Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Makay Endre református lelkész Kolozsvár: A dévai székely telepesek vallásos életéről

Az egyénnek a néphagyománnyal való érintkezése, illetve a néphagyomány hatása az egyén életére az időtlen időben kezdődik. Lényegében készen várja a megszületendő gyermeket, hogy oltalmába vegye, önmagával megajándékozza. Magának a világnak kell léteznie, hogy elhangzód has sé к a parancs: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet (I. Móz. 1 : 28) de úgy, hogy azt a földet, mely szülőföldje, hazája /nívelje és őrizze' (I. Móz. 2 :15). A születés és halál paraméterei között történik az ember életében minden és minden hagyomány átszármaztatás is. Az Istenről, szeretetről, jóságról, emberségről az anya beszél először a gyermeknek s ő maga a saját élet-megosztásában példázza is a romantikusan pelikán-sorsnak ábrázolt emberi hivatást: a felebaráti, emberi szeretetet, a társadalom békés, emberhez méltó életszolgálatát, építését. A múlt évszázad utolsó évtizedeiben Bukovinában nem volt ritkaság a sok gyermek. 4—5—6 gyermek volt az általános. Akkor még nem volt születéskorlátozás. A gyermeket Isten áldásának tekintették. Az állapotos asszony áldott állapotban volt s a megszületett gyermeket megkeresztelték, hat hét után pedig kiavatódás (kolozsna) következett. A mélyen vallásos és erkölcsös élet következménye a bő gyermekáldás (L. J.). Ma már nem mindenki él eszerint, de sok esetben ma is ha egy anya magára kell hogy hagyja a csecsemőjét, rózsafüzért, szentképet tesz a pólyájára. Az is szokásban van, hogy a kisbaba csuklójára valamelyik szentnek a megáldott érmét kötik, mert ez megóvja a gyermeket a gonosztól. A gyermekáldástól való tartózkodás nagy bűn volt. Most is az, de a fiatalok azzal nem törődnek ,a munkába járó asszonyok pedig muszáj csináljanak valamit . . . azért is van annyi beteg asszony. Még jó, hogy megvénültem' mondja egy idősebb asszony. Mint rossz ízü emlék él az idősek tudatában a fogamzásgátlás régi praktikája: a nő — házasságban élő asszonyok is —, hogy megszabaduljanak terhességtől, felszúrkálták a testüket papsajtgyökérrel, a férfi pedig a csűrben csépelt és a csűr előtt szórt, szelelt. Az ikrek mindég szenzációt jelentenek, mivel érthetetlen módon nagyon hasonlítanak egymáshoz. Egy fiatalasszonynak ikrei születtek, de az egyik iker szülés után rövidesen meghalt. Az anya a másikat nagyon féltette. Egy asszony tanácsára reggel, napfelkelte előtt egy cseréptálba melegített tejet tett és abból keresztvető mozdulatokkal mosta meg a kisded fejét. A gyermek megmaradt és jó keresztény lett belőle. A meddőség nagy gond, sok fájdalom. ,,Mindent megtettünk, megmozgattunk, imádkoztunk, böjtöltünk, búcsúra jártunk — eredmény nélkül. Nem tudunk beleavatkozni az Isten dolgaiba.'' Egy magtalan család úgy segített magán, hogy a rokonságból fogadott magának gyermeket. A terhességtől való szabadulásban a régi időben a ,guruzsló" asszonyok igyekeztek segíteni, de nagyon nagy titokban. Ilyen dologról még beszélni sem illet. Vallásos ember nem is foglalkozott efélékkel. 110