A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában

289. Az apáti főjegyző Yöcköndön telepedett le, amikor nyugalomba vonult. Elbeszélőnek igen feltűnt egy szokás, amit ő nem ismert. A ny. főjegyző húsvét vasárnap hajnalban mindig megmosdatta kis gyermekeit a hajnali harmatban, mert „így nem fogta arcukat a seb". Sági Jenő, rk. fm. 1923, Vöckönd, Zala megye. 290. Húsvét vasárnap reggel körül kell 1 méter szélességben a házat seperni, hogy a „békák be ne menjenek a házba". — Somogyi Károly, Békéscsaba. 291. Húsvét vasárnap viszik az ételeket szenteltetni. Ezekből délig nem esznek. Délben is ünnepélyesen fognak ezek elfogyasztásához. Megvárják, míg mindenki összegyülekezett, ha vendéget várnak, annak érkezését is. Ha mind együtt vannak, annyi részt vágnak, ahányan vannak. — Vaskúti József, rk. tisztviselő, Palin, Zala megye. 292. Húsvét napján a „szentüt ételekbül" reggeliznek. Leginkább sonkát, kalácsot, tojást, tormát szenteltetnek. Egy darab nyers torma az, amit éhgyomorra megesznek, kenyér nélkül. „Ez annak a jeléül van, hogy Krisztus Urunkat epével itatták!" Ezután jön a kiadós reggeli, ami azonban csak szentelt étel lehet. — Nagy Lajos, rk. fm. 1923, Nemesapáti. 293. Húsvét napján a tíz órás nagymisén szenteltetnek „pászkát". Kosárba, amit szépen hímzett „pászkaterítővel" szoktak letakarni, sonkát, kolbászt, „sárgatúrót", főtt- és nyers tojást, „nyers tormát", „gömbölyű, vagyis sima kalácsot" szoktak tenni. A papnak egy-két főtt tojást adnak ajándékba. Nagyszombat éjféltől nem esznek, húsvét napján nem főznek. Mise után a családfő mindenkinek vág egy kis szelet nyers tormát, amit meg kell enni. „Az öregek szerint ez kitisztítja a gyomrot", vagyis tökéletesebbé teszi a böjtölést. Ekkor megisznak egy pohárka szentelt bort, majd minden „szenteltetettből" vág a családfő mindenkinek. Ez az egyetlen eset, hogy ő és nem a gazdaasszony osztja az ételt. A gazda levágja a kalács négy sarkát, ezt valamint a tojáshéjat és ételmaradékot a tűzbe veti. — Korbács József, rk. kőműves, 1923, Kisvárda, Szabolcs megye. 294. Húsvét napjának reggelén szoktak „pászkát" szenteltetni. Egy sonkát, kalácsot, „süteményt", sót, minden ételből valamit, meg még bort is tesznek a kosárba. Szenteles után az asszonyok futnak haza, mert azt tartják, „az az ügyesebb gazdaasszony, aki előbb ér haza!" Addig nem reggeliznek, míg a szentelt ételek nem érnek haza. Az étkezést ezekéi kezdik meg. Húsvét napján nem főznek, inkább hideg ételeket esznek. Főeledel a szentelt sonka. Ennek csontját nagy „égiháborúkor" szokták elégetni. — Szuhodi Miklós, rk. fm. 1923, Vivitány, Zemplén megye. 295. Húsvét napján reggel, a hat órai kismisén van az „étekszentelés". Nagyszombat este „kókonyát", pirostojást, sonkát, kolbászt, báránysültet, sót, bort tesznek egy „beteglátós kasba", amit hímzett terítővel takarnak le. A szentelt ételeket hazaviszik. Addig nem esznek mást, amíg ezekből nem ettek. Vigyáznak, hogy morzsa ne hulljon a földre. A szentelt ételek morzsáit tűzbe szokták vetni. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 296. Húsvét vasárnapján kora reggel viszik a sonkát szenteltetni. A szentelt sonkából délig nem esznek. Délben megvárják, míg az egész család együtt van, ha vendéget várnak, természetesen azt is. Akkor a sonkát annyi részre osztják, ahányan vannak. A szentelt sonka csontjával gyógyítanak. A fájós testrészeket ezzel a csonttal „simítják meg". Ha végtag fáj, kifelé történik a „simítás", hogy „kihúzzák a fájást". •— Vaskúti József, rk. tisztviselő, 1922, Palin, Zala megye. 297. A húsvéti szentelt ételeket „szentelménynek" nevezik. Bárányhúst, sonkát, szalonnát, kenyeret és pálinkát szenteltetnek. (Bort nem, mert a szőlő nem terem meg!) Reggelire a „szentelményekből" esznek, a bárányhúst délben eszik meg. — Sandi Tibor, rk. fm. 1923, Futásfalva. 298. A húsvéti ételszentelés a görögkeleti románoknál is szokásos. Ők nem csak maguknak szenteltetnek, hanem egy fazékban valami galuskás levest is visznek hazafelé menet, akivel találkoznak, megkínálják abból egy kanálnyival. — Fogarassi Sándor, ref. tisztviselő, 1919, Balázsfalva. 