A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Péterdi Ottó: Gazdasági életkép Bakonypéterdről 1800 körül

hold. A jobbágyok postdomálja (16) a likivarsányi Bakonyértől keletre terült el a domboldalon. Ezt a dűlőt egy kocsiút felső és alsó részre osztotta. A földes-zsellérek postdomálja (17) több részben szorult be a jobbágyok úrbéri telkei közé. így 6 és fél magyar holdas földek a győri országút és tarjáni határ alkotta szögbe, a győri úttól nyugatra és keletre, továbbá kisebb parcellák szétszórva ugyancsak az úrbéri telkek között. A legtöbb telepítéses falu határában megtalálható a postdomál föld dűlőneve. Barnagon a postdomálban káposztát, kendert és hajdinát termeltek egy 1776. évi összeírás szerint. A földes-zsellér nyilván gabonaszükségletének egy részét is itt termelte, másik részét pedig a földesuraságnál csépléssel szerezte meg. A földesuraság egy gabonakereszt kicsépléséért; egy nyolcad mérő (6,25 kg) gabonát adott bérként a cséplőnek, aki lovakkal csépelt. ÍV. A szőlőművelés Az új telepesek 1750-ben engedélyt kaptak szőlőtelepítésre. 1787-ben 455 gossosnyi terjedelmű volt a Szőlőhegy (das Gebirge, die Weingärten) a leereszkedő dombgerincek vízmosásoktól elválasztott dél irányú karéjain. 1787-ben 26 akó volt a bortized. Ha az ebből adódó bortermelést szétbontjuk a jobbágyokra, zsellérekre, akkor egy jobbágy termése kb. 350 1 lehetett. Ezt a mennyiséget kevésnek tartom a szőlőterülethez mérten, még ha számításba veszem, hogy csaltak a tizedbevalláskor. Rossz volt a termés? A bortermés évjáratai nagyon is különbözőek. Az 1828. évi regnikoláris összeírás házak szerint veszi számba a szőlőt. Az 1856. évi Birtokkönyv 111 m. holdban adja meg a szőlőhegy összes területét. Persze ez a nagy terület nem volt teljesen szőlővel beültetve. A zsellérek kertnek is használtak parcellákat. A 33 telkes jobbágy három egymás utáni dűlőben kapott parcellákat: Ludlweingärten (Ludlein piszkos vízmosás), Ackerlweingärten (Äckerlein), Grosze Weingärten. A dűlőket elkülönítő vízmosásban vezető út két oldalán voltak a présházak, korabeli évszámmal ellátott hatalmas faprésekkel, pincével, előttük gyümölcsfákkal (Baumstatt). Egyébként a falu faiskolája az alsó faluvégen, az országúttól balra a zsellérház és malom között volt az iskolamester kezelésében. Ezekben a dűlőkben a parcellák 400 négyszögöl körül vannak ma is. Tehát egy jobbágynak kb. egy magyar holdnyi szőlőterülete volt. A zsellérek nyugatra egészen az erdőig műveltek szőlőket. A terület egyes részeinek más és más a neve: Kleine Weingärten és Samstagweingärten. Kis parcellákra utaló nevek. Szombatszőlők: szombat délután a szőlőkben nem volt szabad dolgozni, de a kicsi szőlőben egy szombat délelőttnyi idő alatt is el lehett végezni az időszerű munkát. A dombgerinc legnyugatibb lejtőjén Anlehne Weingärten (Lejtőszőlő, nyugatra a likivarsányi Bakonyérre lejtő) volt a dűlőrész neve. Ez az árokkal és fonott kerítéssel bekerített szőlőhegy amezőgazdasági fél szessziótól elkülönült vagy on jogilag, közigazgatásilag és rendtartás szerint. Vagyonjogilag tekintve a szőlőparcellák az öröklés mellett adásvétel tárgyát is képezték persze földesúri engedéllyel. Ezért az eredeti elrendezést adásvétel hamar megzavarta. Eladás esetén minden forint eladási ár után egy krajcár a földesurat illette tulajdonjog elismerése címén és persze átírási ajándékkal is kedveskedni kellett a ravazdi ispánságon. Közigazgatásilag a községi elöljáróság megosztotta a joghatóságot az ún. hegyközségi elöljárósággal, a hegymesterrel és helyettesével. Az 1828. évi összeírás névszerint említi a hegyközség elöljáróit. A hegymesterek a szőlőőrök útján ellenőrizték a szőlőhegy rendtartásának megtartását. A szőlőőrök Lőrinc naptól, aug. 10-től a szüret végéig tartózkodtak a szőlőkben. 1933-ban találtam Romándon Czipf György családjánál kézzel írott és 1802-re datált Rendtartáskönyvet „Weingärten-artickeln" címen, melyet közöltem is.

6 Ez a Rendtartás felsorolja a végezhető időszerű szőlőmunkákat. A hétköznap minden napján dolgozhattak a szőlőben szombat délután kivételével. Járás, közlekedés csak az utakon volt engedélyezve. Szüreteléshez az elöljáróság engedélyét kellett kérni. A szőlők eladásában követett eljárás szerint megvételre illetékes elsősorban a rokonság, azután a felső, majd az alsó szomszéd, végül a többi birtokos. Minden vevőnek 15 napi gondolkodási időt adtak. A kártevés, lopás, verekedés, perlekedés, káromkodás büntetést vont maga után. A büntetés 7 krajcártól fokozatosan a tíűnös szőlőjének eladásáig terjedhetett. Szent György napján, ápr. 24-én a birtokosok a pincék előtti térségen (Baumstatt) gyűlést tartottak. Ekkor kihirdették az artikulusokat és behajtották a büntetéspénzt. A hivatalos ténykedést mulatság követte. A viselkedés szabályozására szükség is volt, mert a jó bortól könnyen kirúgtak a hámból. Ez méginkább igaznak tűnik, ha hozzáteszem, hogy négy présház pálinkafőzésre is be volt ren212