Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

VALLÁSOS ÁBRÁZOLÁSOK, SZAKRÁLIS EMLÉKEK - Soós Sándor: A Dunakanyar út menti szakrális emlékei

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. SOÓSSÁNDOR A Dunakanyar út menti szakrális emlékei

1 Amikor a pilisi Holdvilágárok kutatását sürgető Szörényi Levente az 1990-es években többször felkeresett, hosszasan beszélgettünk e táj szakralitásának kérdéseiről. Szörényi a Pilis ősi magyar szent helyeit keresi. Én azt vallom, hogy egy hely szentségének kérdése nem kapcsolódhat egyetlen néphez, hiszen az Isten kegyelmi adományaiból mindenki számára juttathat. Úgy vélem, hogy e soknemzetiségű táj szabadtéri szakrális építményeinek néprajzi-történeti bemutatása az állításomat igazolja, s egyúttal segítheti annak a sokak által feltett kérdésnek a megválaszolását is: szent hely-e a Pilis?

2 Előadásomban a vallását gyakorló keresztény

3 ember által kialakított szakrális környezetet vizsgálom. Az ember tágabb, táji élettere ez, amelyet a saját vallási 'képére' kíván formálni, miközben felfedezhetők benne „a pogány mágikus, a keresztény vallásos és a hétköznapi pragmatikus cselekvésre vonatkozó tudáselemek".

4 Tehát, egymás mellett találhatók a különféle vallási rétegek. A szakrális emlékek kutatásakor alapvetően a vallás és a környezet kapcsolatának vizsgálata történik. Bartha Elek megfogalmazása szerint: ,4 vallás kialakítja azokat a környezeti feltételeket, amelyek közepette működni képes: létrehozza a szakrális rendeltetésű épületek, egyéb építmények, tárgyi objektumok rendszerét [...] Egyúttal azonban [...] deszakralizálja is a tájat, legalábbis a szó bizonyos értelmében. A szentség hordozóivá ugyanis [...ja táj mesterséges elemei válnak. [...] az a környezet, amely az utóbbi évezredben a keresztény Európában 1 A jelen dolgozatom egy teljességre törekvő, 340 oldalas tanulmányom kivonata. Számomra lényeges az Egyház megváltozott álláspontja: A népi jámborság és liturgia direktóriuma. Budapest, 2005. Korábban csak egyéni állásfoglalásokkal találkozhattunk: Erőss Alfréd: Lelkipásztori néprajz. Gyulafehérvár, 1998. 2 Sokan tették és teszik fel e kérdést. A hegy szent volta mellett érvelők megemlítik az Árpád-kori kolostorok és monostorok alapítását, Szent Özséb remetéit s az általa alapított pálos rendet, vagy utalnak a székesfehérvári egyházmegye nagy püspökére, Prohászka Ottokárra, akinek pilisi látogatásai élénken megmaradtak a szentkeresztiek emlékezetében. 3 Éppen ezért a dobogókői Mária-szentély szomszédságában lévő új, „ősi", „samanisztikus központ" nem tartozik a vizsgálataim közé. 4 Tánczos Vilmos: Nyiss kapui, angyal! Budapest, 2001. 37. 542