Reformkori magyar irodalmunk és a gondűző borocska (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 3. 1991)

Győrffy Miklós: Jókai, a szőlősgazda

Petőfi volt a legjózanabb életmódú fiatal ember, akit valaha ismertem. Pedig ugyan mindenféle körülmények között ismertem. Akkor is, amikor 'köszöngetett szolgabíró hajdújának', meg mikor hajtogatták magukat előtte a szolgabírák'. Egyáltalában divat volt, szokás volt az én ifjúkoromban bort nem inni. Én húsz éves koromig nem ismertem a bort, pedig patvarista koromban eleget jártam úri székekre, kóstolónak se diktálhatták belém. Dehogy jártunk mi korcsmába! Házikoszton éltünk s ott nem járta a bor. Az estebédünket pedig ott tartottuk a Zsibárus utcában a jó Depscher gazdánál. Tejárus volt. Színház előtt mi hárman, Petőfi, Emődy és én rendesen összejöttünk a tejárusnál: ott elköltöttünk egy-egy köcsög aludttejet tejfellel. Ez volt a lakoma. Petőfi még vizet is ivott rá. Imfámis rossz víz volt, salétromízű. 'Herr Depscher, Das Wasser ist schlecht!' — 'Ja, Wasser ist schlecht!', monda rá a bölcs német. — Neki általánosságban rossz volt a víz. Később aztán, hogy Isten annyira fölvitte a dolgunkat, hogy a közönség kegyéből úri módon élhettünk, akkor ismét eljártunk egyenként Petőfivel, Orlay Somát is mellénk véve, a Sperlbe. Az meg egy kis, udvarra nyíló kurta kocsma volt a Váci utcán. (Most nagyszerű divatkereskedés palotája van a helyén.) Annak a korcsmárosa volt a később derék magyarrá lett Bauernsachs uram. Petőfi azért szeretett idejárni, mert itt kaphatta a kedvenc eledelét: 'csigabigát tormával'. Én pedig azért, mert a Sperlnek volt egy muzsikáló szekrénye, ami igen szépen tudta legördíteni a 'Stradella quadrillt', gyönyörű volt az! Itt kapatott rá Petőfi engem is a boritalra. Az ő választott kedvence volt a kalócai ürmös. Abból hozatott magának egy 'pisztollyal' (2 deci mai nap.) Ahhoz adtak neki egy akkora kis pohárkát, hogy négyszer megtölthette a pisztolyból. Ezzel csábított el engem is a Tialbszájtlik' ismeretlen tündérvilágába. Hogy a költészet világába elcsábított Petőfi, azért hálás vagyok iránta, de "hogy a boritalra csábított, azért éppen magasztalom. Mi volna bor nélkül az élet? Mi volna bor nélkül az öregség? Hanem azért iszákos nem volt Petőfi soha. Még csak dalolni sem hallotta őt senki borozás közben. Bor dalai csak költői érből eredtek: egész józan főbül. Jól mondta róluk Vörösmarty: 'a bordal megírásához józan fő kell: mikor én bort iszom, sokkal boldogabb hangulatban vagyok, mint hogy versírásra fanyarodjam'. {Petőfi iszákossága:Hátrahagyott müvei, V, 217-218.) » 81