Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai (Veszprém, 2015)
Nagy Szabolcs: El nem szálló illúziók. Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája 1920 augusztusában kelt helyzetjelentése a Csehszlovákiával szomszédos magyar területek hangulatáról
„Nagyon bizalmas. A meg nem szállott területek hangulata. I. A felvidéki demarkációs vonal13 menti vidék hangulatképe 1920. év augusztus hó végén. Hogy megismerjük a meg nem szállott területek igazi hangulatát, kérdést intéztünk több megbízható úriemberhez, kikről tudjuk, hogy már régebb idő óta önzetlen hazafias munkát végeznek a demarkációs vonal mentén. Tárgyilagos és kimerítő válaszuk alapján úgy látjuk, hogy a kép, melyet elénk vetítettek, a valóságnak hűséges mása. A./Általános helyzetkép. Az általános helyzet eléggé sivár, bárha teljes okkal feltételezhetjük, hogy az állam és társadalom egyetértő munkája a bajokat hamar megszüntetheti. Ezek ugyanis annak következményei, hogy a magyar társadalomban nem volt meg a határozott és állandó tevékenység a hazafias érzések ápolására. Az értelmiség nélkülözte az öntudatos és erős irányítást, viszont magára hagyta a népet. így történhetett, hogy epáratlan emberanyagban, a magyar értelmiségben és népben, mely a történelem folyamán annyiszor adta nemes eszmék iránti fogékonyságának, erős hazafiságának számos tanújelét, a züllesztő eszmék oly nagy rombolást vittek véghez. Mert a szétzüllesztő eszméknek, melyekkel a zsidó szellem térfoglalása oltotta be mind erősebben társadalmunkat, a legveszedelmesebb hatása nem abban nyilvánult meg, hogy híveket tudtak maguknak szerezni, mint inkább abban, hogy társadalmunkban bizonyos bénulást és érzéketlenséget okoztak, mely azt sokhelyütt képtelenné tette a cselekvő hazafias munkára és meglazította, bizonytalanná tette a nemzeti érzést.14 A bajt csak úgy lehet orvosolni, ha annak gyökerét vágjuk ki. Ez idő szerint sajnoson kell megállapítanunk majdnem az összes jelentések nyomán, hogy a legtöbb helyen nem hogy állandó és határozott, de a legtöbb helyen egyáltalán semmiféle lelkesítő munka nem folyt és nem is folyik. A demarkációs vonal mentén lakó értelmiség általában véve hazafias, sőt igen hazafias. Vonatkozik ez különösen a tisztviselő osztályra, melynek 13 A szóhasználat inkább a jelentéstevők ábrándjait, mintsem a tényeket tükrözi. Bár a trianoni békét csak 1920. november 15-én ratifikálta a magyar nemzetgyűlés, ez a béke aláírása óta akkor is hivatalos határvonalnak számított. 14 A korabeli antiszemitizmussal itt részleteiben nem foglalkozhatunk. Tény azonban, hogy a jobboldali közvéleményben általános volt az a felfogás, mely a forradalmak és a hazai zsidóság között szoros kapcsolatot feltételezett. Lásd Gyurgyák 2001,102-109. 16
