Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)

Nagy Szabolcs: El nem szálló illúziók. Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája 1920 augusztusában kelt helyzetjelentése a Csehszlovákiával szomszédos magyar területek hangulatáról

A liga életében a Tanácsköztársaság jelentette intermezzót követően ismét felfutás következett. 1920. szeptemberére már 73 vidéki köre működött, ezeket mindenütt a helyi legbefolyásosabb közéleti személyiségek vezették.10 11 Ezt a hatalmas szervezetet természetesen a frissen alakuló Hor- thy-rendszer sem hagyhatta kiaknázatlanul. Mint köztudott, a kor magyar politikai vezetése állandóan ugrásra készen állt a revízió bármely felvillanni látszó lehetőségének kihasználására. A Trianonban aláírt békeszerződés miatt azonban nyíltan nem szervezkedhetett az elcsatolt területek visszaszerzése érdekében.

Éppen ezért - bár a TEVÉL-lel és társaival foglalkozó munkák főként csak a szervezetek már említett propagandamunkájára koncentrálnak - az irredenta szervezetekben rejtett, a kormány revíziós céljait támogató információszerző és az irredenta törekvéseket elősegítő szervező tevékenység is folyt. Az alapszervezetei, tagjai révén az ország minden területén jelen lévő TEVÉL különösen alkalmasnak mutatkozott hasonló feladatok elvégzésére.

Mint a bemutatandó forrás is tanúsítja, a kormányzati szervek éltek is a lehetőséggel. Esetünkben például a székesfehérvári székhelyű (de a város román megszállásának időszakában11 Siófokon működő) Dunántúli Központi Kormánybiztosság iratai között maradt ránk a liga egy kormányzati felkérésre született hivatalos helyzetjelentése. A dokumentum12 az elcsatolt felvidéki területek mentén élő lakosság hangulatát elemzi, elsősorban abból a szempontból, hogy köreikben mekkora sikerre lehetne számítani egy esetleges támadó hadművelethez történő toborzás során. De természeténél fogva mindemellett remek pillanatképet is nyújt az észak-magyarországi megyékben 1920 végén uralkodó társadalmi, gazdasági és szociális viszonyokról. A helyzet nem volt rózsás. Ám, hogy ezek a törekvések, intézkedések mégsem sorolhatóak csupán a teljesen vad illúziók körébe, bizonyítja, hogy ugyanezen viszonyok között, egy évvel később a megkötött kezű magyar államnak irreguláris csapatok informális támogatása által sikerült kicsikarnia a soproni népszavazást. A felvidéki magyarságnak viszont a dokumentum reménykedő hangvétele ellenére is még majd’ két évtizedet kellett várnia a (rövid ideig tartó) visszatérésre.

10 Feketéné Cselényi 1984,119.

11 Kevéssé ismert tény, hogy 1919 végén a román csapatok az Észak-Dunántúl egy részét is megszállták. Ezzel kapcsolatban lásd pl. Nagy 2011,29-38.

12 MNL FML Vl.i.a. Dunántúli Központi Kormánybiztosság iratai, bizalmas iratok. A TEVÉL-től érkezett jelentés. Terjedelmi okokból a forrásnak csak az első részét tudjuk közölni. A második rész az első elemzés kibővített területen történt megismétlése által, 1920 októberében nyert adatok összegzését tartalmazza.

15