Hudi József - Tóth G. Péter (szerk.): Emlékezet, kultusz, történelem- Tanulmányok az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából (Veszprém, 1999)
Emlékezés, emlékezet... - Hegedüs Zoltán: 1848-1849 emlékezete Mosón vármegyében
A négy és fél esztendőn át tartó háborúban kimerült ország azt várta az 1918-as polgári demokratikus hatalomátvétellel kormányra került erőktől, hogy minél kisebb veszteségek árán kivezessék hazánkat a hadviselők táborából. A harcok befejeződésének híre hatalmas megkönnyebbülést hozott, s az addig rájuk nehezedett lelki teher alól felszabaduló emberek szinte eufórikus boldogságot éreztek. A jó közhangulatot látva a Mosón Megyei Nemzeti Tanács elhatározta, hogy 1919 márciusának idusán „fényes és méltó" megemlékezést szervez a szociáldemokraták segítségével. Első alkalommal került sor arra, hogy a magyaróvári intézmények és csoportok együtt - sőt a mosoniakkal együtt - ünnepeljenek. A rendezvény a mosoni Fehér Ló fogadó előtt kezdődött, majd a fellobogózott utcákon a tömeg - katonazene hangjai mellett - átvonult az óvári parkba. Útközben különböző pontokon csatlakoztak hozzájuk a közalkalmazottak, az iparosok, a kereskedők és számos egyesület tagjai, zászlóikkal. A városháza erkélyéről három lelkesítő beszéd hangzott el. A rossz idő azután meghiúsította a további közös ünneplést, a közönség három fedett helyre vonult el. Legtöbben a Fekete Sas nagytermébe mentek, ahol a Himnusz és a munkásinduló elhangzását követően a direktórium későbbi szociáldemokrata elnöke beszélt, majd a katonák nevében egy alezredes tett hitet a népköztársaság mellett. A hallgatóság sűrű éljenzéssel tudatta egyetértését, mindazonáltal az újság megjegyezte, hogy „apolgárság nagyobb számban nem vette ki részét az eseményből". 17 A tanácsköztársaság megalakulása és bukása, a berendezkedő új ellenforradalmi rezsim illetve az egyre határozottabban körvonalazódó békediktátum árnyéka vetült a következő esztendő megemlékezéseire. 1848 eszméiből a „nemzeti" és a „szabadságharc" váltak hangsúlyossá. Jól illusztrálják mindezt az egyes ünnepélyek műsorában szereplő versek és dalok címei, például Tavaszvárás, Magyarnak lenni illetve Aldd meg Úristen, Magyar dal, Himnusz a hazáért. Énekkar ajkán csendül fel a Nemzeti dal és elhangzott Liszt Magyar rapszódiája is. Magyaróvár közönsége a gimnázium tanulóival együtt ünnepelt, egyúttal adományokat gyűjtöttek a Területvédő Ligának. 18 A konszolidáció eredményeként lassan bár, de magára talált a Trianonban megvont határok közé zárt lakosság. A többség józanul tudomásul vette, hogy a körülmények egyelőre nem teszik lehetővé a revíziót. Ez irányú vágyaikat természetesen nem adták fel, az minden lehetséges fórumon és formában megnyilatkozott, beleértve az állami és társadalmi ünnepeket is. A március tizenötödiki megemlékezések kötelezően a Magyar Hiszekeggyel kezdődtek, legfontosabb mondanivalójukká a hazafiság, a magyar nemzethez tartozás hangsúlyozása vált. A határokon túlra került magyarokról sem feledkeztek meg: korántsem véletlenül tartalmaztak a műsorok több Bánk bán- és Hunyadi László-részletet, nem ok nélkül került színre Herczeg Ferenc Bujdosók című, Rákóczi és társai rodostói száműzetéséről szóló műve, és énekelték a kuruc kesergőket. 1922-ben rájuk emlékezve félárbocra eresztették a vármegye lobogóját. Újra felfedezték Petőfi költeményeit és a Kossuth-nótákat. Több ízben előfordult, hogy az egyes szervezetek közös ünnepélyeket tartottak, így 1921-ben a Mosonmegyei Területvédő
