A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Horváth József: Néprajzi és helytörténeti jellegű adatok a nagyvázsonyi úriszék irataiból

az okozott kárnak és költségnek megtéréttesén kivül, mellyek 125 Frt-ra határoztattak, még e mai naptól fogva számlálván két héti Tömlötzre és mind ez mái napon, mind pedig kiszabadulása alkalmatosságával el veendő 24 és így összvességében 48 kemény páltza ütésekre" ítélte. Az ítéletet a földesúr, gróf Zichy Károly is aláírta. Befejezésül ide iktatom még Benkő Mihály csordásbojtár történetét, hogy ennek tükrében lássuk e korszak pásztorainak hányatott életét. Az 1830. augusztus 25-én kelt vádlevél elmondja, hogy az alperes és a vele együtt vasban álló társa a korábban elkövetett csavargásaikért és rablással egybekötött tolvajlásaikért a szomszédos Vas és Zala vármegyében érzékeny testi büntetést és börtönt szenvedtek. „De ezután sem jobbulván, magukat a Csavargók és Útonállók veszedelmes Társaságában adni és ezen Csavargás ideje alatt elsőben is a múlt 1828-ik Esztendei Szent Mihály nap tájban bizonyos Meréthei Ferkónak és Csöbör Gyurinak, mint véle egyet értő Csavargó és Zimborás Társaiknak segedelmével a Szütsi ezen T. N. Megyebeli Helység Lakosainak 37 darabbul álló Sertésseiket a Határbéli Legelőrül erőszakossan elhajtani s azokat bizonyos Vámos Jantsi Devetseri M. Uraság Tisztyei Számadó Kanászának a Sárosfői tanyán kezére adni és minekutánna a Másodrendű Raboskodó Hegedűs Jósi Csöbör Gyuri Rabló Pajtásával és Vámos Jantsi föllyebb is emlegetett Orgazdájukkal együtt az érdeklett 37 darab Sertések elrablásáért megérdemlett büntetéseket a Pápai M. Földes Uraság Törvényhatóságánál elvették és a közelebb múlt Aratáskor ezen Fogházbul kiszabadult volna, mind addig, mig az elsőbb rendű és a Szütsi 37 darab Sertéseknek elhajtása után a Büntetés elkerülése tekéntetébül szerte széjjel bujkáló Czimborás Pajtássát megfogattatása előtt egy Héttel Káptalanfán, Meréthei Ferkót pedig a Középiszkázi Csárdában fel nem találta, meg szokott csavargását ujjólag folytatni ; s mind hárman Sarvaji Tanyára elmenni s az ott való Bujtárnak Társasságában és előre lett egyetértéssel a Dörögdi földre azon Helység Lakóssai Sertésseiknek elhatása végett fegyveres kézzel elmenni, ott azonban nem használván a Szerentséjek, Dörögdi Lakósok által lett megkergetések és a vélek lévő Sarvali Bujtárnak leverettetése után ismét a Vidéken kétt napokig tsavarogni, leg utóbb pedig Csepeli Birkás Házhoz bé menni s ottan az Uraság Birkássátul Ebédet zsarolni és ha a vasban álló Raboskodók a N. Vármegyei Pandúrok által el nem fogadtattak volna, kérdésen kivül ezen Urasági Birkást, valamint már ez előtt két Esztendőkkel történt, kirabolni; s ily tartós ideig voltt tsavargások mellett, több gonoszságokat is, mellyekrül szomszéd T. N. Vas és Szála Vrmegyék Hivatalos Tudóséttásaik várattatnak, — elkövetni s előbbi tzégéres Vétkeiket, hasonlókkal tetézni s jámbor Felebaráttyokat ezen Nemes Megye Vidékén is rettentetni nem félemlettek". Mindezekért a vétségekért az uradalmi ügyviselő N. Szakonyi József Benkő Mihályt, mint visszeső bűnöst asztófára, Hegedűs Józsit pedig tartósabb ideig vasban és közmunkában kiállandó sanyarú fogságra ítéltetni kéri. Benkő Mihály vallomásában a következőkben mondja el hányatott életét : 1-ső kérdésre: „Benkő Miskának hivattatom, jóllehet most megfogattatásom előtt egy esztendeig Varga Jantsi nevet vettem magamra, Karakói Ttes. N. Vass Vrmegyei születés, Pápista, 20 esztendős, nőtlen, most hel nélkül levő csordábujtár vagyok. 2. Hol, mikor, miért és ki által fogattál meg? Múlt Október Holnapnak 14-napján a Nagy Vázsonyi Birka Majorban Csepel nevezetűbe négy Pandúr által, Hegedűs Józsi Csavargó társammal fogattattam meg és ide a Nemes Vrmegye Fogházához békésértettem. 