299. Húsvét reggelén viszik az ételeket szenteltetni. A kosarat, amiben a szentelendő ételek vannak, a gyerekek viszik. Büszke, aki a kosarat viheti. Rendesen felváltva viszik, vagy minden gyerek visz valamit. Evőeszközöket is tesznek a kosárba, sőt van, aki az egész család evőeszközét is a kosárba rakja. Ezzel fogyasztják aztán a „szenteltet". A kosár díszes terítővel van letakarva. Aki borosüveget, meg gyertyát is tesz a kosárba, úgy helyezi el, hogy az üveg nyaka, meg a gyertya kiálljon a terítő alól. Amikor jön a pap, a terítőt felemelik. A háznál már rend és tisztaság várja a „szentelteket". Ennek morzsáit, maradékait mind egy szálig elégetik. Húsvét első és másodnapján a szenteltekből reggeliznek. — Gruzniczky Béla, rk. bányatiszt, 1919, Nagybánya. 300. Húsvét napján a reggeli kismisén szenteltetik az ételeket. Egész sonkát, kenyeret, kalácsot, általában mindenből, még sóból is tesznek egy keveset a kosárba. A „pászkát" a gyerekek viszik haza. A szentelt ételekből mindenki eszik, még az állatoknak is adnak belőle egy-egy falatot. A szentelt tojás héját a tűzbe vetik, a szentelt sonka csontja 5—6 hétig az eresz alá tűzve szokott állni. — Tamás Pál, g. kat. fm. 1923, Görömböly. 301. Mint az előző. — Vincze Gyula, g. kat. fm. 1923, Görömböly. 302. Húsvét vasárnapján viszik az ételeket szenteltetni. Mindenből annyit tesznek a kosárba, hogy a család minden tagjának jusson belőle egy darab. Torma, üveg bor és annyi pirostojás, ahány tagból áll a család, nem hiányozhat. A szentelt ételeket otthon tálra rakják és mindenki, „még a gyerek is" vesz magának mindenből egy darabot. Ez a reggeli. Mikor a tojás evésére kerül sor, a „tojást mindenki annyi szeletre vágja szét, ahány tagból áll a családja és mindenkinek ad egy darabot. Ezt azért csinálják, hogy együtt maradjon a család". — Imrich István, rk. kőműves, 1919, Pereces, Borsod m. (Elbeszélő édesapja 20 éves korában jött a Szepességből. Édesanyja szülei is szepességiek !) 303. A vöcköndiek „disznólapickát" szoktak vinni szenteltetni. Ha ez nincs, tyúkot visznek. Szenteltetnek még keménytojást is és külön erre a célra „búzacipót" is sütnek. Húsvét reggel van a szenteles. Elbeszélő nagyapja azt tartotta, hogy „leég a ház, ha a szentelt csontjait eldobják". A csontokat nagy zivatarkor szokta a tűzbe vetni. — Sági Jenő, rk. fm. 1923, Vöckönd, Zala m. 304. A „szentelt hús" csontjait az eresz alá szokták feltenni. — Bálint János, rk. fm. 1923, Apátfalva, Csanád m. 305. „Mennydörgéskor a szenteltsonka csontját dobják a tűzre." — Iván Kálmán, rk. fm. 1923, Vöckönd, Zala m. 306. Asztag alá „hímestojás héjját", meg „szenteltsonka csontját" rakták, akkor „nem ette meg az egér a gabonát". Elbeszélő az édesapjától hallotta ezt a szokást. Szerinte régen, a cséplőgép ismerete előtt hosszú ideig tartott a mag kicséplése, nagy volt tehát az egérkár. — Nyers Károly, rk. fm. 1888, Nagyberki. 307. A „szentelt tojás héjját" nem dobják el, valami füstöllő lesz belőle". — Gelencsér Lajos, rk. fm. 1914, Rezi. 308. A szentelt sonka csontját fel szokták digni az „isztergye" alá, ott aztán soká „elvan". — Sági János, rk. gazd. alkalmazott, 1910, Nemesbük. 309. Zivatar ellen „szentelt csontot" égetnek. — Szatmári Ferenc, rk. fm. 1923, Piricse. 310. „Szentelt" mellé „szenteltvizet" isznak. — Szilveszter Antal, rk. fm. 1923, Gyergyóalfalu. 311. Az „ángya" mindent előre elkészített húsvét este a vacsorához, mert azt tartotta „nem lesz kotlós, ha felkel !" — Dobra József, rk. fm. 1923, Kiskunhalas. 312. „Kókonya kenyér" búzalisztből készült üres kalács. „Húsvétkor a szegények javára is sütik." — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 313. Húsvét napján nem főznek, csak melegítenek. „Ez azért van, hogy a gazdaasszonynak is legyen ünnepe." — Gruzniczky Béla, rk. bányatiszt, 1919, Nagybánya. 314. Húsvétkor nem főznek, csak melegítenek. Olyan nagy ünnep ez az elbeszélő szerint, hogy egy nap nem tudnának mindent elkészíteni. — Gubányi Imre, rk. fm. 1923, Soltszentimre. 315. Húsvét napján nem vágnak semmiféle állatot. A húsvéti ebédhez mindent előkészítenek az előző napon. — Sági Jenő, rk. fm. 1923, Vöckönd, Zala m. 17 257