Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)
GROFCSIK JÁNOS: Adatok a városlődi porcelán- és kőedénygyár történetéhez
rült egy kékkel festett aranyozott csészealj, amelyet az Iparművészeti Múzeumnak adományoztam, összetétele egyezik a korabeli cseh porcelánokéval, ami bizonyíték arra vonatkozólag, hogy Városlődön cseh (Zettlitzi) kaolinnal dolgoztak és rögtön a meginduláskor jó porcelánt gyártottak, átvették a cseh nyersanyagokat és a cseh porcelán összetételét. A Zichy féle porcelánokból van a Magyar Történeti Múzeumnak, a veszprémi, a keszthelyi múzeumoknak is olyan porcelánja, amelynek fenekére ZD monogram és címer, továbbá Városló'd van benyomva. A városlődi gyár történetére vonatkozóan Zichy Domokos idejéből maradt fenn a legtöbb okirat a veszprémi püspökség gazdasági igazgatóságának levéltárában. Az 1848—49. évi szabadságharc annyiban befolyásolta a gyárat, hogy Zichy nem tette magáévá a forradalom eszméit. Öccsét gróf Zichy Ödönt 1848. szeptember 30-án a Görgey Arthur őrnagy, Csepel Sziget hadi parancsnoka elnökletével összeült rögtönítélő haditörvényszék kivégeztette, mert Magyarország ellenségeivel cimboráskodott, azokat a magyar ügy ellen indított pártütő hadban tettleg segítette." 1 6 Ezután nyíltan is szembehelyezkedett az első magyar felelős minisztériummal, majd Bécsbe menekült, ahol később lemondott püspökségéről és a szabadságharc után sem tért vissza Veszprémbe. Az üresen maradt püspökség uradalmának minden javát a Honvédelmi Bizottmány a Magyar Álladalom javára lefoglaltatta. Ezután a „Magyar Álladalom" kezelésébe került a püspöki uradalom, ezzel együtt a gyár is. A gyár egy ideig állami felügyelet alatt élt tovább, de kőedénygyártásra tért át. Petiik szerint 1852-től 1866-ig Magyar Mihály hajmáskéri molnár a gyár tulajdonosa. De lehet, hogy már korábbi időtől, mert 1851-ben már nem volt a püspökségé. A veszprémi püspökség ugyanis 1851-ben utasította tiszttartóját „hogy a herendi és városlődi porczellán gyárosokkal az uradalomtól nyert kétféle föld eránt" kössön szerződést az 1852-1853-1854 évekre. „A követses földet egy pozsonyi mérőért 30 xr számítván nehogy azzal álljanak elő a fabrikások, hogy az uradalom a gyárt nem pártolja". 1 7 Magyar Mihály idejéről semmi okirat nem maradt fenn, de ekkor Városlődön a gyártás nagyon jelentéktelen lehetett. A Bakonyvidéket ez időben részletesen átkutatta Rómer Flóris, aki „A Bakony természetrajzi és régészeti vázlata" című 1850-ben Győrben megjelent munkájában írja: „A létezett gyárak közül csak a herendi országos hírű porczellángyár tartja még fenn régi fényét szomszédai iparunk egéről már jóval előbb tűntek el". Több mint 15 éven át tartó vegetálás után ismét a fellendülés és a fejlődés ideje következett a gyárra. A gyár ugyanis a pápai gyáros Mayer György tulajdonába került, aki fia volt az 1859-ben elhunyt pápai kőedénygyárosnak, Mayer János Györgynek. Mayer György az amúgy is városlődi agyaggal dolgozó pápai gyárát leállította és 1863-ban munkásaival és felszereléseivel Városlődre telepedett át. A kőedényen kívül megkezdték a kályhacsempe gyártását is városlődi sárga agyagból. Borítóföldként a városlődi fehér agyagot használták. A városlődi kőedényhez a nyersanyagokat a városlődi püspökségi erdőben termelték ki külszíni fejtéssel. Kis kiterjedésű fészkekben fordult elő a kavicsos sovány agyag, a plasztikus fehér agyagot pedig a sárga agyagban külön vékony rétegekben találták, ezeket a fehér rétegeket a sárga agyag kitermelésekor kézzel válogatva külön halmokba rakták. A dolomitot Hajmáskérről szállították, bár Városlődön is van dolomit, de ez vasvegyülettel szennyezett. A masszát úgy készítették, hogy az apró kavicsokkal kevert sovány agyagot feliszapolták és szitán átszűrték, hogy a kavics visszamaradjon. A sovány agyagiszaphoz annyi kövéragyagot és dolomitot adagoltak, hogy a massza összetétele általában az alábbi volt: 50 % sovány agyag 30 % kövéragyag 20% dolomit Ebből a masszából készült tárgyakat először 1050°C-on égették és erre az eléggé szilárd cserépre 960 C körül olvadó frittelt mázat alkalmaztak. A városlődi masszából sárgásfehér színű szilárd és hajszálrepedésre nem hajlamos edényt lehetett előállítani. Külön frittelő lángkemencét építettek 1880-ban. Néhány évvel később örlődobokat és szűrőprést állítottak be, ez utóbbi abban az időben még fakeretes volt. Ugyancsak beállítottak samottörlő görgőjáratot is. A gyár masszamalmának hajtására a gyár területén átfolyó Torna patak vizét használták. 1884-1898-ig Láng Mihály budapesti edény- és üvegnagykereskedő is érdekeltséget vállalt a gyárban. Láng Mihály, akinek vezetékneve azelőtt Mayer volt, a pápai Mayer kőedénygyáros családjából származott és a tulajdonos unokatestvére volt. 1884-ben — a magyar kerámiaiparban elsőként — rátértek a népies ízlésben díszített tárgyak készítésére. „Ez a városlődi gyártásban az a szakasz, mely végeredményben azt eredményezte, hogy átmenetileg a városlődi gyártás példamutatóként hatott a többi hazai gyárra (Láng-stílus), a sajátságos stílus és forma alakításával egy kis időszakra övé a vezérszerep a magyar kerámiában. Kezdeményezővé válik s munkájával a magyar kerámia programot adó s jövőt szabó előrelendítője". 1 8 1885. évi országos tárlaton, „mely a hazai művészi ipar felvirágoztatására irányuló seregszemle volt" a művészi kerámiáé volt az elsőbbség. „A magyar kerámiaipar megérdemelt nagy hírét ebben az időben nem annyira a porcelán, hanem egyéb kerámiai gyárainknak finom fajansz kőedény-készítményei hirdették. Zsolnay Vilmos gyárán kívül Fischer Ignác budapesti és Láng-Mayer városlődi műhelyeié volt a vezető szerep. A Zsolnay-gyár főleg a Tolna, Baranya megyei nép- és háziipari díszítményékből merített mintákkal díszítette edényeit, és azzal teremtett divatot, Fischer Ignác a kínai mintákra fektette a hangsúlyt, a Láng és Mayer cég termékei mindezek közül a leghívebben 266
