A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában

316. Húsvét első napján nem főznek, csak melegítenek. — Germányi Pál, rk. fm. 1923, Albertiirsa. 317. Húsvét napjára minden ételt előre elkészítenek. Akkor csak melegítenek. Húsvét napján nem járnak vendégségbe, csak másod, meg harmad napján. A vendégeket elsőnek „szentekből" kínálják meg. — Vincze Gyula, gör. kat. fm. 1923, Görömböly. 318. Húsvét napján „írott tojást" készítenek. Hogy ez hogyan készül, nem tudja, mert „az ilyen asszonyi dolgokhoz nem ért!" — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva. 319. Ha valaki „négylevelű herelapit" (négylevelű lóherét) talál, azt lepréselik és elteszik. Húsvétkor tojásra ragasztják és a tojást így mártják be a festékbe. „Ez a tojás szerencsét hoz!" — Szőcs János, rk. cipész, 1923, Torja. 320. Húsvétkor szokták a tojást lóherelevéllel is teleragasztani és így mártani be a festékbe. A levél helye fehér marad. Tojásfestéshez hagymahéjat és feketekávéban való kifőzést is használják. — Németh Sándor, rk. gazd. alkalmazott, 1915, Keszthely-Új maj or. 321. Húsvét vasárnapján készítik az „írott tojást". A viaszszal mintázott főtt tojást festékbe mártják, így a viasz helye fehér marad. A házilag készült festékek közül egyedül a hagymahéjat ismerik, mely sárgás és vörös színt ad. A tojásokat leginkább vörösre festik. — Csernátoni Lajos, ref. tisztviselő, 1923, Székelykövesd. 322. Különböző színű krepp papírokkal jól lehet tojást festeni. Zöld színt a fiatal búza vetés főzete ad. — Somogyi Károly, ev. őrmester, 1920, Újkígyós. 323. Spirituszban oldott sellakkal festik a tojást. A tojást gombóccá gyúrt, fehér ruhába fogott ló- vagy tehén szőrrel fényezik ki. Ezt követi a karcolt díszítés. A karcolás késhegygyei történik. — Madarász István, rk. fm. 1923, Szentgyörgyvölgy, Zala m. 324. A magyarok egyszínű, a románok díszített tojást készítenek. A mintát papírból kivágják, ebbe tekerik a tojást és úgy mártják a festékbe. Festés után bezsírozzák a tojást. — Sata Mihály, rk. villanyszerelő, 1923, Pécska. 325. Keresztszülők húsvét napján vagy húsvét másnapján ajándékot hordanak kereszt gyermekeiknek. — Szipőcs István, rk. fm. 1923, Kerkanémetfalu, Zala m. 326. Keresztszülők „húsvéti ajándékot" visznek keresztgyermekeiknek. — Vaskúti József, rk. tisztviselő, 1922, Palin, Zala megye. 327. A keresztszülők húsvétra éppen úgy ajándékot adnak, mint karácsonyra. Az ajándék mellé pár pirostojást is mellékelnek. — Madarász István, rk. fm. 1923, Szentgyörgy völgy. 328. Falun nem a karácsony az ajándékozás igazi ünnepe, hanem a húsvét. Az adatközlő többször megkérdezte az iskolában, hogy mit kaptak a gyerekek karácsonyra. Maximális ajándék a karácsonyfa szokott lenni. Taszáron a húsvét az ajándékozás napja. — Kalmár Károly, rk. plébános, Taszár, Somogy megye. 329. Húsvétkor nagy divat a „tojás koccozás". Ketten összeütik a pirostojásukat, akié betörik, a másiknak adja a magáét. Legjobb a „gyöngycsirke" tojása, mert az nehezen törik. — Sata Mihály, rk. villanyszerelő, 1923, Pécska. 330. Húsvét reggelre kész a piros tojás is. A „tojásütés" játék. Ez abból áll, hogy az egyik fiú, vagy legény földre helyezi a pirostojást, a másik meg a tojástól kilép 3 lépést. Innét viszszalép egyet, mekkorát csak tud. Innét 2 filléreseket dobál a tojásra. Ha a pénz beléáll a tojásba, dobóé a tojás. Ellenkező esetben elveszti a pénzt. — Vaskúti József, rk. tisztviselő, Palin, Zala megye. 331. „Kókányolás" játék a húsvéti pirostojással. Két gyerek összeüti a tojása hegyét. Amelyiknek betörik a tojása, az átadja azt a másiknak. — Sülé Károly, rk. fm. 1923, Rezi, Veszprém megye. 332. Lőrincfalván (Marostorda m.) református a lakosság. Húsvét másodnapján van az öntözés. Ennek egyik változata a „tojásos virágzás". A legények még a nagyhéten megbeszélik, hogy „tojásos öntözést" csinálnak. Ezt két „vőfély" irányítja. Minden legény szól a „lánynak", hogy „né öntözést akarunk csinálni, gyüjcsél tojáshéjjat". A lány erre a tojások belét egy kis lyukon kifújja, majd a tojást „hímes tojásnak" 258 készíti el és még nagyszombat előtt átadja a lány ezeket a tojásokat a legénynek. A legények a nagyhét folyamán „ződ ágat" vágnak. Ez a „ződ ág" 1—IV2

