Vajkai Aurél: Nagyvázsony. Bakonybél. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

találkozhatunk a s%őlőmets%őkésekkel, egy régimódi fa vajköpiilővel és természetesen hordókkal, a hordók megtöltésére szüretkor használt fa tőtikékkel, rajnai korsóval. Ugyancsak a pincében talált helyet a savanyúkáposzta eltevését szolgáló kád (vagy itteni nevén: hordó), nemkülönben a s^apusajtár. Mosásnál, a szapuláskor használták. Régen ugyanis lúgot használtak a ruhák mosására: hamura forró vizet öntöttek, s az így nyert lúgot a szapusajtárba öntve áztatták abban a ruhát. A szennyesebb ruhát gyalogszéken a mosófával lapickázták, ütögették, ilyen mosólapicka látható a kamrában is. A pincében látható még felfüggesztve egy érdekes kenyértartó rács. Nyáron, a nagy melegben itt a pincében tárolták a kenyeret, nehogy túl gyorsan kiszáradjon. A pincét elhagyva nézzünk körül a ház hátsó részében levő nagy pajtában. Itt e pajtában inkább a földművelés eszközeivel találkozunk. A múlt században a Bakony táján még a nyomásos földművelő rendszer volt az uralkodó, ez azt jelentette, hogy a határ egyik része tavaszis (árpa, zab), a másik őszis (búza, rozs) mező volt a harmadik rész pedig műveletlen ugar. Mindezt a közösség határozta meg. Mindennekelőtt láthatunk itt ún. faekéket, vagyis olyanokat, amelyeknek az ekevason, a csoroszlyán, néhány vascsavaron és az erősítő pánton kívül a többi alkatrésze fából készült. Ilyen ekékkel még az 1940-es években is szántottak a Bakony vidékén. Látható még itt egy kezdetleges, kézzel vezethető két soros vetőgép. Az aratás eszköze a kas^a. A kaszát kint a helyszínen kell élesíteni, erre használták a mezőn bárhol felállítható (illetve a földbe szúrható) kas^akalapálót. Változatos formájúak a különböző rendeltetésű gereblyék, közöttük a meglehetősen széles tartógereblye (a Bakonyság egyes helyein bőgő név alatt ismeretes) és az erősen meghajlított ágú törekrugó gereblye, az utóbbit a kézicsépléskor használták, ezzel igazgatták a rozsszalmát. Ha már a cséplést említettük, szóljunk erről néhány szót. A gépi cséplés előtt lóval nyomtatták a gabonát vagy cséphadaróval csépelték ki. A nagyvázsonyiaknak II. József 1787-ben megtiltja a lóval és ökörrel való nyomtatást, de azért az 1800-as évek elején még így csépeltek. Paget, itt járt külföldi utazó, 1835-ben tett megfigyelése szerint Veszprém környékén ökörrel nyomtatják a gabonát. A gömbölyű borsót, a bükkönyt a Bakony vidékén még helyenként az 1940-es években is lóval nyomtatták. Ahol kevés kereszt búza, árpa volt, ott cséphadaróval verték ki a szemet az udvaron, a szürün, de így csépelték még a közelmúltban is a zsuppnak való rozsot vagy a kévék kötözéséhez szükséges rozsszalmát. A cséphadarókban is különböző megoldásokat találhatunk: az egyik fajtánál a hadaró forog a nyél körül, a másiknál a hadaró a nyélhez rögzített. A falon lógó cséphadarókon kívül a cséplés műveletéhez tartozott a törekrosta használata is, itt egy szép nagy példány látható. Rostánk bakonyi jellegű, amennyiben fenekét somfa vagy hársfa szíjácsból fonták. Az állati erővel vontatott szállítóeszköz a kocsi, a