Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

Sebestyén Gyula: Balatoni Emlékmúzeum Badacsonyban. Bp. 1939

távot. A közélet nagy fiai közül szerepeltetjük a glóriás Gróf Esterházy Miklóst, a keszthelyi nagy Gróf Festetics Györgyöt és sógorát, a Magyar Nemzeti Múzeumot alapító Gróf Széchenyi Ferenc somogymegyei nagybirtokost, ennek fiát, Gróf Széchenyi Istvánt, a balatoni hajózás megalapítóját, Deák Ferencet, Kerkapoly Károlyt, Vaszary Kolost, Wlassics Gyulát. A képzőművészek közül Zichy Mihály, Mészöly Géza, Csók István, Iványi-Grünwald Béla és Wagner Géza balatoni tárgyú művészetét kell megragyogtatnunk, sőt Rohbock, Schron, Donát, Petrich, Libay, Weixelgärtner, Sterio, Barabás Miklós, Országh Sándor és társaik kőnyomatban, réz- és acélmetszetben terjesztett balatoni képei sem kartotékba, hanem tárgyukért megbecsülve, képkeretben falra kerülnek. Vitrinjeink tárgyai közt, mint könyvészeti ritkaságok, ott lesznek a Kocsi Sebestyén Gáboriéit „Veszprémi Zenészeti Füzetek", s a Füreden írott, Veszprémben kinyomtatott híres Somogyi Gedeon-íéle „Mondolat", továbbá Szent István 1001-iki balatoni vonatkozású oklevelének, a tihanyi apátság 1055. évi alapítólevelének, a veszprémvölgyi apácák Könyves Kálmán királytól származó 1109-iki görög és latinnyelv oklevelének, továbbá IV. Béla Szigliget megszerzésére és eladományozására vonatkozó okleveleinek eredeti nagyságú másolatai — latin olvasat és magyar fordítás kíséretében. A szellemi életnek helyi múzeumban sehol a világon meg nem található eme gazdagsága mellett nagyon bajos érvényre emelni a népi ipar itten megritkult emlékeit. A pápai híres országos vásárokon a tehetősebb Bakonyérmelléki és Somló-vidéki falusi gazdák régebben színes selyemmel telehímzett cifra bőr-subákban, asszonyaik pedig ugyanilyen ködmönökben forgolódtak. Egy utolsó kopott suba-példánnyal itt lovat takartak, midőn megmentettük a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya számára. (Itt én annakidején Gróf Apponyi Albert miniszteri biztosa voltam.) A híres „beszprémi szűr" még Horvátországban is keresett áru volt. A nagy uradalmak pásztorai a nóta szerint érette 100 jó forintot is lefizettek. Ezért keveseltem, hogy ennek a szűrnek a fenti Osztály csak egy példányát tudta megmenteni. Az Esterházy-uradalomnak pápai jószágkormányzósága fogaton járatta velem a Bakonyt és így sikerült is meglepnem egy okulares öreg pásztort. Nagy kék kofaesernyő alatt készítette ki számomra a bajuszát. Szélesnyakú üvegcséjének felirata ez volt:,,Valódi magyar bajuszpedrő. Grácz." Ez az! A balatonvidéki népipart és népviseletet a szomszédos Stájer és Ausztria olcsó gyáripara bénította meg. A tapolcai, sümegi, városlődi, pápai stb. fazekasokat az öntött vasedény és kályha tizedelte meg. A nagy gabonások, céhkorsók, pántos fazék-óriások, cserép kupák, gyerta-mártogatók stb. régiségkereskedők ritkaságaivá lettek.*) Az idegenből jött ,,gyócsos tótok", kékfestők 2—3 emberöltővel ezelőtt minden rokkát padlásra kergettek. A Render földeken" (legjobb földeken) ma már cukorrépát termelnek. A gazdák udvarán nem csépelnek, hanem masináinak. Présházakban 76