Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

VALLÁSOS ÁBRÁZOLÁSOK, SZAKRÁLIS EMLÉKEK - Soós Sándor: A Dunakanyar út menti szakrális emlékei

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. előttünk áll, a vallás által — más tényezők mellett - éppen építészeti objektumai révén szakralizált, átformált környezet, mely maga is hatással van a benne élők vallásos életére. Kétirányú tehát a kapcsolat, a vallás megteremti, állandóan fenntartja, újratermeli azt a környezetet, amely a létezési feltételeit biztosítja."' Ugyanakkor szembetűnő, hogy még ma is helytállóak Rudolf Kriss szavai: „ Valódi népi kincs a fák és a források tisztelete. "

6 A dunakanyari anyag feldolgozásakor ennek a máig élő gyakorlatát tapasztalhattam. A táj épített objektumokkal való deszakralizációjával párhuzamosan ugyanis a Pilisben megmaradtak a forráskultusz

7 és a fakultusz

8 bizonyos elemei. Azzal, hogy az épített szakrális objektumok válnak a vallásgyakorlás meghatározó helyszíneivé, még nem szűnik meg a természeti tényezők szerepe sem.

9 A vallástörténeti kutatások kimutatták, hogy az ember és Isten között a kultusz teremt kapcsolatot. A Biblia szerint ezt a kapcsolatot Isten kezdeményezi, feleletként az ember a közösségi formát öltő kultusz által imádja őt. A kultusz szakrális cselekmények sorozatából áll, amelyeket meghatározott helyen (a 'szent tér', ahol a rituális cselekmény lejátszódik), meghatározott időben (a 'szent idő', amely alatt a szertartás elvégezhető), pontos koreográfia (szertartás) szerint, kiválasztott, arra felkészült és méltó emberek (papok) végeznek el.

1

0 E kutatások szerint a kultuszt végző vallásos ember számára egy adott tér sohasem homogén, hanem olyan részekből áll, amelyek minőségileg különböznek a másiktól. Léteznek 'erővel feltöltött', jelentős részek, amelyekben a 'szent' nyilatkozik meg: ez a szent tér. fizonnal tegyük hozzá, hogy valójában nincs teljesen profán létezés. A profán élet mellett döntő embernek, bármennyire deszakralizálja is a világot, sohasem sikerül teljesen megszabadulnia a vallásos viselkedéstől."" A szent tér megnyilatkozása szilárd tájékozódási pontot nyújt a vallásos ember számára.'

2 5 Bartha Elek: A szakrális célú határbeli építmények funkcionális kérdései - keresztek, szobrok, kápolnák. In Ember és ház 6. Szerk. Cseri Miklós és Füzes Endre. Szentendre, 1990. 219. 6 Kriss, Fudolf: Die relegiöse Volkskunde Altbayerns ausgestellt an den Wallfahrtsbrauchen. Baden bei Wien, 1933.31. 7 Kriss: i. m. 43-53. 8 Kriss: i. m. 31—42. 9 Ezt elsősorban a szakrális centrumok egy részének kijelölése (szent források) és a hozzájuk vezető 'szent utak' mellett álló, fákra szögelt szakrális tárgyak bizonyítják. 10 Léon-Dufuor (szerk.): Biblikus teológiai szótár. Róma, 1976. 820. A zsidóságról a Bibliában számos idevonatkozó idézetet találunk. 11 Eliade, Mircea: A szent és a profán. Budapest, 1987. 15-18. 12 Eliade: i. m. 15-18. A vallástörténeti kutatásokból azokat a konkrét részeket emeltem ki, amelyeket az út menti szakrális emlékek vizsgálatánál fontos megemlítenünk. 543