Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)
Bronzkor a Nyugat-Dunántúlon - Bíró Katalin: Késő bronzkori kőeszközök Németbánya határából
Időben is jelentősen kitágult a bronzkori kőeszközök isméit horizontja: Ilon Gábor GórKápolnadombi ásatásán jelentős mennyiségű kőanyag került elő, amelynek feldolgozása szintén folyamatban van. Eddig csak rövid közlemények jelentek meg a kőanyagról. 8 Két jelentős megállapítást emelhetünk ki az eddigi eredményekből: egyrészt, az öntőformák helyi előállítását, másrészt, a sümegi kova jelenlétét, ami az újabb terepbejárási eredményekkel együtt kiterjeszti a sümegi bánya használati periódusát a késő bronzkorig. 9 Szintén legalább a késő bronzkorig számolhatunk jelentősebb kőanyaggal Velem-Szent Vidről: eddig csak az öntőminták, és valószínűleg a csiszolt kőanyag egy része származik bizonyíthatóan innen, de talán most már előbújhatnak a pattintott kőeszközök is? A pápai Gróf Esterházy Károly Múzeum anyagából a következő lelőhelyekről vizsgáltam kőeszközöket: Németbánya falu: 2 Felsőerdei dűlő II/2 halomsír: 1, II/3 halomsír: 1, II/4 halomsír: 2 Felsőerdei dűlő III/l halomsír: 1, III/3 halomsír: 4 Felsőerdei dűlő III/5 halomsír: 555 Bakonyjákó - Malomoldal: 4 Magyargencs: 1 Farkasgyepü - Halomsíros tábla: 2 Darabszám szerint a legjelentősebb leletanyag Németbányáról került elő. A bronzkori különösen a késő bronzkori - leletanyagok közül, hiteles ásatásból hasonló mennyiséget eddig csak Gór-Káptalandombról ismei^ünk. A németbányái kó'eszközanyag Funkció és tipológia A németbányai leletanyag jelentős része közelebbről meg nem határozott töredékekből és kavicsanyagból áll. A helyi leloköiülményeket pontosan nem ismerem, de feltételezem, hogy ezek az azonosítatlan funkciójú darabok sem természetes úton és semmiképpen sem cél nélkül kerültek a lelőhelyre: az ősemberkutatás korai szakaszából kölcsönzött kifejezéssel ezeket legalább is „manuport"-ként kezelhetjük. A maradék 156 darab belefér a - többé-kevésbé hagyományos kőeszközformák és funkciók körébe. Jelentős számban - és minőségben képviseltek a pattintott kőeszközök. Elsősorban szilánkon készült eszközök kerültek elő, típusos pengét a teljes anyagban nem találtam. Mindössze egy darab mikropenge-magkő utal arra, hogy a pengetechnika még ismert volt (V. tábla 5.). A technológiai típuscsoportok megoszlása kiegyenlített, alapvetően helybéli kőeszköz-készítésre utal (3. ábra). Az arányok és mennyiségek - a „manuportok" és a szerszárnkövek túlsúlya mellett megfelelnek egy átlagos telep anyagának. A morfológiai típusokba sorolható eszközök száma a kőeszközökön belül elég magas, a típusok közül a szilánkvakarók uralkodnak (4. ábra, III. tábla). Ezek a vakarok jellegzetes, gondosan kidolgozott eszközök. A vakai ókhoz csatlakozik a vakaróformájú nagyméretű retusált szilánk (II. tábla 4.) és egy csonkított pengeszerú szilánk (III. tábla 1.). A további, szűk értelemben vett eszközök közé két véső és egy fúró tartozik. Ez a tipológiai megoszlás megint csak megfelel egy átlagos telepanyagnak. A helybéli gyártást a technológiai típusok jelenléte mellett két összeilleszthető töredék is mutatja (IV. tábla 2-3.). A pattintott kőeszköz anyagba soroltán megtalálható néhány csiszolt kőeszköz nyersanyag és szilánk is (bazaltból). Ilon G. - T. Biró K.: A góri régészeti feltárás késő bronzkori öntőformáiról. Iparrégészeti és Archeometriai Tájékoztató 9 (1991) 12-14.; T. Biró K.: Lithic Implements of Gór, NW Hungary: Evidences of stone casting moulds production: preliminary results. In: Asmosia Third Int.Conf Volume, 1995. 51-56. Bácskay Erzsébet terepbejárásai során a sümegi kovát feldolgozó kisebb műhelytelepet talált, urnamezős kultúrához tartozó cserépanyaggal. Bácskay E.: New investigations into the processing and distribution of flint from Sümeg- Mogyorósdomb flint mine in Hungary. Cahiers du Quaternaire 17 (1991) 239-249.
