki. A kisföldű vagy a nincstelen családok fiai 9 éves korukban már elszegődtek béresgyereknek. Etették és őrizték az állatokat, amiért egész napi ellátást, ősszel pedig egy öltözet ruhát kaptak. A közép- és kisparaszti családokban a 10—12 éves fiú télen segített apjának az állatok etetésében és tisztán tartásában, de segített megjavítani a gazdasági eszközöket is. Villa- ásó- és kapanyélnek való fát hoztak az erdőről és azt kifaragták. Nyírágból seprűt kötöttek az istálló sepréséhez. Az ügyes gazda szekérrudat, tézslát, igát, sőt szekéroldalt is faragott. A fia is megtanulta mindezeket. Volt olyan 10—12 esztendős fiú, aki kis szekeret faragott minden alkatrészével. A kaszálás kivételével minden más mezei munkában részt vett: a szántásban, vetésben, kapálásban. Aratáskor kötelet terített, saját kis csépjével csépelt, szénát forgatott, gyűjtött. Részt vett ősszel a betakarításban (kukorica- és borgonyaszedés, szüret). 15 éves koruktól a fiúk is teljes értékű munkaerők voltak. Egy közepes földbirtokkal rendelkező gazdacsalád fiainak napirendje általános képet ad az 1920-as évekből a fiúknak a családon belüli neveléséről, a munkában való részvételükről. Télen: későbben keltek fel, korábban feküdtek le, hogy kevés petróleumot fogyasszanak, ne égjen sokat a lámpa. 7 órakor keltek fel, mosakodtak, reggeliztek, templomba mentek. 8—12 óráig az iskolában voltak. 12—14 óráig ebédeltek, segítettek előkészíteni az állatok etetését és tüzelőt vittek be. 14—16 óráig az iskolában voltak ismét. 16—18 óráig játszottak a szabadban vagy a lakásban. 29. ábra. Gyermekek Bakonynánán 1921. Győrffy-Viski felv. Képrajzi Múzeum. F 29540 Abb. 29. Kinder in Bakonynána 1921. Győrffy-Viski Aufnahme. Ethn. Museum F 29540 18 órakor vacsoráztak. A hosszú téli estéken sok helyen vacsora után a mécs mellett vagy a kemence tüzének fényénél az anya vagy az apa felolvasott a családnak. 1/2 8-ra általában már ágyba került mindenki. Tavasszal: 6 órakor keltek fel, segítettek megetetni az állatokat, reggeliztek és iskolába mentek. Sok helyen iskola előtt kötelező volt a reggeli misén való részvétel. 8—12 óráig tanítás volt. 12—14 óráig ebédeltek és egy keveset játszottak. 14—16 óráig ismét az iskolában voltak. 16 órától az állatokat legeltették. Itt lehetőség volt a játékra is. A fiúk csoportos játékaiknak többségét az állatok őrzése közben játszották, ugyanúgy, ahogy a lányok libaőrzés közben. Ahol kisebb fiúk is voltak, ott az ő feladatuk volt az állatok őrzése. Ilyen helyen a 10—12 esztendős fiú a mezőgazdasági munkában segített apjának vagy nagyapjának. Estig maradtak kint az állatokkal, mert a korai hazamenetelt minden esetben szóvá tették a felnőttek. 20 órakor volt a vacsora, utána mentek mindjárt aludni. 263