m magas rúd, amely köré két „káva" van fonva. (Abroncs.) Az egészet fenyőgallyakkal vonják be. A „kávákra" akasztják a lány által készített tojásokat és papírszalagokkal is feldíszítik még. Az így feldíszített „ződ ágat" aztán a házoromra, a „kakas" mellé tűzik ki. Amelyik család nem akarja az öntözést, az a húsvétra virradó éjjel kitűzött „ződ ágat" eltávolítja. A legények húsvét másodnapra virradó éjjel éjfélkor veszik a cigányokat és a két „vőfély" vezetésével a falu szélén megkezdi az öntözést. A vőfélyek bal karjára fehér szalag van tűzve. A lányos házaknál, ahol kint maradt a „ződ ág", már várják őket. A család ébren van, az ajtót nem zárják be és már megterítették az asztalt is. Az asztalon általában kalács, bor, pálinka, festett tojás mindig van, meg egyéb élelmiszerek is kerülnek ide. „Amit az asztalra kitesznek, az a locsolóknak szánódott." A legények „boldog ünnepeket" kívánva a cigányok kíséretében bevonulnak a lakásba. Az a legény, aki udvarol a lánynak, elvégzi a locsolást. Ezután a legények esznek és isznak. Ami nem fogy el, azt a cigányok kapják meg. Egyik cigány nem muzsikál, csupán az ennivalót gyűjti. Ennél kosár és zsák van. A cigányok elhúznak pár nótát, táncolnak párat, aztán mennek tovább. Első harangszóig bejárják az egész falut. Harangszókor a legények és cigányok elmennek a „fogadóba", ahol „asztalt ütnek". Az asztalra kitesznek egy-két „jóházból való kalácsot", amit egyik legény hoz hazulról, aztán „mulatni és hánykolódni kezdenek". Délben a vőfélyek elviszik haza a cigányokat, megebédeltetik őket. Délután mulatság van, amelyen a cigányok muzsikálnak. — Csiky Sándor ref. fm. 1923, Lőrincfalva. 333. Húsvét hétfőjén korán reggel mennek a legények locsolni. Úgy igyekeznek, hogy olyan korán menjenek, hogy a lányt még az ágyban találják, ilyenkor aztán „nemcsak a szagosvizet, hanem a kútvizet is használják!" Aki egy lányos házhoz járt, annak kötelessége elmenni locsolni. Még a szomszéd faluba is eljárnak ebből a célból. — Bálint Jenő, rk. fm. 1923, Csíklázárfalva. 334. Húsvét hétfőn csak a gyerekek járnak locsolni a házakhoz. A legények vödörrel intézik el a locsolást az utcán. — Lukács Mihály, rk. fm. 1923, Székelyvécke. 335. Húsvét másodnapján a kisgyerekek locsolni járnak: Ajtó megett állok, Piros tojást várok, Ha nem adtok, visszatérek, Nagymamámtól kettőt kérek! — Legények is járnak. — Ferenc József, ref. tisztviselő, 1922, Komolló, Háromszék megye. 336. A gyerekek húsvét hétfőjén délelőtt, a legények délután locsolnak. — Péter Tibor, rk. erdőőr, 1923, Bárót, Háromszék megye. 337. Húsvét másnapján járnak a kisebb gyerekek „locsolni". Ezért pirostojást kapnak. Legények ugyanezen a napon délután járnak a lányos házakhoz. Lányok szalagot adnak a legényeknek. — Rokay Alajos, rk. fm. 1923, Gyergyócsomafalva, Fő út 486. szám. 338. Húsvéthétfőn a legények locsolják a lányokat, ünnep harmadnapján pedig megfordítva. — Csernátoni Lajos, ref. tisztviselő, 1923, Székelykövesd. 339. Húsvét vasárnap este kezdenek neki a tojásfestésnek, különösen a lányos házaknál. — Kis gyerekek a hozzájuk hasonló kislányokhoz mennek el hétfőn reggel locsolni. Egy kis verset mondanak el és szagosvízzel meglocsolják a kislányt. 1—2 pirostojást kapnak ezért. „Addig szabad a kisfiúknak tojást szedni, amíg a kondás ki nem hajt." — Ez után a nagyobb lányok, 14 évtől felfelé hordják a tojást a legényeknek. A legényeknek ilyenkor illik otthon tartózkodni. A lány a választottjának 8 hímes tojást visz, míg azokhoz a legényekhez, akikhez érzelmileg lazább szálak fűzik 2—6 tojást, de „mindig páros számon". Hajó az idő, hideg vízzel kedden locsolkodnak a lányok. Ezen a napon még nem nagyon dolgoznak. A környékben általános szokások ezek. — Esik Zoltán, ev. tanár, Tiszamogyorós.