3. Valld meg és beszéld el környülálásossan, mi okra titkoltad el egy esztendeig igazi nevedet. Hogy igazi nevemet eltitkoltam az volt az oka, hogy reám ne esmérjenek, mert most Szent Mihály napkor múlt Esztendeje, hogy a Szütsi Mezőről Hegedűs Jósi, Meretei Ferkó, Csöbör Gyuri gonosz térsaimmal harminchét sertvéseket Sárosfőre, bizonyos Vámos Jantsi eleibe elhajtottunk, — és valamennyi sertvéseket a most emiitett Vámos Jantsinak, ki akkor Devetseri Tiszt Urak Számadó Kanássza volt, által adtuk, ki nékünk azt ígérte, hogy majd ő el fogja a sertvéseket adni és közöttünk a pénzt el fogja osztani, — de meg tsalt bennünket mert eladta a lopott sertvéseket és edgyőnknek sem adott egy krajcárt is. — Utóbb kitudódott ezen tolvajság, meghallottam egy Káptalanfai polgár embertől, ahol abban, az időben a Csordásnál bujtárkodtam, hogy Vámos Jantsi be vagyon fogva és mindeneket kivallott, én tehát, nehogy utol érettessem Káptalanfárul Sz. Márton nap tájban a múlt esztendőben elugrottam és mint már fellyebb is vallottam, Varga Jantsi név alatt járkáltam és Zala Vrmegyébe magamnak helet kerestem — mig végre múlt uj Esztendő Nap előtt három nappal a Szalóki Birkáshoz be szegődtem és a Kápolna Majorba, Vass Megyébe teleltem. A tavasz eljővén a birkákat Szalókra kellett volna hajtanom, de ide Weszprém Vrmegyébe azon 37 darab lopott sertvések miatt nem mertem jönni.—és Kápolnárul által mentem Miskére a hol Meretei Ferkó szolgált, azzal edgyütt lementünk a Bögödei Erdőbe a Kanászokhoz, ahol a Vass Vrmegyei Pandúrok bennünket megfogtak és minthogy utazó levelünk nem volt, Szombathelyre bé késértettünk. Megfogattatásomkor nálam találtatott Levélbül, melyet Jután a Sz. Biró Úrtól kaptam, ki tettszik, hogy egyéb vétkem nem volt, mint az, hogy utazó Levél nélkül járkáltam, — amiért mind a ketten Meretei Ferkóval 30 Páltza ütéseket kaptunk, — és ezután szabadon bocsájtattunk. Meretei Ferkó pedig Miskére Szolgálattya helyére visszament én pedig Zala Vrmegyében ezen. Levelemmel szolgálatot kerestem és azólta mindég járkáltam. Most megfogattatásom előtt egy héttel a Közép Iszkázi Csárdába jöttem öszve Meretei Ferkóval, Hegedűs Józsival pedig Káptalanfánál találkoztam össze és mindhárman Sarvaj felé mentünk és a Sarvali bujtárt, kit Hegedűs Józsi esmért, elhittük magunkkal, hogy késérjen el bennünket, mivel a járást nem tudjuk. Ez hát elkésért bennünket a Dörögdi erdőnek, ahol a parasztok észrevették bennünket, megszalsztottak. Nékünk eszünk ágában sem volt, hogy onnét sertvéseket hajtsunk. Hárman elfutottunk és valami két napi járkálás után értünk azon Csepel nevű Majorba, ahol a Pandúrok belénk akadtak. A Sarvali Bujtár pedig tőlünk elmaradott, hihető, hogy azt ütötték le a Dörögdiek. Mikor a pandúrok jöttek, mi nem álltunk ellent, hanem Meretei Ferkó kint volt az udvaron, már akkor ebédeltünk és bejött hozzánk, hogy fussunk, mert jönnek a Pandúrok, ezzel Meretei Ferkó elfutott, amint hallom, akkor meg sem fogták, én is Pajtásommal kifutottam, de mindgyárt a kerittésnél elfogtak bennünket. Nálam és Hegedűs Jósinál feisze, Meretei Ferkónál pedig egy rövid töltött puska volt. Kiket raboltatok ki, mert azon Keszkenyő mely derekadon találtatott, valóságos rablott portéka, azért valld meg igazán, kitől vetted el? Felelet: Én azon Keszkenyőt a múlt Tavasszal a Sághi T. N. Vass Vrmegyei helységben tartatott vásáron 2 Fr. 30 kr-okon edgy esméretlen Sidótul vettem". Jellemző a már többször említett vázsonyi börtönviszonyokra, hogy a rabok a per folyama alatt, 1830 aratás idején Kovács János uradalmi hajdú közreműködésével a tömlőéből megszöktek, magukkal vivén a lábukon levő béklyókat is. Ám csakhamar ismét a törvény kezére kerültek és az úriszéki bíróság 1830. november 15-én hozott ítéletet ügyükben. Benkő Mihályt a már kiállott több rendbeli büntetés betudásával további fél esztendei fogsággal sújtja, heti két napi böjttel súlyosbítva. Ezen felül három ízben, és pedig az ítélethozatal napján, negyed év múlva és a szabadulás napján 30—30, összesen 90 kemény pálca ütésekre ítéli. Hegedűs Józsit, „minthogy Testi hibás alkotása miatt a testi Büntetésre alkalmatlan, mátul fogva további két hónapi vasban és közmunkában kitöltendő Rabságra" ítéli. A szökésben közreműködő Kováts János volt hajdút a hivatalától való megfosztás egyébként is érzékeny büntetésén felül két heti áristomra ítélik. A bakonyi szegénylegények históriájához kívánkozik még az a néhány érdekes feljegyzés, amit a nagyvázsonyi plébánia 91