Reformkori magyar irodalmunk és a gondűző borocska (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 3. 1991)

Győrffy Miklós: Jókai, a szőlősgazda

a rajok csöpögő zsírt föligya a csirketest. Míg ezek künn a szabad tűzön sülnek, ott bent a konyhában bableves fő disznó körmivel, egy fazékban töltött káposzta rotyog, pöfög, orjával, dagadóval, a kemencében pedig a finom túrós, kapros lepény sül. Jókai kedvenc ételeinek, melyek mind halálosak, a legkedvesebbike. Ezen a szüreten ösmerte meg Jolán kisasszony Hegedűs Sándort." (Mikszáth Kálmán, Jókai Mór élete és kora, П, 75.) Az igen kellemes, üdítő nyugalom a Svábhegyen a hatvanas évek végéig tart. Amikor bekövetkezik A szőlőmívelő vandálok időszaka, a család két évtizedre Balatonfüreden kárpótolja magát, ősz elejére mindig visszaszállva. A 80-as évek végén megint egyedül a Svábhegy marad nyaralónak, s ekkor ez — a fillokszéravész után — ismét a nyugalom helye. így állapíthatja meg Mikszáth is: ,,Jókai tartózkodási helyei közt a Svábhegyet szerette legjobban, mert ezt a telket ő kényszerítette teremni, itt kissé fölfrissült, halovány finom tiszta arcát megszínezte a hegyi levegő." {Jókai Mór élete és kora, П, 93—94.) Meg is marad itt az író élete befejezéséig. Ma már a svábhegyi Költő utcában egyetlen emlékszoba van meg belőle abban az új épületben, amely az Országos Természetvédelmi Hivatal székháza. Innen a kilátás ma is fenséges. Sosem évülő dicsősége a svábhegyi villának, hogy teljes egészében itt született az Egy az Isten és A tengerszemű hölgy. Milyen borivó tehát Jókai? Mérlegeljük igazságosan! A részletezés előtt tegyünk két előzetes megjegyzést: 1. Őt a polgárosodó köznemesi puritán neveltetése - egyebek: mellett különösen két leselkedő veszély ellen próbálta eleve fölvértezni : egyik a nő, másik az ital, ami akkoriban főképp a bort jelenti. A kapott mély beidegzettség egész életén végigkíséri, több ízben - körülményei folytán - fel is erősödik. Elfőjtottságként még soká él benne lesüllyesztve az első, ritkán ki is buggyan (a nem kevés közül emlékeztesse csupán Lukanich Ottiliára). 2. Alapvetően mértéktartó természete megóvta a szenvedélyek mámorkeltésétől. Mivel hajnalban - legalábbis kora reggel — szeretett kelni (hisz dolgozni akart), este nem maradhatott fenn soká. Hogy ez a józan önmérséklet nem valami sanyargató absztinencia útján jön létre, vonjuk közös pillantás alá a két, húszas évei elején járó írócimbora életvitelét, főképp azért, mert Jókai kedves lakótársát, a másik tejbarátot vádolja a maga boritalra kapatásával. „Egy régi nagy házat bontanak le a Koronaherczeg és Zsibárus utcák szögletén: a Laffert-házat. Nevezetes épület volt. 80