Népi vallásosság a Kárpát - medencében 1. Az 1990. december 8-9-én Sepsiszentgyörgyön megrendezett konferencia előadásai (Veszprém, 1991)

Makay Endre református lelkész Kolozsvár: A dévai székely telepesek vallásos életéről

SZÜLETÉS - KERESZTELÉS - VALLÁSOS NEVELÉS A gyermek születése családi öröm, melyet a rokonok, ismerősök is számon tartanak. A család minden tagja készül a nagy eseményre. A gyermeket csinálják' és aki már csinált illetve szült gyermeket, az a közösség megítélésében tiszteletreméltó cselekedetet hajtott végre. Vallásos érzülettel követik az eseményeket és mindenki reménységgel nézi az eseményt: legyen az ami lesz (fiú vagy leány) csak a jó Isten őrizze meg az anyát és a gyermeket. A szülő asszony látogatása a szülőotthon rendje szerint alakult, de a komák, barátok s ma már a nők is szívesen koccintanak az apával. Otthon, de gyakrabban a vendéglőben, lopva a munkahelyen is. A keresztkomák a legtöbb esetben a násznagyok. Mellettük lehetnek más komák is. Az első látogatáskor az anyának virágot, a férfinek italt visznek. A komák félkéz kosárban ,rodinát' visznek. A régi időben gyertyára csavart méterárut is vittek, ingnek, fehérneműnek valót. A rodina: tyúkhúsleves, hosszú vékonylaskával, egy üveg köménymagos pálinka (régebb ízesítették szentjános kenyérrel, datolyával, mandulával is) tejeskalács, mákos—tehéntúrós rétes. A komák nem egyeztették, hogy mikor ki visz rodinát. Mindenki vitt egyszer vagy többször, míg a szülőasszony fel nem erősödött. Szülés után a szülőanya hat hétig nem teheti ki a lábát. Első útja a templomba vezetett kiavatódásra. Szülés után hálaadás, és Istenhez forduló jókívánságok hangzanak el, anya, apa, egymás életére. A gyermek nevelésébe beavatkozik a közösség. Egy római katolikus székely leány ortodox férfihez ment feleségül, az egyházi esküvőt — a házasság megáldását — a férfi vallásos szüleinél tartották meg, de gyermeküket a r.k. egyházban kereszteltették meg. Mivel a háznál románul folyt a társalgás, a gyermekek értették ugyan a magyar beszédet, de beszélni csak románul tudtak. A kománék, rokonasszonyok, kik hagyományos feladatuknak tekintették a bevett egyházi rend betartását és betartatását, megfigyelték, hogy a fiatalasszony se nem viszi, se nem küldi gyermekeit (keresztgyermeküket) a rendszeresen tartott hittanórákra. Két kománé meglátogatta az anyát és számonkérték közömbösségét. Szavaik kemények voltak: „Hát te a gyermekeiddel sem törődsz? A te testedet eladtad, de a gyermeked lelki üdvösségért felelős vagy! Nem is érdemled meg, hogy Isten gyermekkel áldjon meg. Aztán később sírhatsz, ha semmi sem lesz belőle, de akkor már lehet, hogy késő lesz." Az anya kötelessége az ún. valláserkölcsi nevelés, ő tanítja meg a gyermekeket a köszönésekre: Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus, Békesség Istentől; imákra: étel előtt: Jövel Jézus légy vendégünk Amit adtál áldd meg kérünk Amen. Ill