Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)
Bronzkor a Nyugat-Dunántúlon - Bíró Katalin: Késő bronzkori kőeszközök Németbánya határából
ACTA MUSEIPAPENSIS PÁPAI MÚZEUMI ÉR TESÍTŐ 6-1996 BIRÓ KATALIN KÉSŐ BRONZKORI KŐESZKÖZÖK NÉMETBÁNYA HATÁRÁBÓL A kőeszközök vizsgálata a hazai régészeti gyakorlatban főként az őskőkori, jó esetben, újkőkori (neolitikus) anyagokra terjed ki. Még az őskor idősebb szakaszaiban is esetleges, hogy a lelőhelyen a kőanyagot milyen hatékonysággal gyűjtötték be és mennyiben volt lehetőség annak szakszerű vizsgálatára. Az okok boncolgatása, még inkább, az egyébként kézenfekvő megoldás, jóval túlmutat előadásom keretén és lehetőségein. A következőkben szeretném egy késő bronzkori leletegyüttes kőanyagának vizsgálata alapján rámutatni, hogy a régészeti lelőhelyeken található információ-források között a kőeszközöknek az őskor végén is komoly szerepe lehet. Bronzkori kőeszközök Magyarországon A kőeszközök fogalmát a régészeti kutatás sokáig szinte azonosította az őskőkorral. Annak ellenére, hogy az őskor fiatalabb szakaszaiból is nagy számban kerültek elő kőeszközök, ezekkel kevesen és keveset foglalkoztak. Ez az előadás nem térhet ki valamennyi munkára, de két kiemelkedő jelentőségű kutató ilyen irányú tevékenységére ismételten fel szeretném hívni a figyelmet. Wosinszky Mór a lengyeli sánc kutatása kapcsán korát megelőző módon és mélységben foglalkozott mind a „hasogatott" (^pattintott), mind a csiszolt kőeszközök vizsgálatával, tipológiájával és készítéstechnikájával. Mozsolics Amália nevéhez fűződik az első, kimondottan a bronzkorhoz köthető kőanyag közlése. A Nagykálló-telekoldali raktárleletet, amely jellegzetes bifaciális megmunkálású (kova) fürészeket tartalmaz, mind a raktárleleteket bemutató alapvető monográfiájában , mind külön közleményben is ismertette. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik a Velem-Szent Vid hegyi szórvány baltaanyag leltárkönyvi szintű feldolgozása, amelyet - a részben valószínűleg szintén késő bronzkorra datálható anyag új fedolgozásánál felhasználhattunk. Kisebb szórványanyagok után bronzkori kőanyaggal először Schreiber Rózsa Csepel-Hollandi úti ásatásának anyagában foglalkoztam. 6 A kora bronzkori lelőhelyről jelentős számban keiültek elő pattintott kőeszközök, zömében gyártási hulladék, de az ismert bifaciális fűrészek és nyílhegyek is megtalálhatóak voltak az anyagban. A Hollandi úti lelőhely közlésével alkalmam volt a gyér számú bronzkori kőanyag rövid összegzésére is. Azóta ezen a téren újabb kutatások folynak: Cs. Balogh Éva doktori értekezésében, illetve az MO autópálya anyagából írt le újabb bronzkori kőeszközanyagokat. Jelenleg folyik a Százhalombatta bronzkori lelőhelyen talált kőeszközök feldolgozása (Horváth Tünde munkája). Wosinszky M.: Tolna vármegye múltjából. I. Budapest, 1896. Mozsolics A.: Bronzefunde des Karpatenbeckens. Depotfundhorizonte von Hajdúsámson und Kosziderpadlás. Archaeologia Hungarica, Budapest, 1967. Mozsolics A. - Hegedűs Z.: Két nagykállói depot-lelet és a telekoldali bronzlelet vizsgálata. ArchÉrt 90 (1963)252-262. Harcos T.: Kőeszközkészítés a neolitikumban és a Savaria Múzeum velem-szent vidi kőeszközanyagai. Szakdolgozat, Szombathely, 1996. 5 T. Biró K~: Distribution of lithic raw materials on prehistoric sites. AAH 40 (1988) 251-274.; T. Biró K. Regénye J.: Prehistoric workshop and exploitation site Szentgál-Tűzköveshegy. AAH 43 (1991) 337-375. T. Biró, K.: Bell-Beaker culture lithic implements from Hungary. Acta Archaeologica Carpathica 30 (1991) 87-96. Csongridl-Balogh É.: A rézkor és a bronzkor kőeszközei Pest megyében. Dokt. ért Budapest, 1995.
