Sebestyén Gyula emlékére (Veszprémi Múzeumi Konferenciák 1. 1989-1991)

Sebestyén Gyula: Balatoni Emlékmúzeum Badacsonyban. Bp. 1939

nem bálványpréseket roppantgatnak, hanem francia préseket kettyegtetnek. A régi halász-bokrok tanyáiról nem egy fa törzsökéből vájt ,,lélekvesztők" indulnak 100 öles hálókkal, hanem benzines géppel vontatott bárkák két, vagy négy uszályhajón viszik kilométeresnél hosszabb hálóikat. Gyakorlati ismereteimre támaszkodva, hiszem és hirdetem, hogy a páratlannak tervezett Badacsonyi Emlékmúzeum nehezen hozzáférhető öszszes anyagát meg tudják menteni. Sőt a fővárosok nagy múzeumaival is diadalmas versenyre kelve, az Esterházy-család hozzájárulásával megteremtünk egy olyan helyiség-sorozatot, amilyennel egyetlen külföldi nagy múzeum sem dicsekedhetik. Kezdjük a kéménynélküli, füstös konyhán és a földes parasztszobán át folytatjuk a falusi nemzetes urak ugyancsak régi berendezésű szobáján és a vármegyék valamely táblabír áj ának kúriabeli otthonán s végezzük egy törzsökön magyar földesúr kastélyának valamely jellegzetes és beszédes berendezésű helyiségével. A múzeumalkotás eme végső pontjánál az öreg muzeológust elkápráztatja az, hogy badacsonyi elhelyezkedésükkel ezen a téren olyan csodálatos folytatás lehetősége bontakozik ki, amely a Balatoni Emlékmúzeumot egész Európában, sőt az egész müveit világon páratlanná és utánozhatatlanná teheti. Módunkban van ugyanis tervezett művelődéstörténeti letéteményesünkben folytatólag bemutatni azt, hogy a régi jobbágyság és nemesség keveredéséből kialakult magyar társadalomban a Balaton mellett van az a dúsgazdag magyar főúri család, melyet a maga vagyoni és erkölcsi tartalma, továbbá a vagyonos oldalágak hatalmas kapcsolata a honfoglaló törzsek fejedelmi magasságába emelt és ott évszázadok során át minden viharos rázkódtatás dacára, máig diadalmasan megtartott. Az Esterházyak várkastélyai közül tüzetesen csak a pápainak régi képekkel borított termeit és kincstárát ismerem. A kismartoninak könyvtárában áhítattal forgattam Haydn kéziratait és afrikai sagrinba kötött óriási köteteit. Fraknóra már nem jutottam el. Egy tudományos bizottságról mégis föltételezni merem, hogy a Tatán, Pápán és Fraknón látottak alapján rekonstruálni tud egy-egy XV—XVI. századi helyiséget bolthajtásaival, kandallóival, nagy asztalaival, nehéz karosszékeivel, fali kép- és fegyverdíszeivel. A következő századi helyiségeket már a főúri pompa fogja uralni. Ezeknek a hiteles tárgyakkal való berendezéséhez tökéletes tudományos tájékozottságra van * Mellékesen említem meg, hogy a balatonvidéki fazekas-ipar virágzása idején teremtették meg a pápai Esterházy grófok, a herendi porcellángyárat. A cserép-pipáiról híres Fischereknek azért kellett Pápáról pusztulni, mert kemencéjük füstje bebűzölte a parkot és a várkastélyt is. Elköltözésük árán kaptak a grófok herendi erdejében szabad favágást s az uradalom helyükbe hozatta a pápai agyagot s utóbb a porcellánégetéshez szükséges csernnorva kaolint is. Bőséges ok arra, hogy az Emlékmúzeumnak Herendigyűjteménye legyen. 77