Vajkai Aurél: Nagyvázsony. Bakonybél. Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Veszprém megyében (Veszprém, 1970)

szekér és a szánkó. A szekeret ökör, marha, a kocsit a ló húzza, a kettő közti különbséget már a hároméves kis gyerek is jól tudja és össze nem téveszti. A kocsi elsősorban rúdjával különbözik a szekértől, de különben is valamivel jobb kiállítású annál. Régebben fatengelyesek voltak, s itt a pajtában egy ilyen fatengelyes szekér látható. A szekér, a kocsi hosszú vagy rövid, aszerint, hogy a két tengelyt milyen hosszúságú nyújtóval és oldalakkal kapcsolják össze. A szekérféléknek megvannak az alkalmazási területeik, pl. rövid szekér trágya-, hosszú szekér gabonahordásra használatos. A pajtában láthatók is ilyen kocsi, szekér tartozékok, mint vendégoldal, hosszú oldal, nyomórúd, ritdalló kötél. Bakonyban vagyunk, több hó esik errefelé, így érthető, hogy szánkó (ökör- és lószánkó) majd minden háznál akadt, olykor egy háznál négy-öt is. A kétféle szánkó közt a különbség szintén a rúdban van, amellett a lószánkó orra szép összehajló ívben magasra nyúlik, esztergályozott babában végződik. Pajtánkban a falhoz támasztva nagy szántalpakat vehetünk észre. A falusi embernek sokmindenféle munkát magának kell elvégeznie, így például egyszerűbb faholmik készítését, faeszközök javítását stb. Mindezen famunkálatokhoz hathatós segítőeszköz a vonós^ék, lényegében véve fából faragott satú, amiből itt szintén láthatunk egy példányt. A HIDAS